A COVID időszak uralmának a labdarúgás világában is rengeteg tanulsága, s talán esetünkben némi haszna is biztosan van. Az egyik ilyen analógia a stoplis kozmoszban például az, hogy az ember ilyen helyzetben legfőképp a családjától várhat segítséget (La Masia), ahonnan szerencsénkre még ilyen ínséges időkben is kifejezetten tehetséges kölykök kerülnek ki.

S ezek a kölykök, "hála a vírusnak" nem esetenként 50-70 ezer ember előtt kell, hogy helytálljanak, vagy épüljenek be a csapatba, hanem egy "sima" egymás elleni meccsen, ahol semmi más nincs, csak a te tudásod az ellenfél képességeivel szemben. Kevesebb a külső ráhatás, kevesebb a zavaró tényező.. nagyobb a nyugalom. S nekem meggyőződésem, hogy mi jelenleg ebből hosszútávra profitálunk. Merem ezt kijelenteni azért is, mert az új vezetőséggel nem zsákbamacska érkezett a gyeplőhöz, merem ezt kijelenteni azért, mert Koeman valóban nem az árcédula alapján dönt a kezdő felállításakor, és merem ezt kijelenteni azért, mert egy okosan elhappolt Pedri, Dest és Trincao mellett olyan fiatalok segítették ki a csapat szekerét a nehéz időszakból, (Araujó, Géza, Puig, Moriba), akikre minden bizonnyal hosszútávon is számíthatunk majd...

De térjünk át a lényegre, az "új játékrendszerre". Miért is jó/jobb nekünk ez a három védős rendszer:

A 3-4-2-1 felállás ugyebár nagymértékben megkönnyíti a labdakihozatalt, mivel sokkal nehezebb öt játékost nyomás alá helyeznie az ellenfélnek a hátsó harmadban. Cruyff, Bielsa, Guardiola egyik alapvető szabálya: ha az ellenfél 3 támadóval játszik, tegyél be 4 védőt ellenük. Nekünk pedig megadatott, hogy ráadásként az elképesztően mobilis De Jong szerepeltetésével középen a Barça óriási ütőkártyával rendelkezzen, így a relatíve sima három védős rendszer sokkal többet ad a csapatnak, mint csupán stabil védekezést. 

A másik nyilvánvaló előrelépés a rendszerben Messi szerepe, aki sokkal szabadabban játszik. S olyan szabadság ez, amely tökéletesen kiaknázza a csapattársak, illetve a rendszer erényeit. Dest mozgása határozza meg a magasságot és az ellenfél védeővonalát, valamint a szélességet, Dembélé középcsatárban játszatása pedig a mélységet. Nem is nagy meglepetés, hogy a közöttük szereplő Leo vérprofin aknázza ki a kettejük mozgásából adódó területet, sebességet, stb.
Az argentin így nagyobb placcon képes mozogni, a sakktáblán pedig mindig vannak további társak, akik kompenzálják őt különösebb erőlködés nélkül. A fentebb említett két játékos mellett Griezmann és Pedri mozgása és teherbírása is hatalmas támaszt jelent a csapatjáték (és Messi) számára az utolsó harmadban.

A következő képeken pl. láthatjuk Messi hogyan tud megjátszható pozíciót elfoglalni a pálya közepén anélkül, hogy a csapat szerkezete felbomlana, vagy elveszítené támadópotenciálját az utolsó harmadban. Tulajdonképpen jelenlegi helyzetünkben bátran kijelenthető, hogy a három védős rendszer sokkal inkább támadó, mint védekező beállítottságú, függetlenül attól, hogy a csupán két belsővédős felállás papíron inkább tűnik annak.

Frenkie Fucking de Jong

A holland vitán felül legjobb barcelonai időszakát éli. A felállás már nem köti meg a játékát úgy, ahogyan pl. az év elején tolt dupla szűrős rendszer. Ugyanis immár ott tartunk, hogy Frenkie az, aki diktálja a tempót az egyes passzsávokban. Nem számít honnan indul: középpálya bal oldala, vagy a védelem tengelye. Frenkie képességei egyszerűen felülírják a posztját. 

Az idei "de Jong termés"

A Huesca ellen 83 passzából egyes statok szerint mindegyik sikeres volt (,mások szerint csak egy passz volt sikertelen). De Jong olyan futballista, aki idei játékával és képességeivel egyszerűen átírta a klubnál eddig fennáló hierarchát, amely ezidáig akadályozta abban, hogy kijöjjenek a természetes képességei, és igazán kifejezhessee magát.

