A meccs előtt azt gondoltam, hogy minden belátásunk, türelmünk és objektivitásunk ellenére is eljött az a pillanat, ahol már inkább a győzelmek elfogadhatóak, mint a további csetlés-botlás. Ha éppen nem is bajnoki trófeáról ábrándozunk, a jelenlegi – főként anyagi - helyzetben egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy kétséges lehessen a BL-indulás.

Persze, még nagyon sűrű a bajnoki mezőny, egy forduló máris elég sokat fellépni a tabellán, de ne kelljen már a tavaszig várni azzal, hogy egyértelművé tegyük: hiába a problématengerek mindenfelé, ez a csapat még bőven olyan minőségű, hogy a legjobb háromban/négyben ott legyen. A szezon eddigi tapasztalata ezzel együtt azt mutatja, hogy, ha van igazán azonnali megoldást kívánó problémaforrás, az a védekezésünk. Ezért meg is próbáltam valamiféle kontextusban elhelyezni ezt.

Azt gondolom, hogy a védelmünk/védekezésünk pillanatnyilag legnagyobb problémája a nem tökéletesen működő csapatmechanizmus. Valverde arra esküdött, hogy a védekezést a labda mögött helyezkedő emberek számával oldja meg, kiegészítve ezt romboló, ütköző emberekkel a középpályán. Részben kényszerhelyzetben is volt, tekintve, hogy az öregedő csapat fizikálisan, állóképességben nem bírta az állandó presszinget fenntartani, ugyanakkor ezzel „elérte” azt is, hogy a labdakihozatal a védővonalból nagyon nehézzé, olykor lehetetlenné vált.

Ezt láthattuk abban, hogy a csapat folyamatosan elvesztette a labdabirtoklást, tehetetlenné vált a letámadással szemben, nem ritkán beszorultunk, akár egyes meccsek jelentős játékidejére is. Szintén ebből eredt azután az a játékkép, ahol a Barcelona konkrétan védekezésre rendezkedik be, hogy majd, ha talál valahol egy gólt, akkor kihúzza azt a meccs végéig, pontokat szerezve, akár bajnokságot nyerve.

A probléma ezzel az volt, hogy egy hagyományaira, játékosságára, játékosságának szépségére, támadó felfogására büszke klubot vitt egy olyan irányba, ami értelemszerűen idegen volt a szurkolóktól, így nem is volt véletlen a tömeges kritika a személyével szemben.

Ezek után megérkezett Koeman, aki egyrészt holland hagyományokban gondolkodik, másrészt bevállalja a fiatalok kockázatát, vagyis nem csupán a szándék, de az eszköz is lehetőséget ad arra, hogy visszafordítsa a csapatot az úton. Viszont úgy tűnik, pillanatnyilag most éppen a kettő közé akadtunk be. Például a játékoskeret még mindig nem ideális, persze nem is lehet az, tekintve a sok kényszerkörülményt, ami szűk határokat szab a mozgásra.

(Itt említve meg zárójelben a koncepció éveken át tartó hiányát a klubnál. Mert itt jön ki sarkosan az, hogy egy edzőnek időre van szüksége az elképzelései megvalósításához. Egyrészt azért, hogy megértesse a játékosaival, mit akar játszatni, másrészt azért, hogy edzéseken fel is építhesse azt, míg végül a pályán úgy jelenik meg, ahogy szeretné. Végül pedig a keret problémája az, ha nem minden poszton áll rendelkezésére minimum(!) egy olyan karakter, aki megfelel neki. Itt visszautalva az évezred elejének Barçájára, ahol körülbelül ugyanaz volt a helyzet, mint most. Évről-évre vaktában, a vezetőség kénye-kedve szerint összevásárolt játékosok, akiknek koncepció hiányában nem is volt hova illeszkedniük, így aztán a pályafutásuk is megbicsaklott, és maga a klub is játékostemetővé vált. Érdekes párhuzam, hogy akkor is egy kezdetben jó anyagi helyzetben álló klubról beszélhettünk, nem ördögtől való gondolat, hogy a felelős gazdálkodás akkor is kötelesség, ha költeni amúgy van/lenne miből. De a párhuzam az edzők számában is jól megmutatkozik. Akkor három év alatt öt edzőnk volt, most egy éven belül három is. Persze, reméljük, hogy a kilábalás most gyorsabb lesz, és a reménykedés nem is alaptalan, azt a válságot is végül a vezetőség leváltása oldotta meg, illetve az alapok is erősebbnek tűnnek, mint akkor.)

