Már a Juventus elleni mérkőzés alatt is azt gondoltam, hogy a csapatunk olyan, mint az egyszeri orvos, aki a műtőből kiballagva közli az izguló családdal, hogy nem kell aggódni, mert a műtét jól sikerült, viszont sajnos a beteg meghalt. 

Gondolom ezt azért, mert a gólok számát leszámítva például a Juventus elleni mérkőzést is fényesen, fölényesen megnyertük. Több labdabirtoklás, több támadás, több kapura lövés, jóval több kapura lövés a tizenhatoson kívülről, több csel, több sikeres passz... mindenben több és jobb. Eredmény 0:3 – szopóroller.

A Levante ellen úgyszintén sokkal magasabb labdabirtoklás, több támadás, több kapura lövés, több kapura lövés a tizenhatoson kívülről, több csel, több sikeres passz... mindenben sokkal több és sokkal jobb. Igen vékonyka 1:0 – dicsőnek nem mondanám.

A Juventus ellen:

Itt csak a szokásos, miért nem lövünk a 16-oson kívülről kérdésre mutatnék egy választ. De lövünk és nem is keveset, csak épp eredménye nincs.

A Levante ellen: 

És itt talán a legbeszédesebb maga a címnek is választott Messi statisztika.

A csapat a Levante elleni mérkőzés alatt 24-szer lőtt kapura, ebből 13-szor talált kaput, Messi 12-szer próbálkozott, ebből 9 talált kaput, 1 pedig be is ment.

Hát van valami, ami jobban leírná a nyomorúságunkat?

Ezek ugyanis fényesen, sok góllal, dicsőséggel, gálázva megnyert mérkőzések a statisztikák alapján, aztán a valóságban mégsem azok – vagy rendesen elvesztett, vagy épphogy megnyert, szenvedős, nyomorúságos kudarcok lesznek belőlük (egy győzelem ellenére is).

Ha most azt várjátok, hogy leírom, mindez miért van, akkor csalódni fogtok – fogalmam sincsen.

Nyilván könnyű lenne visszaböfögni néhány dolgot a Messi-függőségről, a 6oat formájáról, az átalakuló keretről, a körülményességről, a csapat körüli (lét)bizonytalanságról, hogy miért nem csináljuk ezt-vagy-azt, de ezekre részint ott vannak szabadon választott Barca-oldalak kommentszekciói, részint ezek jó eséllyel olyan leegyszerűsítő, vagy részigazságok, amik leegyszerűsítő-, vagy rész- voltuknál fogva nem tudnak teljesen igazak lenni.

A mérkőzésen a napnál világosabban látszott az egyenes szándék és a tempó hiánya, hiszen a támadásokban, vagy a labdaszerzéseket követően jobbon megindultunk, majd az elsőszándékos mélységi kiugratás lehetőségét mellőzve visszapassz, többségében Messinek, aki kidobja balra, én meg kimegyek fröccsért, mert úgyse lesz belőle semmi. Toszigáljuk még egy picikét, beleverjük egy blokkba, szorongatott helyzetből kapura pöcköljük, amit Aitor hárít.

Oszt ennyikeh.

Ami számomra az értehetetlen ebben, hogy az egy szem gól egy pont-nem-így alakult helyzetből keletkezett. Letámadást és labdaszerzést követően gyors passz a meglóduló játékosnak, aki nem lacafacázik, kettőt tol és beveri. Nem bonyolult ez, csak mi tesszük azzá, én meg befröccsözök a végére. (Jó, szülinapom is volt – nem iszom amúgy. Na jó, de.)

Le kell szögeznem, hogy én látom Koemanban a szándékot. Meg kell mondjam, hogy még kedvelem is a hollandot, de vasárnap, az újkori, barcelonai karrierje során először igazán megijesztett. Történt ugyanis, hogy be akarta hozni Puig-ot, majd Messi gólja után mégis inkább Umtiti mellett döntött. 

Ernő, bazmeg, te vagy az?

1:0, (azaz 1kibaszott0) után ráülünk az eredményre és behozunk egy védőt egy kreatív középpályás helyett?

Ettől rossz érzésem lett, bevallom, noha lehet, hogy van egy egészen profán magyarázata is dolognak, miszerint ebben a meccsben ennyi volt, ha Ronald a kőfalnak megy akkor is, legalább a három pont legyen meg, ebből ma jobb úgysem lesz, ha a fene fenét eszik sem.  A végén meg úgyse nézi senki, miből jött ki egy különbséget jelentő pontocska. 

Mindemellett tökre szeretném tudni, hogy mi van abban a borvirágos fejében, hogy valójában mit gondol, hogy hol vannak szerinte a csapat lehetőségei, hogy mit gondol valójában Messiről és az ő helyzetéről, hogy mi a véleménye valójában a csapat előtt álló útról. Természetesen sosem fogom megtudni, maximum az emlékirataiból (ha ott leírja), mert annyira senki nem őrült (max. Bielsa), hogy ilyen dolgokról nyíltan beszélne.

Így talán sosem fogjuk megtudni, mi is a valóság, maradnak nekünk a találgatások, meg a remény, hogy tudunk hozni a Sociedadon 3 pontot szerdán.

Reményből viszont legalább mindig van.