Frenkie vezetése lehetővé tette, hogy a Barça úgy telepedhessen le a rivális térfelén, ahogy szerettük volna, és olyan magasságban, amilyet a csapat megkívánt. Így aztán ezen analógiát folytatva kijelenthető az is, hogy ez a rendszer csak akkor fenntartható, ha De Jong játszik a középső középhátvéd posztján. (Piquével, vagy Araujóval ez a fajta játék szinte kivitelezhetetlen.) Mondom miért:

Frenkie cselekvésre kényszeríti az ellenfelet (kimozdít egy védőt az 5+3- as falból), ami egy láncreakciót indít el, melynek végén felborul a Huesca védekezésének egyensúlya. Ennek egyik következménye, hogy a felesleges kockázatok elkerülése érdekében mélyebbre húzza az ellenfél a védelmi vonalakat, s a letámadásokat sem erőlteti a továbbiakban..

Kiemelendő, hogy ebben a játékrendszerben a három belső védő képességei rendkívül fontosak, ugyanis Frenkie mellett Lenglet és Mingueza is képes kell, hogy legyen megindulni a labdával a megüresedő területekre, továbbá jó passzkészségekkel is kell, hogy rendelkezzenek.

A képen Frenkie csatlakozik épp a támadáshoz, (Busi visszazár biztosítani,) majd váratlanul megindul az ellenfél kapuja felé (ezt Busitól ugyebár ritkán láthatjuk), s ez a statikus - dinamikus kapcsolat kettejük között rendkívül sok váratlan megoldást kínál a csapatnak.. A támadás végeredménye: kapufa
 

Nem is beszélve a mozgások értelmezésének képességéről, vagy játékolvasásról pl. olyan szituációkban, amikor az ellenfél fokozza a nyomást, azaz agresszívebben igyekszik letámadni. A képeken tökéletesen látható, ahogyan egy oldalpassz után belép a letámadási sorok közé, ahonnan a labdával az ellenfél kapuja felé irányulva több opciót is megléphet. (Dembélé 1vs1, Messi visszalép labdáért, Frenkie pedig támadhatja a Messi helyén maradó területet..). Talán mondanunk sem kell, a háromvédős rendszer ezen posztján csak olyan játékos szerepelhet, akiben megvan ez a szintű potenciál (labdavezetés, irányítás, passzpontosság, sebesség).

Őszintén szólva de Jong még mindig fontosabbnak tűnik számomra a középpályán, (esetleg fogalmazhatok úgy, hogy veszélyesebb, ha közelebb van az ellenfél kapujához) különösen a nyílt játékokban, de ha az ellenfél magasan letámad akkor ő a nyerő ember (ahogyan láttuk azt Párizsban, vagy az Athletic Bilbao elleni győztes ligameccsen).

Az új felállás másik következménye Busquets "úralakkozott" játéka. Tulajdonképpen ugyanannyira vesz részt a szervezésben, mint a hátvédsor középső tagja. Ha ehhez vesszük még a rutinját, helyezkedését, játékolvasását valamint nem utolsó sorban az összhangot Messivel, hatalmas pluszt ad a jelenléte. Magasabbra tolva boztosítja a gyorsabb labdajáratást, védelmi vonalak átjátszását egy-egy gyors felpasszal, gyors ÉS pontos háromszögezések, tökéletesen időzített letámadások.. az embernek az volt az érzése, hogy ahányszor elveszítettük a labdát Busi mindig a közelben állt, hogy visszaszerezze.



                       Busquets: 135 érintés 115 passz (93% helyes), 1 kulcspassz, 4/5 hosszú passz

Két szabad passzsáv egy időben. Busquets 30 méterre az ellenfél kapujától. Itt a belső passzt választotta, amivel egyszerre iktatott ki egy teljes védővonalat, és terített meg Leonak az ellen tizenhatosa előtt. A kép fontossága az aktuális szituáción túl még az, hogy szorított helyzetben is végre nem csak egyetlen lehetősége van Businak továbbítani a labdát. A már említett Messi bemozgáson túl ott van Dest is a szélen óriási szabad területtel..