De vissza Koemanhoz. Világos, hogy ő most a modern focira tette fel a tétet, ha már mi hoztuk be a köztudatba a domináns játékot, akkor pont mi ragaszkodjunk is hozzá. Világosan látszik, hogy megvan a szándékunk az állandó presszingre, ebből is adódik, hogy a védelem már jellemzően képes ellenállni a feltolt letámadásoknak, hogy azután nyertesen kerüljünk ki a pálya birtoklásából. (Félreértés ne essék, a labdabirtoklás nem valami öncélú dolog, annak a pálya és a meccs uralása a célja. Az is volt mindig.)

A problémánk pillanatnyilag az, hogy két alapvető játékelmélet határán billegünk. Ott van még a csapatban a védekezés adta biztonságra való törekvés, miközben a keret sem ideális a totális dominanciára. Ugyanakkor több poszton már nagyon is megvannak az ideális (állóképességben, karakterben, képességekben) emberek a támadófocihoz, de sem a keret nem teljes, sem a kapcsolatok nem épültek még fel a játékosok között arra a szintre, ami nagyon kellene egy „tökéletes” gépezethez.

Így aztán Koeman szinte minden nap kimondhatja azt, hogy amíg a labda sebessége megfelelő szinten van, addig jó csapat vagyunk, viszont amíg rendre visszaesik a játék sebessége egyetlen meccsen belül akár többször is, addig nem látja vissza a pályán azt, ami a célja lenne. Ha esetleg maradt is volna bárkiben kétség, nem csupán a klub hagyományai kényszerítenek minket visszatalálni önmagunkhoz, ez a modern foci követelménye is.

A futball történelmében mindig is voltak sarokpontok. Voltak nagy gondolkodók, még nagyobb cselekvők, akik a munkásságunknak köszönhetően meghatároztak egy-egy kisebb-nagyobb korszakot. Tíz év hosszú időnek tűnhet, ennek ellenére talán nem túlzás kijelenteni, hogy mi még most is a Guardiola által megrajzolt vonalak mentén értelmezzük a focit. A mi alatt pedig itt nem a Barcelonát értem, hanem az európai csúcsfocit.

Talán nem véletlen, hogy az utóbbi években két olyan csapat nyerte a Bajnokok Ligáját, amely nyilván nem minden elemében, de alapjaiban ugyanazt az utat követi: a pozitív futballt valósítja meg a pályán. Ha pedig mi ismét be akarunk jelentkezni a legjobbak közé, ugyanezt kell tennünk. Azt viszont, különösen a jelenlegi körülmények között ne kérjük számon, ha ez nem megy egyik pillanatról a másikra.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – az a pillanat „annyira Stéga”, amikor félig ülve-fekve üti ki a labdát második próbálkozásra is, miközben közvetlen közelről verik azt az arcába. Hozzászokhattunk már, mégis érdemes megemlíteni, mekkora irgalmatlan kincs ő nekünk - 7

Dest – ami a legjobban tetszik benne, hogy ennyire fiatalon máris használja az eszét, nem nagyon látok/láttam tőle olyat, hogy agyatlanul beverné középre a labdát, csak azért, mert mondjuk erősen közeledik az alapvonal felé. (Előbbi azért lett – akaratlanul is - jól sikerült mondat, mert kijön belőle az is, hogy felé közeledik az alapvonal, de az is, hogy ő közeledik az alapvonal felé…) Jelenlegi helyzetünkben kisebbfajta csodával ér fel, hogy sikerült megszerezni egy olyan játékost, aki már rövidtávon is megoldhatja a csapat évek óta leküzdhetetlen féloldalasságát. Sajnos jól jelzi a problémáink egy részét, hogy akkor nem tudta megoldani ezt a gondot a klub, amikor a klubházban vikunyaszőrrel kevert, aranyszálas vécépapír volt mindenütt, most mégis sikerült, amikor a dolgozók már maguk viszik be a legolcsóbb egyrétegűt otthonról minden nap - 7

