Az idei szezon annyira egyedi eddig, hogy egyetlen dolog biztos csak benne: minden bizonytalan. Hektikus a teljesítmény, hektikusak az eredmények, az egyéni formák. Szerdán láthatjuk a szezon talán eddigi legjobb játékát, ami párosul egy szoros győzelemmel, aztán szombatra mindez úgy fordul, hogy a játék megkérdőjelezhető lesz, az eredmény viszont meggyőző.

Az idei győzelmek viszont magukkal hozták azt, hogy mire elkezdtük volna véglegesen leírni a szezont, most válik számunkra csak igazán érdekessé.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – einfach weltklasse - 250

Alba – örülök annak, hogy kevésbé karakteres támadásban, mert ez azt jelzi, hogy Messi előtt lényegesen több opció van, mint volt a korábbi években. Amíg korábban mi és az ellenfelek is unásig megismertük a Suárezt falként használó kényszerítőket, vagy éppen az "Alba fut a szélen, Messi keresztlabda meg érkezik hozzá" figurát, most lényegesen kiszámíthatatlanabbak lettünk. Köszönhetően annak, hogy de Jong és Pedri is minőségi kombinációs lehetőségeket kínál számára, de idevehetem Griezmannt és – igen – Busquets-et is. Ettől még Alba bőven ad váratlanságot a felfutásaival, valamint a sebessége nem egyszer megoldás arra, hogy a kontrák ne szaladhassanak tompítatlanul a kapunkra - 8

Umtiti – az ilyen meccsek után lesz érthetetlen a helyzete. Joggal bizonytalanodtunk el, ha róla van szó, mert évek óta nem számíthatunk rá a pályán, miközben azonnal látszik, hogy bőven minőséget képvisel. Minden mozdulatán látszik a klasszis, nem aggódok, ha 1-1-ben kell védekeznie, a levegőben, de a labdák kihozatalában, a passzjátékban is jobb színvonal, mint Lenglet. Tipikus példa a Granada lesgólja. Olyan szinten olvassa a játékot, hogy egy másodperccel hamarabb lépett fel, mint ahogy a labda előreindult volna, ezért is lett aztán les abból a nagyon veszélyes pillanatból. Csak most már képtelenség eldönteni, hogy mi az oka a folyamatos mellőzöttségének - 8

Mingueza – ő az utolsó játékos a középső védők rangsorában, ez néha ki is mutatkozik, de egy győzelmi széria közepén ennek nyilván nem sok jelentősége van. Ugyanakkor nyilván van az a szint, ahol már kiütköznének a hiányosságai - 7

Dest – érzek némi megtorpanást a fejlődésében, vagy pedig az történt, hogy a csapat javult annyit, ami miatt már kevésbé tűnik pengének. Fiatal, új ember, meglátjuk - 6

Busquets – működött ez a visszavontabb szerepe, ahol leginkább klasszikus védekező középpályásként játszott. Ami jó, hogy nem is volt szükséges agyig feltoltan játszania (ott egy hiba nagyon látványos, mert végzetes lehet), a támadórészleg ezúttal megoldotta a dolgát nélküle is. De azt is gondolom, a koncentrációs problémái most már annyira állandósultak, hogy amiatt sem lehet már hosszútávon alapember - 7

de Jong – úgy tűnik, most érkeztünk el arra a pontra, ahol azt látjuk tőle, aminek reményében egyáltalán leigazoltuk, mert világklasszis tehetség. Szerintem egyébként Koeman nem csinált az esetében különösebb varázslatot. Nem épített fel mágikus taktikai rendszert, sem döbbenetes játékoskapcsolatokat, sokkal inkább közölte Frenkie-vel, hogy menjen fel a pályára és csinálja mindig azt, amit éppen jónak lát. Persze ehhez is kell edzői tudás. A foci egyébként is az a sportág, ahol az edzőnek közvetlenül a meccsre már nincs sok ráhatása, a pályán többségében már a játékosokon múlnak az események. Ha pedig rendelkezésre áll egy olyan ember, aki képes a taktikán keresztül értelmezni a játékot, a legjobb, ha hagyjuk szabadon játszani - 9

Pedri – a lehető legjobb pillanatban sikerült összehoznia egy visszafogottabb meccset. Két parádé után jött most egy olyan, ahol nemigen találta a helyét, sőt, ha csak ennyit láttunk volna eddig tőle, nem is értenénk, mit keres a kezdőben. Nem tartok attól, hogy bármikor is elszállna magától, emiatt meg mehetne a kukába a karrierje, ettől függetlenül kell az ilyen még most. Leginkább a közvéleménynek, azon belül a médiának. Nincs szükségünk általuk kicsinált újabb csodagyerekre - 7

