Nem vagyok könnyű helyzetben, úgy alakult, hogy nem láttam az előző három meccset, így lényegében alig van fogalmam arról, mi történt közel másfél hét alatt. Ugyanakkor ez pozitívum is lehet, mert nem befolyásolnak a játékosok megítélésében a közvetlen előzmények. Csak abból indulhatok ki, amit tegnap láttam. Vagy látni véltem.
ter Stegen – ha ki kell választanunk azt a játékost, aki valóban és következetesen világklasszis színvonalon képes lehozni egy szezont a jelenlegi keretből, minden valószínűség szerint ráesik a többség választása. Személy szerint eljutottam oda, hogy akkor lepődök meg, ha alkalmanként nem véd ki egy-egy ziccert, vagy nem véd olyan lövéseket, amikhez elképesztő bravúrokra van szükség. Egyáltalán nem túlzó a „német fal” név, amivel gyakran illetik őt, mert tényleg az. Áthatolhatatlan fal - 9
Alba – valahol ott tartunk, hogy miközben évek óta nem találunk egy igazán alapembernek tekinthető jobbvédőt, lassan el kell fogadnunk, hogy a baloldalon sem egyértelmű a helyzet. Nem azért, mert érdemi verseny lenne ott, hanem azért, mert Alba érezhetően és egyirányú leszálló ágban van. Nincs „használható” támadópárja, a középpályán sincs meg az állandóság az oldalán, így meg folyamatosan légüres térben bóklászik, leszámítva azt, amikor Messi olykor összjátékot kezdeményez vele. Ráadásul az egyik legjelentősebb erénye, a sebessége is megkopni látszik, egyáltalán nem ritka pillanat most már az, hogy nem bírja a versenyfutást. És már az sem kell, hogy híresen gyors játékosokkal legyen szükséges állnia az összevetést - 6
Piqué – a második félidőben jöttek az igazán nagy pillanatai, neki érthetően a felállt védelem fekszik, ahol nem szükséges futnia, viszont maximálisan élhet a rutinja adta eszközökkel. Ott viszont valósággal lubickolt tegnap is a helyzetben, ha ter Stegen a német, ő lehetne akár a katalán fal is. Mindenhol ott volt, mindenhova megérkezett, mindenhova jókor érkezett - 9
Lenglet – értettem a cseréjét, az elejétől kezdve majdhogy nem volt tiszta beavatkozása, ez pedig Lahoznál felér egy, a második félidőre szinte garantáltan beérő pirossal - 6
Semedo – nem újdonság persze, de a tegnapi kiváló első félideje jól mutatta, hogy aki Messi közelében van, nyertesen jön ki a szituációból, főleg akkor, ha Suárez nincs a pályán. És megmutatta azt is, hogy amikor ki tudjuk szélesíteni a pályát, amikor le tudunk futni a szélen a védők mögé, veszélyesebbek vagyunk, életképesebbek a támadásaink is. De azt is, hogy akkor válik elsősorban impotenssé a csapat, ha nincs(enek) szélső támadó(i)nk. Márpedig lassan évek óta nincs(enek). És amíg a Guardiola-csapat elbírta (sőt!), hogy olyan játékosok, mint Henry, vagy Villa kényszerültek ki a vonal mellé, ez a mostani nem - 7
Busquets – mivel a Valladolid szándékát se mutatta az első félidőben a letámadásra, ideális helyzetbe került, mert kevésbé kellett a frontális védekezéssel foglalkoznia, maradt számára a látványosabb játék, ahol építkezhet is. És ebben még mindig a csapat egyik legjobbja, szinte csak azért, mert kiválóan ismeri a játéknak ezt a válfaját. Ha máris meg lenne oldva a posztja (de Jong például), nem lenne elvetendő ötlet néha eggyel fentebb léptetni a pályán, a csapat valószínűleg hasznát látná a támadások építésében - 8
Vidal – ez volt a meccse, ahol szinte kiválóan sikerült megtalálni az egyensúlyt a védekezés és támadás között, köszönhetően elsősorban annak, hogy Messi közelében játszhatott. Ideális helyzet is ez (amúgy mindenki) számára, mert így ott lehet biztosítani mögötte egy labdavesztésre, de ha felismeri, mikor léphet fel, kulcspasszok is beleférnek (neki tegnap konkrétan kettő), de akár gólszerző is lehet. Minden egyébtől függetlenül ez az a szituáció, ahol jól érvényesülhet Messi központi szerepe is, mert végtelenül hasznos társat kap. Vidal tegnap jól ismerte fel a megfelelő pillanatokat, ezért is lehet bennünk az összkép, hogy kimondottan jó meccse volt a tegnapi - 8