Mingueza – kényszerhelyzet szülte, hogy megismertünk egy újabb nevet, ami kicsit fura, hogy kilóg abból a képből, amit egy Barça játékosról elképzelünk. De mondhattam volna modern játékost is, távol áll már a mai szemlélet attól, hogy a védő kizárólag rombol, alap elvárás, hogy építkezik is. Nem azt mondom, hogy ő mindjárt falábú lenne, viszont alapvetően egyszerű megoldásokban gondolkodik. A keménysége ettől még szimpatikus vonás, az pedig kiderül, hogy egyelőre csak edzői utasításra nem cifrázza, vagy pedig felismeri saját korlátait és nem akar károkat okozni utolsó emberként - 7

Lenglet – egyelőre nem kényszerült abba a helyzetbe, hogy rangidősként a védelem vezérének is kellene lennie, de legalábbis eddig nem bukott ki az, ha esetleg nem lesz képes megfelelni ennek az elvárásnak - 7

Alba – az fogalmazódott meg bennem, hogy a játéka gyakorlatilag iszonyat egyszerű. Megiramodik, a labda meg egyszer csak majd megérkezik elé, miközben lehetőleg addigra már a védők mögött van/lesz. Nekem a kosarasokat idézi ez a játékelem, közelebbről azt, amikor feladják valakinek zsákolásra. Ránézésre pofonegyszerű, ha viszont mélyebben mögé nézünk, két dolog lesz a kulcs: az időzítés és a kivitelezés. A kivitelezéshez egy Messi kaliber kell, az időzítéshez viszont az, hogy edzéseken ezeket irgalmatlan számban gyakorolják. Vagyis visszatérhetünk az évek óta mantrázott egyik problémánkhoz: Guardiola automatismo-jától eljutottunk a kidolgozatlan, esetleges meccsszituációkhoz. Ami remélhetőleg változóban van, ha már Koeman napi szinten beszél az edzésmunka fontosságáról - 8

de Jong – lehetséges, hogy a visszavont szerepköre jól működik a válogatottban, itt azonban azt gondolom, hogy értékesebb (lehetne) eggyel előrébb. Is. Azt érezni, hogy még mindig beválthatja a benne rejlő ígéretet, miszerint a jövő Barçájának egyik alapköve lehet, az egyszerű, pontos, megbízható játéka, amiben néhol megcsillan a kivételes látásmódja is, jó alapot ad erre. Én személy szerint meg elnézem neki a meglepő, és főleg ki nem kényszerített hibáit. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nagyon magasra tehetjük az elvárásainkat vele szemben, annak ő alapvetően meg fog felelni, ezért is szembetűnő, amikor belehibázik - 7

Pedri – azt éreztem, hogy eggyel feljebb érzi ő komfortosan magát, nem is igazán neki való egy olyan poszt, ahol a fizikai kontakt elengedhetetlenül szempont lesz olykor. (Kivéve persze, ha egy csapat abszolút arra épül, hogy eleve kizárja a fizikai kontakt lehetőségét is.) Feltételezem, ezért is volt a cseréje már a szünetben - 6

Coutinho – tetszik a posztja a támadó mögött (már, ha van persze), jók is a folyamatos helycserék, bemozgások akár de Jonggal, akár Griezmannal, akár Albával. Egyébként is azt gondolom, hogy idén határozottan élvezetesebb lett a csapat játéka, érezni a folyamatos szándékot a kombinációkra, összjátékokra, arra, hogy közvetlenül az ellenfél tizenhatosa előtt is játszani akarjunk. Persze máris jönnek a hírek, hogy januárban eladnánk őt (vagy Dembélét, „mindegy”, csak valakit, akinek hirtelen értéke lett a szezon első felében), viszont, ha már a támadósor, illetve a középpálya támadórészlege ilyen bőséges és ígéretes, nem biztos, hogy el kellene ezt kapkodni - 7