Másik rendkívül feltűnő dolog számomra Busi és Pedri pozíciós játéka, mivel olyan területeken jelentek meg az elmúlt néhány meccsen, amelyek az eddigiek során nem volt jellemző a játékukra.. Pedriére talán, de Busiéra semmikép. A két képen jól látható, ahogyan a tizenhatos sarkához sodródva egyrészt segítenek kialakítani szabad területet a többieknek/második hullámban érkezőknek.. vagy a támadóharmadból visszalépőknek, másrészt sokkat közelebb vannak a labdához egy esetleges labdavesztés esetén.

Íme: a Barca sokadik nyomássorozatának egyike után labdát veszített, majd a közeli helyezkedésnek és a gyors letámadásnak hála 4-5 másodperc múlva már újra a labdát birtokolva kezdődhetett a támadásépítés.

1-0: Mingueza gyors labdaszerzése, Busquets kiváló pozícióban kapta a labdát... majd jön a Messi effekt. (Leónál azt tudom elképzelni, hogy lehet neki is elege lett a mostanság egyre többször elveszített labdákból - belevezette több emberbe és jött a kontra - így hát úgy döntött nem pepecsel annyit és rázúzza amint jön egy talpalatnyi terület...)
 

Egyszerűen nem tudok elmenni az mellett, ahogyan Messi ezt benyeste. Az egyik pillanatban még háttal a kapunak a labda irányába lép vissza egy piócával a hátán.. s tesz egy, egyetlen egy finom mozdulatot, amivel: 1, lerázza a védőt, 2, átveszi a labdát, de úgy, hogy 3, már a kapuval szemben áll. Az, hogy aztán a védő mögül úgy megtekeri három felgyorsított kicsi lépésből és oda... "áh, abszolút, pff"

Messi's touch before the Goal. pic.twitter.com/9LpWSy7gFs

— Ryan (@RyanDMi) March 15, 2021

Ousmane Dembélé és a kilences esete

Oszmán a csapat leghálátlanabb pozíciójában játszott, már a harmadik meccsen, ugyanott, ahol Griezmann gyakorlatilag értékelhetetlent, vagy mondjuk úgy: sokkal limitáltabb teljesítményt nyújtott.. Oszmán viszont jó volt. Mondom miért:

Messi számára a jelenlegi rendszerben rendkívül fontos, hogy a két fickó (Dest és Dembélé) előtte helyezkedjenek. Ugyanis ha Leo vezeti a labdát az ellenfél védelmére a két villámléptű mozgása szinte garanciát nyújt arra, hogy a játék az ellenfél tizenhatosában, vagy annak közelében fejeződjön be.



Dembélé mozgása az ellenfél védelmi vonalában a kulcs. A francia jelenlétével a Barça az elsőre még nem is "létező" területeket játsza be rendkívül okosan. Amennyiben a csapatnak ennyire sokat mozgó, gyors játékosai vannak, a rivális pozíciójától függetlenül mindig lesznek olyan helyzetek, vagy játékelemek, amelyekben kihasználhatja ezt a lehetőséget.

Az alábbi képeken Dembélé diagonális mozgással húzza ki a védőket a tizenhatos szélére, amelyhez Dest lép fel segíteni, és megnyitni a területet Messinek, aki ahelyett, hogy áthámozná magát a fél védelmen, egy passzal sikerült 20 méterrel közelebb kerülni a kapuhoz. Dembélé játéka valóban nem volt látványos, és viszonylag sok alapvető hibát is vétett, de a személyes fejlődése, illetve a csapat fejldőése szempontjából rendkívül értékes volt.

Jordi Alba kapufája az egyik kedvenc kombinációm volt. Ousmane egy számára szokatlan feladatkörrel segíti az akciót: a kapunak háttal állva teszi vissza Leónak a labdát. (Itt azért megjegyezném, hogy Koeman gyakorlatilag - mindenki szerencséjére - kényszeríti, hogy egy másik stílust is megtanuljon a légyember.) A játék aztán áttolódik a másik oldalra, ahol Griezmann elmozgása, Pedri visszapassza és Leo csodás kulcspassza után a lendületből érkező Alba ver bődületes kapufát. Itt még egy kicsit mintha bóbiskolna Oszmán, s talán, ha egy másodperccel korábban reagált volna (a Messi bepassz pillanatában elindul a védők elé), talán hamarabb is jöhetett volna a második gólunk.