Dembélé – a felmerülő kérdések hasonlóak, mint Umtiti esetében, kiegészítve azzal, hogy az elmúlt évek sérüléshullámai mögött jogosnak tűnik a feltételezés inkább nemtörődömséget, éretlenséget feltételezni, mint valós fizikai állapotra fogni azt. Ebbe beleértve azt is, hogy annak idején Messi sorozatos sérüléseire is végül a fegyelmezett táplálkozás és életvitel lett a válasz. Egyébként pedig vitathatatlanul a csapat egyik leghasznosabb tagja lett idén azzal, hogy bátran vállal egy-egyeket, megjegyezve azonban azt is, hogy értelemszerűen akkor jobb ő is, ha van területe futni, a bunkercsapatok ellen nyilván neki is nehezebb dolga van. Amit még érdemesnek tartok kiemelni nála, hogy érezhetően elkezdte használni az eszét, vagyis van neki. Látható egyes döntéseiben, hogy azokat már nem csak kizárólag tehetségből hozza meg, de olykor körbe is néz a pályán - 8

Griezmann – egy támadó szerezzen gól(oka)t. És akkor majd elismerjük. Persze mindig értékelhető a (védő)munka, de azért a megítélés elsődleges forrása a gól, gólpassz lesz. Kiegészítve azzal, hogy az első gólja a kivételesen gyors reagálásának és végrehajtásának volt köszönhető. A második pedig technikailag nehezen kivitelezhető mozdulatsor volt. Ha Dembélének többet kellene gondolkodnia a pályán, akkor Griezmann éppen az ellentéte: többször kellene ösztönből cselekedni, nem pedig az elmélkedések felhőiben elveszni, azzal meg túlbonyolítani mindent - 9

Messi – mi is beszéltünk már többször arról, hogy érezhetően kedvetlen, motiválatlan idén, most pedig láthatjuk azt is, hogy ebben lehetett némi igazság. Tegnap pont azokat a helyzeteket lőtte be, amik „miatt” éveken keresztül kiemelkedett a futball mezőnyéből. Amíg ősszel képes volt kihagyni a nagy helyzeteket is, tegnap végre megjöttek azok a gólok, amikre csak a kivételes játékosok képesek: bárhonnan, bármikor. És azt is láthattuk, mennyire kellenek ezek időben lezárni a meccseket. Az időben szó pedig az idei szezon alapján azt is jelenti, hogy egyáltalán - 9

Braithwaite – ha Bré föláll, akkor Messi is lejön. #tekintély (vigvik)

Pjanics – az előző szezonban még nem nagyon mondhattunk volna ilyet, de most már vannak ellenpéldák, szóval kezd kiütközni, hogy ő igazából lassú a Barçához. És lehet, hogy éppen ez is a gond. Ő még az előző szezon csapatához mérte magát, amikor úgy gondolta, hogy a klubváltással kezdőstátuszt cserél kezdőstátuszra.

Trincao – sajnálhatja, hogy Pedri is vele együtt jött, mert így sarkosan jön ki a különbség, és ő is lassan válaszút elé érkezik. Elindulhat „André Gomes útján”, vagy pedig összeszedi magát és érezhetően elkezd megfelelni a vételárának. Még akkor is, ha fiatal és nemrég érkezett.

Puig – tegnap megfogalmazódott bennem a gondolat, miért is kedveljük mi ezt a gyereket ennyire: tavasszal ő volt az, aki abba az irgalmatlanul lerottyant csapatba színt, életet, lelket tudott vinni. Hasonló helyzet volt ez, mint annak idején Puyol szerepe, amikor felbukkant, majd állandó játékos lett. Lehetett bármilyen pocsék az a csapat/időszak, ő akkor vívta ki magának a jogot arra, hogy legendásként emlegethessük, még bőven azelőtt, hogy a valóban legendás időszak azután eljött volna. Koeman ugyanakkor nem érzi ezt át, hisz nem volt még itt, ugyanakkor pillanatnyilag nincs is ott a helyszínen a közönség, hogy felhívja a figyelmét erre azzal a hangorkánnal, amit Puig pályára lépése jó esélye kiváltana minden alkalommal. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy szakemberként is észrevehetné, Puig még ebben a nagyon rövidre szabott időben is folyamatosan mutat valami olyan extrát, ami megemlítendő, akár dicsérendő.

Firpo – annyit tudok elmondani pillanatnyilag róla, hogy kapott tíz percet.