Nem létező, de mégis működő felállással aratott magabiztos győzelmet a Barcelona Kijevben, de felmerül a kérdés: következtethetünk ebből bármire?

A válasz egyszerű: még nem.

A bukott Barcelona vezetés sok éves elbaltázott, vagy éppen nem is létező sportprojektjének eredményeit látjuk ebben az idényben, drága barátaim, minden egyes mérkőzésen, tekintet nélkül arra, hogy nyerünk, veszítünk, vagy éppen osztozunk a pontokon.

A csapat, amelyben mr. Bré az egyetlen középcsatár, amelyben Piqué kihullásával teljesen esetlegessé válik a védelmünk közepe és de Jong merül fel kényszerű megoldásként, ahol Roberto kihullásával, a csomagjait még ki sem pakoló Dest lesz kénytelen hétről hétre helytállni és felnőni a címerhez, ahol a támadóközéppálya, a be nem épített Griezmanon, a visszakeveredett Coutinhon múlik és a rutinosnak semmiképp nem mondható, épphogynemtini (de kimagasló képességű) Pedri a reménység, ahol a szélek lendületét a rutintalan Trincaótól és a három év alatt szintén be nem épített Dembele-től várjuk, ahol Busquets még mindig meghatározó, ahol a szurkoló Alenának és Minguezának örül (alappal, persze) és ahol ennek a bukolikus szarkupacnak a tövében ül minden idők legjobbja és szomorkodik.

Ez vagyunk mi 2020 negyedik negyedévében.

A néhány évvel ez előtt világverő csapat – amely 5 éve még a föld legerősebb támadósorával rakatta tele mindenkivel a gatyát, amelynek az égegyadta világon minden (de min-kibaszott-den) rendelkezésére állt ahhoz, hogy ha nem is örökké a legjobb, de legalább az 5 legjobb csapat között legyen állandóan – ma itt tart.

Szedett-vetett, túlhajtott, testileg-lelkileg kicsinált, morálisan leamortizált, fiatalítatlan, koncepciótlanul vezetett, pénzügyileg a borotvaélen táncoló, cseklő-nyakló Empire State Building.

Ennek a társaságnak ez egyik változatát láthattuk kedden este, amely egy fostoskás első félidő után egy egészen összeszedett másodikat produkált, rúgott négy gólt, megemelte Bré úr árát, meg a kalapját és távozott.

És, hogy miért történt mindez? Mert a csapat javát kedden nem a testben és lélekben már tönkrement alapjátékosaink alkották, hanem egy, ugyan összeszokatlan, de legalább testben friss, lélekben törekvő társaság, amely ugyan még testben nem, de lélekben már csapat.

És következtethetünk ebből bármire?

A válasz egyszerű: még nem.

Mert ez a csapat ugyanilyen lendülettel kaphat nagyon komoly zakót is, eshet nagyon egyszerűen darabjaira, mert a megbízhatóságtól még messze vagyunk, a biztatósághoz viszont legalább már egy lépéssel közelebb.

Marc-André ter Stegen - 7 – Túlságosan nem volt próbára téve, de mikor igen, a szokásos biztos kézbe került a labda. Nyoma sem volt az Atleti elleni fiaskó miatti teljesen indokolt stressznek.

Sergino Dest - 9 – Hölgyeim és uraim!  A Transzamerika Expressz befutott Kijevbe. Jön, megy, fel, le, parttól, partig és pontosan érkezik. A jutalma egy gól.

Oscar Mingueza - 7 – Ahogy Bendak mester fogalmazott, lett egy fiatal Ramosunk. A tahóságot súrolgatva kemény, jó lesz földön és levegőben egyaránt, csak legyen ideje Piquétől megtanulni a gondolkodást is. Ha jobban megnézzük, még egy asszisztja is volt.

Clément Lenglet - 7 – Azért van abban valami bizarr, amikor Lenglet az öreg a csapatban, akire a fiataloknak figyelni kell. A feladatot megoldotta (és ugyan hozzá kell tenni, hogy ezen a szinten) és nem is rosszul. 

Junior Firpo - 7 – A sebesség. Firpo néha úgy meglódult a balon, mint egy üres taxi, folyamatosan nyomás alatt tartva a Kijev jobb szélét.  Alakul ez. 

Francisco Trincão - 7 – Tökös kis bemutató volt ez a portugál képességeiből és adottságaiból, amellett, hogy sugárzott: jól érzi magát a csapatban és a posztján is. Cselek, beindulások, 1v1-ek, pont azok, amire egy szélsőtől szüksége van a csapatnak. Az összjáték meg nem megy egyik percről a másikra.

Miralem Pjanić - 6 – Noha az ő dolga lett volna, hogy diktálja a tempót, nem igazán találta a ritmust. Cseréje a 65. perc környékén kifejezetten jókor jött, benne – reméljük csak a hideg kijevi estében – nem volt több.

Carles Aleñá - 7 – Pjanićnál erősebb jelenlétet vitt a pályára, közel 100%-os passzmutatója eléggé beszédes, testben és lélekben is ott volt, ahol lennie kellett.

Pedri - 7 – A Desttel való összjátéka kifejezetten biztató volt, a kedd este is megmutatta, hogy a személyét és a játékát övező reményteljesség egyáltalán nem alaptalan. 

Philippe Coutinho - 7 – Annak ellenére, hogy a kedvenc posztján játszott, elég sok szerencsétlen megmozdulása volt – én személyesen vártam tőle egy találatot, de mindezekkel együtt kedden nem igazán lehetett okunk panaszra.

Martin Braithwaite - 9 – Bré úr megalkotta a fogalmatlan assziszt fogalmát, majd lőtt két gólt, hogy láttassa, azért nem teljesen felesleges ő a csapatban – kis híján a lasztit is hazavihette, kevés választotta el a mesterhármastól. Ami azonban még ennél is fontosabb volt, hogy egy perc nyugalmat nem hagyott a kijevi védőknek. Jó meccse volt, egyúttal azért megmutatta a határait is.

Cserék

Antoine Griezmann - 7 – Jött, látott, lőtt – gólt. Életteli volt, felszabadult, gyors, éles, bár a meccs akkorra már eldőlt, de a csapat egészének hangulata rá is jótékonyan hatott.

Konrad de la Fuente - 5 - A 83-ik percben mutatkozott be és úgy is maradt, nem hozott a jelenléte érdemi változást.

Matheus Fernandes - 6 – Pedri cseréjeként nem hálás pályára lépni, de nem volt ciki végülis, nem úgy mint az a tény, hogy eddig őt tulajdonképp titokban tartotta a csapat.

Jordi Alba - 7 – Noha csak csereként csatlakozott a csapathoz, mégis sikerült maradandót hoznia a rendelkezésre álló nem túl sok idő alatt is. A játék képe balszélen valóban jelentőset változott és kiosztott egy asszisztot is, úgyhogy egy szavunk nem lehet.

És közkívánatra (pedig csak kifelejtettem):

Riqui Puig - 6 – A Koeman által mellőzött reménység végül csereként kapott szerepet Kijevben. Majdnem jól is sikerült a bemutatkozása, alapképességeit jól hozta, életteli volt, jól fedezte a labdát, egész ügyesen passzolt, hogy aztán levegye a koronát a produkciójáról egy tökéletesen elgriezmanozott ziccerrel. Reméljük, lesz ez még több is, meg jobb is.  

***

Vasárnap pedig délután kettőkor pedig vár minket a ligában a (velünk azonos pontszámmal büszkélkedő!!!) Ossasuna, akiket (azonos pontszám ide, vagy oda) illene megcsapni.

De nagyon dulván.