Ennek fényében Dembélé 82% -os passzpontossága figyelemreméltó teljesítmény, pláne egy olyan fickótól, aki eddig szinte mindig a vonal mellett kapta a labdát szemben a kapuval. Játékának valódi értékét persze nehezebb százalékban kifejezni, hisz legfőbb feladata most már nem az egy vs egy elleni szituációk megnyerése, hanem befutni az üres csatornákat, illetve megnyitni a csapattársak számára második vonalat, ahonnan Messi, vagy Griezmann felléphetnek.

Itt Busquets csen el egy labdát, és találja meg Messit egy gyors felpasszal, majd egy oda-vissza passzkombó után Dembélének nyílik egy - az ő gyorsasága mellett - tengernyi terület a védők és a kapus között, amelyet nagyon okosan játszik be. A helyzet végül kimaradt, de egyértelmű, hogy egy gyors és tudatos támadásépítést láttunk Leo és Oszmán között..









A legnagyobb kérdőjel: Griezmann

Őszintén szólva Grizivel úgy voltam/vagyok, mint a reggeli merevedéssel. Van, de az esetek nagy százalékában nem tudsz vele mit kezdeni... Ez az új pozíció az ék mögött viszont úgy fest valóban érdekes lehet a szőke számára is. Egy gól, egy kulcslpassz és 51 passzkísérletből csak kettőt rontott. Teljesen más dinamikát ad a csapatnak, mint mondjuk Pedri, de minőségében képes gyorsítani a játékot és a labdajáratást.
Ami ennek a Messi melletti posztnak még a nagy előnye a csapat számára, az az, hogy Grizi rengeteg mozgással képes területe(ke)tnyitni Leo előtt, egyfajta szabadságot biztosít neki, amiből persze ő is profitálhat (Leo fellép az üres területre labdával, kihúz 2-3 védőt, Griezmann előtt ezzel szabad a placc). Szimbiózis, amihez bár még nagyon sokat kell együtt játszaniuk ebben a rendszerben, de szemmel láthatóan - egy JÓ Antoinnal - óriási benne a potenciál.

2-0: Pedri a kulcsfigura, aki remekül lép be a védelmi vonalak közé, s már pontosan tudja, hogy kinek és hova adja tovább a labdát. Griezmann pedig köszönte szépen..

A labda nélküli mozgására pedig a legjobb szó az alázat. Griezmann rengeteget fut, akár hosszabb távon is követi az ellenfél játékosát, s ezzel a típusú agresszivitásával kompenzálja a rendszer esetleges hiányosságait (vonalak közti távolságok).
Mindezek tudatában még mindig úgy gondolom, talán érdemesebb lenne felhasználni az érte kapható pénzt más típusú, a Barca játékához jobban illő, vagy a bizonyos posztokra fontosabb játékosra..

A második félidőben a Barça de Jong cseréje után több alkalommal is elveszítette azt a dominanciát, illetve kapura irányuló szándékosságát, ami az első játékrészben jellemezte. Araújo egyszerűen más típusú, profilú játékos, így lehetetlen is volt fenntartani a játék folyamatoságát, ezért a csapat vertikálisan sok métert veszített. Többek közt emiatt is kijelenthető, hogy ennek a rendszernek csak akkor van értelme, ha a holland játszik a védelem szívében. (vagy az eredmény tudatában csak simán visszatekert a csapat olyan 60%-os teljesítményre)

laix Moriba - észrevettem egy óriási különbséget a játékában attól függően, kivel osztja meg a pálya közepét. Ha Pedri volt a párja, Ilaix az, aki fedez hátul a védelmi vonalban, illetve a fő segítője a labdakihozataloknak. Riqui becserélése után azonban a kis spanyol átvette ezt a szerepkört, Moriba pedig sokkal magasabban helyezkedett, szinte az utolsó harmadban és a (labda nélküli) mozgása is sokkal aggresszívebbnek tűnt.

Végszóként talán csak annyit tennék ide, hogy az elmúlt hetek látványos fejlődése, illetve Laporta kinevezése után nehéz nem optimistán vármi a hátralévő fordulókat és a kupadöntőt. Persze messze még a vége, s a bizonyítványokat is csak az év végén osztják, de látva Koeman és stábja eddig munkáját, talán joggal feltételezhetjük: Messi távozása talán már nem is olyan biztos... S ha más nem, már egy esetleges hosszabbítás minden idők kecskéjével is nagyszerű évzárás lenne... 

Forrás: Whoscored/Sensat/Twitter