Vannak fordulópontot jelentő meccsek, amik közben már tudjuk, hogy azok. Meg vannak azok, amikről utólag tudjuk csak megmondani, hogy azok voltak.

Reméljük, hogy a múlt vasárnapi Atletico elleni diadal az utóbbi lesz.

A kabalaállat megkésett beszámolója a hajtás után, totál szubjektíven, élménybeszámolóval együtt.

Parkoló, Ferihegy, tequila+fröccs, Ryanair, prosecco+vodka, El Prat, taxi, szálloda – 23:50.

- Ne együnk valamit?

-De. 

 A lelkesedés megvolt, de Barcelonában a konyhák még szombat este is bezárnak éjfélkor, úgyhogy maradt a bor. Az volt.

Egy ALBA nevű bárban ültünk le poharazni babonából (bejött), aminek a névjegyét is eltettem, mert egyrészt jó volt a bor, másrészt, hátha jól jön a meccsen, ha a zsebemben van. („Nem vagyok babonás és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás" - Rejtő.)

Szóval mentek a borok, meg smalltalk zárás előtt az uruguayi pincérlánnyal, aztán egy finom, autentikus katalán frankfurti kolbász, és vissza a szállodába.

A Granados 83 Hotel nagyon jó hely, csak ajánlani tudom, pedig nem fizetnek ezért. Jó helyen, kényelmes, megfizethető, és van sok TV csatorna, többek közt Barca TV, amin éjszaka fél3-kor még volt szerencsém u14-es meccset is nézni, ami azért eléggé szokatlan helyzet. Két kommentátor, felváltva magyarázták, mi zajlik a pályán, szép, okos játék, jó megoldások, szép gólok. Külön élmény.

Rövid alvást követően reggeli a városban (a Rambla piac vasárnap zárva van, pedig az volt a terv), majd egy séta a kikötőben, aztán kosárlabdameccs déltől a Palau Blaugranában, ahol az Obradoiro CAB volt az ellenfél.

Sima meccsnek ígérkezett az éllovas és az egyik sereghajtó között, de mégsem volt az. Egy x-szel zárult első negyed után kezdett el éledezni a csapat és javult a játéka negyedről negyedre, viszont cserébe élőben láthattuk a világ legidegesebb emberét, Šarūnas Jasikevičius-t, aki iszonyú félelmetes, viszont a nevéhez fűződik az egyik kedvenc sport-sajtótájékoztató jelenetem.

Ez: 

 Itt magyarul is: www.facebook.com/watch/?v=10155405793141941 

Ő az az edző, aki egy pályán látott rossz megoldásért simán lebassza a padon ülőket is.

A csapat győzött, végül jelentős fölénnyel, az edző mosolygott (mondjuk az is félelmetes volt), aztán valami ital után néztünk.

Gondoltuk beülünk egy közeli bárba a meccs előtt. Gondoltuk. Merthogy szemernyi hely nem volt közel s távol, ezért a diósgyőri stadion mellett tanultaknak megfelelően beballagtunk egy kis ABC-be, vettünk ezt-azt és leültünk egy La Casa de Papel-ből ismert rendőrautó mellé az út szélére egy kuka mellé és ott fogyasztottunk a többi rendes szurkolóval. Méghogy bár, ugyanmár!

Az utitársam, Lackó és a Murillo hadnagyot szállító rendőrségi busz a kuka mellett

Az italok elfogytak, úgyhogy megindultunk a stadion felé. Egyszerű, gyors beléptetés, majd fel a lépcsőkön. Lackó nevű druszám, barátom és szurkolótársunk először járt ott, úgyhogy mikor kiléptünk a nézőtérre, szétnézett és visszafordult a folyosóra.

 - Ezt fel kell dolgoznom.

 Majd kimentünk újra, leültünk a helyünkre és csak azt hajtogatta néhány percig, hogy ez kurvanagy!

 Nos, tényleg az. 

Nem volt teltház, kb 75.000 ember, de érződött, hogy a hangulatra nem lesz panasz. Szép idő volt, kellemes-napos délután, a Boixos már melegített, majd bemutatták a csapatokat. A szurkolók szépen fütyültek minden ’Tico játkos nevére, kivéve: Lalyos. Zúgó taps, a többség még fel is állt. Kicsit lúdbőrös volt.

