Az a büdös nagy igazság, hogy rendkívül nehéz újat írni erről a szinte földig rombolt Barcelonáról. Tudtuk, hogy nem elég egy „sima edzőváltás”, meg egy-két visszatérő játékos, hogy aztán orrba-szájba dübörögjön a tiki-taka. Tudtuk, hogy a bőrgatyeszosok a világ abszolút elitjébe tartoznak, így a győzelmünkre annyi esély volt, mint egy sérülésmentes Dembélé szezonra.. és persze azt is tudtuk, hogy ez a csapat mentálisan mocskosul meg van zuttyanva. Egymás hibáztatása a vezetőségben, ujjal mutogatás egy-egy játékos mérkőzésen elkövetett hibájára, folyamatos földbedöngölés a BL-ben…évek hosszú munkája van ebben, és hol van még a sor vége.
Ami mégis lökést adott, hogy billentyűzet elé üljek, az a – számomra – meglepő szurkolói reakció volt az elmúlt néhány nap után. Szóval úgy döntöttem, megpróbálom még egyszer, utoljára kitapétázni a falra, mi a helyzet… és miért nem várható nagyobb volumenű változás a közeljövőben (főként a serlegek számát illetően). Hajtás után Xaviról, Európa-ligáról, a lélekről, és persze a legfontosabbról: türelemről.
Kezdjük az új seprűvel. Mert ez bizony fiatal barátaim igenis jól seper. A katalán média persze máris vészharangokat kongat, eladósorba tette az összes épkézláb játékosunkat, és meglepve hirdeti világgá, hogy ez a Bayern milyen simán porolta el a seggünket. Hallatlan. Sokk… meg persze szenzációhajhász.
Íme, egy gyors összefoglaló a mérkőzésről:
Szóval Xavi. Xavi érkezése olyan volt számomra, mint egy friss üde fuvallat a dohos pince padlóján ülve. Jött. Reményt és fegyelmet sugározva, tiszta képet rajzolt a játékosok elé. Az, hogy milyen mélyre nyúlik az a bizonyos nyúl üreg, az még csak most derül ki számára is. Mekkora az a bizonyos mentális blokk (jó magyar sportszakmai nyelven beszariság), mennyire marad bennünk az ütés egy-egy elbukott tétmeccs után. Mennyire esett szét a fejekben az alapkoncepció, amit éveken át diktáltak a játékosok fejébe, és hittünk halhatatlan ideológiának. Ezeknek feltárására igenis időre van szükségünk. Messiről mondogattuk, sejtettük, mekkora trágyamezőt takart el egymaga, most már azt is tudjuk, hogy az elmúlt néhány évért konkrétan nem egy, hanem két aranylabdát kellett volna kapnia. Mert az a szarkupac, ami itt virít, kérem, az Barcelónától Makkoshotykáig ellátszik.
Az első két meccs után bátran kijelenthettük, hogy 180 percnyi pozitív, Xavi-féle futballt láthattunk. Jobbak, sokkal jobbak vagyunk védekezésben, gyorsabban megyünk át védekezésből támadásba, éberebbek vagyunk a pálya mindkét végén, jobban mozgunk labda nélkül.. de Fati és Oszmán nélkül nincs meg az a bizonyos pont az „i” betűre. Ami persze teljesen elfogadható az elmúlt hónapok/évek kilátástalan játéka után. Türelem és idő kell, tudtuk. Majd jött a Benfica elleni döntetlen, ahol hiába a mezőnyfölény, bíztató játék, az a nyavalyás puskapor, az volt megint nedves.
Xavi több szempontból is meglepett. Elsősorban azonnal lerombolta azt a tévhitet, hogy csak a 433, ami szent és örök, minden más istenkáromlás. Xavi ugyanis a csapathoz alakítja a taktikát, és próbál valami extrát adni, valami meglepőt. A három védős rendszerben kapásból nem egy merev triót pakolt a pályára, hanem egy sokkal flexibilisebb, nem egyvonalban helyezkedő sorral operált, kihasználva itt pl. az urugay-i Vágási Feri elképesztő képességeit. Egy sorral feljebb magasra tolt belső középpályásokkal és egy mobilis dupla pivottal operált, azaz inkább 3223 ez eddig a pontig. Nem is csoda, hogy Busi újra lubickol a szerepében. Csávónak annyi passzlehetősége volt egyik hétről a másikra, hogy a csapattársait kellett megkérdeznie milyen évet írunk.
A labdanélküli mozgások során a Barca szintén egy másik arcát mutatja. A Benfica ellen Xavi adaptálódott a riválisához. Belső labdajáratás a középpálya belsején + Memphis lefoglalta a belső védőket. A széleken határozott, agresszív védekezés, másik oldalon széthúzott védelem egy az egy elleni szituációra lebontva.
Nem is csoda, hogy ennyi mozgással, és hangsúllyal a középpályán Busi egymaga 17 labdát szerzett. Elképesztő szám. Mellé jött Nico 9 labdaszerzéssel – aki egy vadállat, és Gavi (7 laddaszerzéssel), aki egy kisebb termetű vadállat… legalábbis a képességeiket tekintve mindenképp. A Benfica egyszerűen nem tudott támadást építeni.
Miért is fontos ezt megjegyezni? Mert a portugálok az első mérkőzésen úgy futott át a középpályánkon, mint fos a libán. Kivéreztettek. Kijátszottak. A Barca pedig futott az eredmény után. A visszavágón egyetlen igazi helyzetet sikerült így kialakítaniuk (nem pontrúgásból!). Működött a letámadás, működtek a háromszögelések. Működött a csapat. Ergo Xavi elképzelései igenis működnek.
