Nagyon nehéz nem érzelmi alapon értékelni a szombat esti kupagyőzelmet... Egyrészt, mert mindannyian tudjuk mennyire nagyon kellett egy döntőben aratott diadal ennek a brigádnak (különösképp ez El Clasico eredménye után, illetve a jövőre nézve), másrészt nagyon kemény lett volna lenyelni egy újabb kupa nélküli szezont Messivel a csapatban.. Nehéz, de hajtás után azért megpróbáljuk:

Az Athletic Bilbao három dologban bízhatott a hol mélyre állított, hol magasra tolt védekezése mellett:
- Inaki Williams sebességében
- Raúl Garcia könyökében
- és a pontrúgásokban

Ennyi. Laza sarkítással kb. ez volt Marcelino Garcia Toral taktikája az újabb kupadöntőre. Csalódás. Persze legyen ez már az ő gondja, de talán nem járok messze az igazságtól, amikor kijelentem: teljesen mindegy is milyen másik nyulat húzott volna elő a kalapból. Ez a kupa a sevillai fordítás pillanatától csakis a Barcáé volt..

De nézzünk jobban a dolgok mögé, hisz a kezdő meghirdetése során máris jöttek az afféle kérdőjelek, mint pl: Az épphogy felépült Piqué kezd Inaki ellen? Griezmann a középcsatár? Puig még a padra sem fért fel?

Menjünk sorjában. A francia:

A legnagyobb meglepetés számomra Antoine kezdetése volt Dembélé kárára. Az rendben, hogy a légy állítólag fájdalomcsillapítókon kell, hogy befejezze a szezont és pihentetnie kellene a lovaglóizmait, de egy ilyen fontos meccsen próbálni egy újabb "variációt"? Merthogy a két támadó játékában komoly különbségek mutatkoztak. Míg Dembz inkább mélységet teremt a diagonális területnyitásaival, addig Griezmann sokkal mobilisabb, kötetlenebb szerepet vállalt fel. Folyamatos passzopciókat kínált a visszalépései során a társaknak a saját térfelén, illetve mélyre visszatérve állandóan megjátszható volt a társak számára, akik így jobban tudták pörgetni a játékot.

A baszkok imitt-amott magasra tolt letámadással is igyekeztek megnehezíteni a labdakihozatalokat, főként a pálya középső részére koncentrálva, de a franciával ezt sikerült "könnyedén" kijátszani.

Első félidő káromkodós jelenete: Géza felpassz, Busi kilép és továbbít, Messi pördül-fordul, Dest robog, Antoán kihagyja. Érdemes azonban megfigyelni Griezmann mozgását és helyezkedését. Míg a csapat kihozza a labdát, addig a francia tartja a csapat mélységét, cipeli magával a két belső védőt. Messi előtt így adott az üres terület, ez pedig, mint tudjuk, aranyat ér(het). Griez lerázza a védőjét, Leo pedig díszkiséret mellet figyeli az akciót..

Jöjjön az egyik kedvenc jelenetsorom, avagy tamádás építés három lépésben:

és persze az első gól története:

A holland - aki elképesztő volt.

Nincs ezen semmi újdonság, Frenkie január óta a liga legjobb középpályásai között van, ráadásul ezidő óta egyetlen percet sem pihent (sárgalapos veszély mellett). A játékintelligenciája az, ami az átlag fölé emeli.. magasan: ha kell hamis kilences, ha kell támadó középpályás, ha kell kihúzódik a szélére és tol egy "Dani Alves-t"...

Frenkie itt klasszik középpályást tol. Felnéz. Fordít. A baszk védelem megint tolódik:

Frenkie, amikor épp bal oldali támadó középpályást tol:

Frenkie, amikor épp hamis kilencest(?) nyomat:

Frenkie, amikor épp jobboldali támadó középpályásként óhajt érvényesülni:

Frenkie amikor épp baloldali támadó középpályásként kocog egyet:

Frenkie amikor úgy dönt gólt lő az asszony kedvéért:

Az elnök - masterclass.

Az Athletic Bilbao legnagyobb fegyvere kétségtelenül Inaki Williams. Az ő elfutásai, beindulásai képzik a támadójáték túlnyomó százalékát... Ha erre azt mondja valaki a meccs előtt, hogy majd Piqué megállítja, azt ugye körberöhögjük. Aztán az "öreg" Gerard megint megmutatta, hogy a labdarúgás bizony észjáték..

Inaki kiugratás, Piqué elcsípi. Géza és Dest biztosítanak. Muniain nem bírja a tempót tartani...

A baszkok megint a Géza és Dest mögötti területet támadják, Geri kilép, megállít.

A baszkok felívelnek (Raul Garciára), Piqué kilép, megállít.

Piqué kilép, megállít... sokadszor:

Williams lecserélve. Meló elvégezve. Mehet a padra röhögni.

Messi első, (a csapat harmadik) gólját afféle maszturbatív jelleggel egyszerűen nem volt szívem szétvagdosni. A régi Leót idézte: elviharzok, kényszerítő, lágy testcsel, ami még lassításban is gyorsnak tűnik, majd elgurítás a hosszúba.... 

A polip - avagy álljunk meg egy szóra, tanár úr! Úgy fest a csapat és Busquets teljesítménye kéz a kézben jár... Ha a döcögünk, Busi is szenved. Ha dózerolunk, Busi fenomenális. Kéz a kézben. A kiragadott jelenet nem látványos, ám annál fontosabb. Inaki a meccs során Busira volt állítva, lásd első kép. A csapat hátulról építkezik, Albánál a labda, Busi pedig belép két védekező játékos közé, amivel területet és passzopciót nyit Pedrinek, aki köszöni szépen, roboghat a védelemre.. Zseniális. Ehhez jön a rá nem sűrűn jellemző 10/10 keresztlabda, amivel úgy fordítgatta a csapat súlypontját, ahogyan öreganyám a lángost a 3 centis tocsogó zsírban.

A negyedik gólnál megintcsak Griezmann a kulcsfigura.. az egyik, kulcsfigura, mert kérem itt a gólszerző nevéhez simán mehetett volna az a felirat, hogy FC Barcelona:

"A Barca az egész mérkőzés során végig előttünk járt. Csak az árnyékukat hajszoltuk, esélyt sem hagytak nekünk."

- Mikel Balenziaga -