Majd himnusz és elkezdődött a meccs. Nem kezdtünk rosszul, sőt, bár a bekapott gól kissé lehűtötte a vodkával felütött előrekevert ábécés vodkasprite által fűtött szurkolói vérünket. Majd beütött a zsebemben lapuló névjegykártya, Alves passzát Alba becsizmaszárazta a felsőbe, nekem meg elment a hangom. Egy góltól – ez már a kor.

Aztán csak szépen jöttek a találatok sorban, mintha csak rendeltük volna őket majd pedig a 3-1-es félidei sípszó.

Ilyenkor simán ki kell ballagni a büfébe néhány jégerért, de szerintem a Camp Nou-ban abból is csak alkoholmentes van, úgyhogy hagytuk a francba és elsétáltunk cigizni a dohányozni tilos tábla alá, mivel a helyiek is oda jártak és voltunk ott vagy kétszázan, ráadásul a helyi rendezők vigyáztak. Hogy mire, az nem derült ki.

A második félidő már jóval kevésbé volt meggyőző a maga 1-1-es eredményével, meg Dani kiállításával, de összességében a 4:2 az mégiscsak egy brutálkurvajó eredmény. (Lackó 3-1-et tippelt, ami majdnem bejött, csak ez a stikkes Gil Manzano ragaszkodott a második félidőhöz is.)

A hangulat pazar volt, a látott játék többnyire stabil, ésszerű és okos, Adama pedig valószerűtlenül gyors, de nézzük darabra:

***

ter Stegen - 6.5/10

Két gólt is kapott, de mentségére legyen mondva, a védelem jópárszor hagyta magára. Tanulságos volt élőben látni, hogy mennyire akítvan irányítja (vagis irányítaná) a védelmet hátulról. Folyamatosan beszél a csapathoz, ami TV-n keresztül nem jön át.

Alves - 7/10

Egy gól, egy assist, majd egy brutális ostobaság, amivel szinte annulálta az addigi tökéletes teljesítményét. És még így is hetes. Sebesség már nincs, de a játékolvasás és a rutin eléggé sok mindenre jó.

Araujo - 7/10

Sajnos az első gólnál nem bírt Carrascóval, de később kiköszörülte a csorbát. Góllal is, védekezéssel is.

Pique - 7/10

Élőben úgy tűnt, hogy kizárólag a hosszú passzokban gondolkodott, de visszanézve a meccset látszott igazán, hogy mennyire fontos volt a jelenléte és a munkája sok apróságban a pályán.

Alba - 7.5/10

Nagy sebességet és energiát vitt a pályára, ami meg is térült a kulcspasszokkal és a góllal úgy, hogy a védőmunkájára sem lehetett különösebb panasz.

Pedri - 7/10

Igazi kulcsember lett ez a srác. Annyira felnőtt, hogy megdöbbentő. Fantasztikusan helyezkedik, épít ki passzopciókat, és segít visszatámadásaival megakadályozni az ellentámadásokat.

Busquets - 6/10

Idegesítő bénázásáaival együtt is jól működött vele a középpálya. Ami nagyon feltűnő a helyszínen, hogy az egyszerűnek tűnő passzai sem kockázatmentesek, sokszor annyira szűk területen ad át és vesz át labdát. Ilyenkor tűnik fel, hogy a játékának mennyire fontos eleme, hogy közel engedi magához az ellenfelet és így teremt területet máshol.

de Jong - 7.5/10

A fantom. A láthatatlan légió. Ha nem figyeled kifejezetten, szinte fel sem tűnik, mennyire fontos a hidegvérű nyomásgyakorlása és a tendencia javuló. (Jó, a két meccs még nem tendencia, de én bírom, úgyhogy elfogult vagyok.)  

Adama - 8/10

Így kell hazajönni. Xavi igen okosan használta ki a sebességét a jobbszélen. Bár megtehette volna, hogy túlerőlteti és rátolja a felelősséget, de csak néhány esetben használta a csapat az elfutásait, azokban az esetekben pedig kivétel nélkül veszélyt okozott. Van egy elképzelésem, mely szerint jó kis jobb bunkót lehetne faragni belőle. Ugyan a védőmunkáját nem ismerem, de ha van benne tehetség, félelmetes jobbhátvéd lehet ezzel a sebességgel és agilitással.

Torres - 5.5/10

Reméljük, hogy nem ez volt a legjobb meccse. Kihagyott helyzet, sok gondolkodás (v.ö.: tökölődés), sőt, megkockáztatom, labda nélkül jobb volt, mint labdával.

