Nem pedig folytatódott.

Nem folytatódott az a tavalyi végtelenül kiszámítható, gyakorlatilag előre lerajzolható, mindössze néhány ember kulcsjátékára építő, tulajdonképpen teljesen kilátástalan labda tesze-toszogatás, ami isteni csodával határosan mégis hozott néha győzelmeket. Nem folytatódott, hanem elkezdődött valami egészen más, ami úgy barszás, hogy nem pepes, úgy tradicionális, hogy új, és úgy katalán, hogy holland.

De nincs ezzel semmi baj.

Drága csapatunk ugyanis (és vele együtt mi, szurkolók is) évek óta vergődünk a Pap-nosztalgia ragacsos légypapírján. Vissza-visszatérünk, mert vonzó, nyalogatjuk, mert finom, de beleragadunk, mert kiút az nincs belőle.

Az a csapat nem tér vissza, mert az egy kivételes garnitúra volt, jó helyen, jó időben. Nincs több Puyol, Xavi, Ini, Messi, Busi, mert ez már nem csak a LaMasián múlik, hanem a szerencsén, a genetikán, meg a midikloriánokon.

Az a csapat nem térhet vissza és az a futball sem térhet vissza soha. Nem azért, mert nincs, akivel el lehetne azt játszani, hanem azért, mert annak a futballnak már nincsen létjogosultsága, nincsen értelme, nincsen terepe. Azt a focit már mindenki tovább fejlesztette, maga Guardiola is, de nagyot csavart rajta Klopp, de akár a BL győztes München is. (Van erről egy nagyon jó cikk, akit érdekel)

Valami olyanra van szükség, amely nyilvánvalóan a hagyományok lényegét tartja, de nem dogmatikus, nem merev, hanem adaptív és flexibilis – és ezt nem csak a szemléletre értem, hanem a gyakorlati megvalósításra is.

Hasonló törekvés kezdeményeit láthattuk vasárnap este: a totális futball legszebb napjait idézően volt a pályán 10 mindenesünk.

Az Ernő korszakban, vagy szegény kis Setien idején látott posztkötöttséggel szemben vasárnap nagyon könnyen cserélődtek a szerepek. Busquets a bütetőterületen belül, visszatámadásnál, Roberto csatárpozícióban, Messi jobbhátvédben. Teljes volt a körforgás, mindenki volt szinte mindenki helyén, bárki helyettesíthet bárkit.

Szerkezetlen szerkezet. Talán nem is rossz ötlet: rém fárasztó, de szinte kiismerhetetlen.

Kőman - hitem szerint - nem arra törekszik, hogy az egyéni adottságokat passzírozza be egy szerkezetbe, inkább megnézi, hogy az adottságok összegéből mit lehet kihozni – az se baj, ha nincs neve, vagy nem leírható 3:4:3-akkal, 4:2:3:1-ekkel, mert nem ez lesz a lényeg.

Ha tippelni kell én a Rinus Michels iskolára és a 74-es holland válogatottra tenném a garast, mint mintára - viszont ahhoz még nagyon sok kell, de ha megvalósul, büszke szurkolók leszünk.

Ez kezdetnek nem volt rossz.

Neto: 7.5

A brazil kapusnak nem sok dolga akadt vasárnap este. Nem igen volt más feladat, mint nem hibázni, amit meg is tett: passzai a helyén, egy védés, néhány kiütött labda és kész is. Miután a védelem sem kapott komoly tesztet, így nem eldönthető pontosan, hogy felnbőtt-e a feladathoz, de mondjuk rá bizakodóan, hogy lehet.

Sergi Roberto: 7

A közvélekedéssel ellentétben semmi problémát nem láttam Roberto munkájában. Mikor észnél kellett lenni, észnél volt, mikor a helyén kellett lenni a helyén volt, mikor fel kellett lépnie fellépett, akár középpályára, de még klasszikus csatárposztra is. A jobbszél taktikai mellőzöttsége látszik a mutatóin, nem a teljesítménye.

Gerard Pique: 7.5

Kis híján gólt szerzett, egyébiránt ugyanaz érvényes rá, mint Robertora. Hogy ez avédelem mire képes majd rendes nyomás alatt, azt meglátjuk majd rendes nyomás alatt.