S.Roberto – tegnap neki jutott az a „láthatatlan” szerep, ahol rengeteg alkalommal ér labdába, de annak megtartásán túl már nem „vehet” részt az ellenfél kibillentésében. Hálátlan feladat, mert „csak” fontos, de nem látványos - 7
Puig – két szempontból is jelzésértékű, amit képvisel, az egyik, hogy rámutat arra a feltételezésre, alapvetően itt egy évek alatt jóllakott csapatról beszélünk, közel lehetetlen érdemben és valóban motiválni a csapat többségét. Persze, szavakban megvan az elszántság, de valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, úgy igazán belülről már csak nagyon kevesekben van meg az a tűz, ami döntő pillanatokban néha nagyon kellene. A másik, amire rámutat, hogy mennyire hiányzik a csapatból az a fajta villámgyors döntéseket igénylő, iszonyatosan kis területen is tökéletesen végrehajtott labdaérintések sorozata, ami az ellenfelek számára levédekezhetetlen. Mert ha már nincs érdemi szélsőjátékunk, akkor középen kényszerülünk eljutni az ellenfél kapujához, ehhez viszont grammra kimért, mégis zsigerből jövő döntések és cselekvések szükségesek. Lényegében centiméteres pontossággal kell tudni pillanatok alatt keresztüljuttatni a labdát az emberek és a lábak tömegében, erre viszont a jelenlegi csapatból egyetlen ember képes: Messi. Illetve reményeink szerint idővel majd ő is - 8
Messi – tavaly már elkezdődött a folyamat, ahol ütemezve lett a pályára lépése, tavasztól érezhetően időzítve volt bizonyos és fontosabb meccsekre. Aztán valahogy idén ez már elmaradt, és nem csupán a leállás utáni időszakban nem volt tapasztalható a tudatos pihentetése, de már előtte sem. Miközben logikus, és láthatjuk is, hogy szüksége lenne rá. Ugyanakkor a válasz is adja magát, az edző egyszerűen nem teheti meg, hogy kihagyja őt, mert hajtja az eredménykényszer, egyben a megfelelés is a közvéleménynek. Közben meg ilyen, külső szempontok alapján döntéseket hozni árt magának Messinek és a csapatnak is. Még akkor is, ha egyébként úgy is döntő faktor, ha „alig tud felvánszorogni a pályára”. Kizárólag rajta múlik, hogy mi lesz a BL szereplésünkkel, és akár szerencsésen is kijöhet nekünk ez a minitorna lebonyolítási rendszer, ha sikerül őt arra a néhány napra tökéletesen élesíteni - 6
Griezmann – durván látványos volt a bakija ziccerben, de ezen túl is problémás az, hogy a klub nem tudja „megvédeni” őt a külső behatásoktól. A média nyilvánvalóan megtalálta őt, viszont a klub felelőssége is, ha/hogy nem tud enyhíteni a nyomáson, ami érezhetően rajta van. Könnyíthet például belülről is, azzal, ha jó pedagógiai érzékkel kezeli, de könnyíthet kifelé is, ha minden körülményt megad a jó és egyre jobb teljesítményre. Fogadjuk el, hogy cserét kért a szünetben valamilyen izomprobléma miatt, de ilyenkor az se feltétlenül alaptalan, ha egyfajta „menekülést” érzünk mögötte az állandósult szorongató szituációból - 5
Suárez – a helyzet változatlan, most, hogy Messi valahol az újrakezdés előtti időkben hagyta a gólérzékenységét, ő az, akitől számíthatunk arra, hogy „helyzet nélkül”, vagy egyáltalán gól(oka)t szerezzen. A helyzet ugyanakkor annyiban is változatlan, hogy a mezőnyben elképesztően gyatra játékos. Tragikomikus az, hogy a nemrég még látványos, kombinatív focijáról ismert Barcelonának olyan támadóval kell beérnie, akit az ellenfeleken túl a labda zavar leginkább.
Araujo – Piquének olyan szinten sikerült uralnia a tizenhatost a második félidőben, hogy mellette már nem sok jutott neki.
Rakitics – tegnap az jutott eszembe, hogy az zavar benne legjobban, ami alapesetben valójában az egyik erénye. Maximálisan fegyelmezett, maximálisan profi, és van időszak, amikor ez jelentős pozitívum, amikor viszont a csapatból a tüzet, a lelkesedést hiányoljuk leginkább, ez a szenvtelen higgadtság pont negatívan jön ki.
Firpo – fentebb említettem, hogy a generációváltás aktuálissá vált a balvédő poszton (is), egyelőre nem feltétlenül benne látom a jövő alapemberét. Ez pedig az a helyzet, ami mostanra több poszton is tapasztalható nálunk: jónak éppen nem jó, de nincs jobb.