Messi – bár később felvetem az ellenkezőjét, ez a meccs (is) jó példa volt arra, hogy a double-pivot milyen mértékben képes megtámogatni Messi játékát. És az sem kizárt, hogy ez is szempont Koemannál, amellett, hogy ez a rendszer vált be neki a válogatottban. A dolog lényege röviden annyi lenne, hogy ha két játékos jellemzően mögötte marad biztosítani, akkor neki nem/kevésbé szükséges a védekezéssel foglalkozni, ugyanakkor szabadon mozoghat a középpályán, ahol pedig kiteljesedhet az irányító szerepköre. Vagy, ha úgy pontosabb: ha már Messi nem védekezik (amúgy miért is tenné?), oldják meg helyette mások ezt. Ha pedig a folyamatos letámadásra nem képes a csapat (bár az Osasuna ellen ez kiválóan működött), akkor óvjuk meg a védelmet azzal, hogy több ember helyezkedik a labda mögött, mint az egy állandó presszing és labdaszerzés esetén az lehetséges lenne. Az mindenesetre biztos, hogy Messiben folyamatosan ott a váratlanság, vagy pontosabban a képessége, miszerint „előre látja” az eseményeket a pályán. Ha pedig már ez egyedülálló képessége, használjuk is azt ki minél inkább. Kiegészítve mindezt azzal, idén azért érezhető rajta, hogy nyomot hagytak benne a nyári események. Egyáltalán nem kizárt, hogy Maradonának volt köszönhető ez a ma már (még?) szokatlanul összeszedett, éles, pontos Messi - 9

Griezmann – nem tudhatjuk, mi történt a háttérben, csak feltételezhetjük, hogy végre kipanaszkodta magát és lenyugodott, mert meccs közben nekem az volt a gondolatom, hogy erősen érik neki a meccs embere titulus. A legjobb pillanatokban került a labda közelébe, számos okos passzal támogatta meg a csapatot, folyamatosan benne volt az egyérintőzésekben a támadóharmadban, egy gól, egy gólpassz, két kulcspassz, plusz egy passz Coutinhónak, amiből aztán üres kapura mehetett a lövés. Kiemelve azt is, hogy már a gólja előtt is próbálkozott váratlan szituációból kapura lődözni. Előzetesen azt gondoltam, őt most már a szerzett góljai tudják csak minősíteni, rendesen rátett arra, hova is tehetjük az elvárásokat vele szemben. Csak akkor most már legalább közelítsen is erre folyamatosan - 9

Braithwaite – az első félidő korrekt bizonyíték lett arra, hogy legyen az bármilyen minőségű, egy „kilences” nagyon kell ennek a csapatnak. Ha Koeman kényszerből kísérletezget is felállásokkal, a csapat ahhoz szokott az elmúlt években, de legalábbis ez nagyon fontos a mélyen húzódó csapatok ellen. Miközben az Osasuna még nem is a tökigbeállósonnankontrázós ellenfelek egyike volt. Lassan itt a december, az már elég jól látszik, hogy egy dolgot kell mindenképpen villámgyorsan megoldanunk: mit kezdjünk a nagyon mélyen és kizárólag védekező csapatokkal. Látszik a minta, hogy a pontjainkat ezeken a meccseken dobáljuk el, legalább gondolkodjunk el azon, hogy mindenképpen és minden ellenféllel szemben érdemes-e ragaszkodnunk a double-pivothoz? - 8

Busquets – egyetértek az őt érő kritikákkal, amikor fájdalmasan kijön a lassúsága, mind fejben, mind testben. Ha viszont nem az, még mindig értékes játékosunk.

Dembélé – nem tartok ott, hogy azt se tudnám, hol a Cavintonom, de kezdek megbékélni vele. Lassan bízok abban, hogy kibír a pályán egy szezont, ráadásul amikor fenn van, sorozatosan érdemi opciókat jelent a csapat számára. Nem mondanám Neymar utódnak, viszont igazolni látszik, hogy hasznára lehetett volna a csapatnak, ha nincs ez az elképesztő sérüléshulláma.

Firpo – ha valaki nem tudná, hiába a Betis-ből hoztuk, ő bizony friss eb-győztesként érkezett, ha ez a győzelem „csak” az U21-gyel jött is csak neki össze eddig. Így még, azt is elismerve, hogy Alba elsősége a csapaton belül alapvetően jogos, itt lenne az ideje kihozni belőle azt, ami benne van. Merthogy elvileg ennél több van benne.

Trincao – nagyon szép volt a gólpassza. Helyén volt, hogy rá tudjon robbanni a szituációra, szépen terelgette a labdát nagyon szűk helyen, és maga a passz is okos volt.

Alená – személy szerint Sergi Roberto közelébe helyezem el őt, összességében nem egy rossz focista, de különösebb extrát csak ritkán mutat. Azt gyanítom, hogy ez a kevés játékperce is csak annak szól, hogy érdemi kölcsönajánlat érkezzen érte télen.