Clement Lenglet: 6

Voltak hibái, amikből szerencsére nem lett baj, de láttuk már ennél jobb formában, olyannyira, hogy számomra (már amikor fizikaibb futball van) sokszor volt már értékesebb, mint Pique. Ma nem volt az, élességben lépett túl rajta a belső társ.

Jordi Alba: 8.5

Albán nem látszott az a közmegegyezés, hogy lassan vissza kellene adnia az öltözőkulcsot. Vasárnap összeszedett volt, gyors, és mikor már épp azt mondtuk volna, hogy a beadásai teljesen fogalmatlanok, jött egy tőle, mely a legszebb napjait idézte. Szerencsére jött Fati is, aki pedig a mi eljövendő szép napjainkat vetítette előre.

Sergio Busquets: 7

Busi elfogadható munkát végzett, noha őt is divat visszakézből fikázni. Labdaszerzést követően a csapat támadásba való átfordítása nagyon jól ment neki – a rutin itt nagyon kijött. Volt egy fél gólja is, ugyanis, ha nem jön az isteni OG, ő juttatja találathoz a Barcát. (Itt azért kérdés, hogy visszatámadásnál miért éppen egy vkp volt a boxban, de ez pont a fentieket erősíti.)

Ezzel a munkával az egész idényre kiegyeznék.

Frenkie De Jong: 8

Számomra De Jong teljesítménye volt erősebb a doble pivoteból. Jó látni egy csávót, aki helytáll és már nem emlékeztet a dicső múltra, hanem egy teljesen másmilyen jövő irányába mutat, amey talán hasonlóan dicső is lehet.

Lionel Messi: 8

Az idény első hivatalos meccsén nem tűnt rossznak. Szomorúnak igen, de alulmotiváltnak nem. Irányító szerepe jól olvasható volt, kiválóan mozgatta a támadó közepet és balszélt, továbbá kellően sok figyelmet kötött le, ahhoz, hogy ne maradjon már másra. A tizit ugyan bivalyszarul lőtte, de bement, úgyhogy szavunk nem lehet, mert végülis megérdemelte.

Philippe Coutinho: 8.5

A német kirándulásról visszatért, friss BL győztes, szomorú brazil hercegünk egészen pofás játékot mutatott be. Viszonylagos kötetlenségben tudott játszani, amit egy assziszttal hálált meg. Ami nem tetszett, hogy a meccs kétharmadára elfogyott a szufla és le kellett hozni - sok lehetett a sör Münchenben talán.

Ansu Fati: 9

Milyen bámulatos egy nézni egy srácot, akiben megvan a képesség, az intelligencia, a higgadtság, az alázat, ahhoz, hogy már egyészen szemtelen életkorban a világ egyik legfontosabb futballcsapatában, minden idők legjobb támadója és egy világbajnok mellett kezdőként a trió harmadik tagja legyen. Kőman elmondta, hogy Dembele felkészülése jól indult, de aztán visszaesett, így lett Fati kezdő. Hát meghálálta a bizalmat – kérdés nem fér hozzá. Csak így tovább, haver.

Antoine Griezmann: 6.5

Grizi még mindig idegen test, de attól tartok ez nem feltétlen csak az ő hibája. Vasárnap a taktika áldozata is volt szegényke, miután a csapatjáték szinte teljesen a balszélre koncentrálódott, nem igen termett neki lehetőség, pedig istenuccse kereste. Néha már bántó volt nézni a teljesen meddő beindulásait, amihez labdát is kaphatott volna, de végül mégis inkább Coutinho, vagy Alba  lett a cél. Csapatjátékosként viszont továbbra sem lehet rá egy fikarcnyi panasz sem.

Cserék

Pedri, Pjanics, Trincao és Dembele is kapott lehetőséget vasárnap este, de annyira keveset, hogy abból igen kevés derül ki. Pjanics mozgásán látszott a rutin, Pedri, Trincao ahogyan eddig, magabiztosan hozzák a reményteljes szintet, Dembelének pedig személyesen nagyon örültem, mert én az vagyok, aki még mindig nem adta fel a reményt, hogy egyszer abból a csávóból focista lesz.