Gavi - 7/10

1 kapuralövés = 1 gól, a visszatámadásai meg egyszerűen félelmetesek. Nem lehet jó ellene játszani.

Cserék:

Aubameyang - 6/10

Nem rengette meg a világot, de abban a taktikai helyzetben épp elég volt, hogy féltek tőle.

Dest - 7/10

Tizenkilenc pályán töltött perc alatt három szerelés egészen pofás. Most, hogy Dani pihenőre tette magát, megint eljöhet az ideje. Például mindjárt ma este.

Nico -

Kicsit tempótlannak tűnt, de a passzképessége ennyi idő alatt is lenyűgöző volt.

 ***

Pár perc alatt kiértünk a stadionból, és hívtunk egy Cabify-t (az olyan, mint az Uber), hogy visszadzsanázzunk a szállodába, aztán elmenjünk paellát enni, mert Lackó még nem evett olyant, pedig gasztrofüggő. Aztán Hasszán (mert az applikáción láttuk, hogy ő a sofőr) csak nem érkezett. Hopp, lett egy másik autó, Juszuf. Ő megindult felénk, aztán megállt és nem jött tovább. Türelmesen cigerettáztunk a stadion bejáratánál, néha néztük, hol tart Juszuf. Fel is hívott telefonon, nem tudjuk milyen nyelven, csak azt hajtogatta, hogy problem, policia. 

Mindeközben elfogyott a tömeg, kitakarítottak a stadion udvarán, megjöttek a köztisztik, elvitték a mobil kukákat, utcaseprők elsepertek, porszívós autó felszítta, aztán 53 perccel a meccs lefújása után ember nem mondta volna meg, hogy ott elvonult 76.000 fő, mert volt egy Barcelona – Atletico Madrid rangadó. Se rendőrsorfal, se TEK, se könnygáz, se összetört dolgok, semmi. Ezt így is lehet.

Miután azonban az idő eltelt, mi meg már éhesek és szomjasak voltunk, javasoltam, hogy ha már úgyis itt van a Futballárium nem messze, ballagjunk le oda és igyunk valami finomat legalább. Rövid séta, gondoltuk mekkora rajok leszünk, hogy bejaszkarizunk egy magyar tulajdonú étterembe magyarként.

Hát nem lettünk rajok, mert két asztal kivételével csak magyar turisták ültek bent. Lehuppantunk a pulthoz, mert csak ott volt hely és beszédbe elegyedtünk Péterrel, a tulajdonossal. Kérdezte, hogy tetszett a meccs, ismerjük-e a várost, stb. Én mondtam, hogy írok egy Barca blogra, ilyenek. Kérdezi, hogy melyikre. Mondom: Tot el Camp. Jajaja! – mondja, írták, hogy valamelyik szerkesztőjüket kiküldték a meccsre kabalaállatnak, valami Crob, vagy ilyesmi. Mondom, Szvob és megfordultam, mert a mezem hátulján az van. Te vagy az? Mit isztok? Szombathelyi házipálinka?

Jöhet.

Lecsavartuk, teljesen rendben volt. Utána valami? – kérdi. Úgyhogy ittunk még egy pálinkát, majd Iniesta bort, végül rámentünk egy taco-tálra.

Megegyeztünk, hogy csinálok majd a Futballáriummal egy skype interjút ide a blogra, mert nagyon jó a sztorijuk és mert nagyon kedves emberek. Úgyhogy ezúton üzenem, hogy nem felejtettem el és a szerkesztőtársaimnak is, hogy lesz egy ilyen.

Újabb Cabify és vissza a szállodába. 21:00. Lackó viszont nem felejt.

- Most akkor nem eszünk paellát?

- De.

Úgyhogy a vacsora után elmentünk vacsorázni, hogy kipróbáljuk (a Tripadvisor szerint) Barcelona legjobb paelláját. Ez a Micu Maku nevű étterem. Tényleg kiváló, érdemes kipróbálni.

Eztán már csak annyi történt, hogy a reggeli kávé mellé megvettem a napilapokat (Sport, La Vanguardia, Mundo Deportivo) a címoldalak végett, meg is próbáltam beleolvasni, de hát sajnos egy mukkot nem értettem belőle, ami nem meglepő.

De ezért legyen meg, hátha utóbb kiderül, hogy ez a meccs volt a fordulópont.