Ahogyan feljebb is említettem, sokan a labdapolírozós, horizontális támadásépítést várták (mi is), erre jön egy ilyen „asztalfelborítós” taktikával. A csapat az öt legveszélyesebb támadásépítéséből négy gyors, vertikális támadással alakult ki, és mindegyik kevesebb, mint 15 másodpercig tartott.
De akkor hol a gebasz? A válasz egyszerű: a támadósorban. Demir bátortalan, és sebességben is elmarad a csúcstól, ez a Zoli gyerek (Abde) már egy kategóriával jobb, és megvan benne az utcagyerek csibészsége, aggresszivitása, de védekezéssel és befejezésekkel ő is hadilábon áll. Alba meg Alba. Lefordítva, Xavi elintézi, hogy bejussunk a kupiba, de ott már nem tudjuk, mit kellene csinálni.
A BL-ből tehát ugyanazon okok miatt zúgtunk ki, amiért jelenleg a hetedik helyen túrjuk az orrunkat a ligában. A Barcának égető szüksége van egy támadóra, aki kiválóan támadja az üres területeket és persze arra, hogy Fati és Oszmán végre folyamatosan játszhasson. Ezek nélkül a Barca csupán félkarú óriás marad, hiába lesz itt tip-top kis csapat 97 százalékos labdatartással. Az idevágó jó hír, hogy januárig már csak három tétmeccset kell lenyomni (+ Boca Juniors), a rossz meg az, hogy Depay és Alba nélkül. Meglássuk mire lesz elég.
Európa-liga
Haláli nyugalommal vártam a „mindenteldöntőBOSSZÚÚmeccset“, és nagyjából azt is kaptam, amire számítottam. Sőt, még nevetni is tudtam rajta (akkor pl. mindenképp, amikor Nagelsmann behozta a Bayern C csapatának wifi jelszó nevű cseréit). Nem zavar, mert tudom, hogy ez egy ideiglenes állapot. Ezek után a reflektorfény már nem lesz annyira Xavin (BL), így lesz lehetősége relatíve nyugodtan építkezni, kigyomlálni a keretet. Nem érzem megalázónak az eredményt sem, hogy is tehetném ilyen nyóckettő, meg Liverpoolok után. Az első gól után megint összeomlott a csapat, (ide tessék újra behelyezni a mentális trágyadomb eszmefuttatásokat), onnantól pedig arra vártunk, hogy Gézából ne csináljon azért teljesen hülyét az ellenfél.
Géza az a típusú ember lehet, aki a meccs után hazamegy anyuékhoz, gumicukrot eszik és közben DJ Bobót hallgat
Az nem is kérdés, hogy akadnak komoly keretbéli hiányosságok. Nem, nem csak a támadó sorban. A védelemmel is foglalkozni kell, mert, ahogy így elnézem ezt a Dest gyereket is simán ki fogja szorítani egy 38 éves Alves. Alba pótlása szintén megoldatlan, abba meg bele sem merek gondolni, mi lesz, ha az Osasuna rojtosra tapossa Busi achilleszét..
Szóval nekünk idén nem kell riválisokat nézni, nem kell "drukkolni" a madridiak botlásáért. Csak magunkkal kell foglalkoznunk (bármennyire is unalmas lesz egyeseknek). A lényeg, hogy meglegyen az év végére a BL hely, és egy jó kezdő tizenegy kialakítása, aztán idővel jöhet a többi. Idővel, ami biztosan nem fél év lesz, hanem ha minden jól megy, és Xavi tényleg akkora májer, mondjuk kettő.. de inkább három.
A Spartak Moszkva csapata köszönti az FC Barcelonát az Európa-ligában
Ennek megágyazásául pl. az Európa-liga tökéletes terepet biztosíthat. Egyrészt a fiatalok (és persze mindenki más) továbbra is versenyhelyzetben, nyomás alatt kell, hogy teljesítsenek. Jöhet a rutin, nem kell amiatt aggódnunk, hogy a következő körben a Chelsea, a Bayern, vagy a City fogja feltolni a stoplist a seggünkön, és mehetünk haza újabb 5-6 gólos zakóval (aminek újra olyan hatásai lehetnek a fiatalokra, amilyenek).
Ennek fényében - zárszóként - egy depressziós Barca szurkoló már össze is szedte, miért az EL a világ legjobb versenysorozata:
1, Kezdjük a legalapvetőbb ténymegállapítással: az Európa-liga himnusza messze a legjobb zene, amit valaha is hallani fogsz. Végletekig, a tökéletesség mezsgyééig kidolgozott remekmű:
2, Az Európa-ligában több csapat szerepel, mint a BL-ben. Több csapat = kompetitívebb eseménysorozat. Ergo a végső győzelem elérése is nehezebb.
3, Az Európa-liga trófeája 15 kg, ami kétszer több, mint a BL trófea súlya (7,5 kg). Ez is csak azt bizonyítja, hogy az Európa-liga trófeát szó szerint nehezebb felemelni.
4, Az Európa-ligában olyan csapatok szerepelnek, mint pl. a Napoli, míg a BL-ben olyanok mint a Malmö, Club Brugge.
5, A klubcsapatok elnökei és tulajdonosai megpróbálták lecserélni a Bajnokok-ligáját a Szuperligára, de az Európa-ligát meg akarták hagyni, mert tudták, hogy ez a legjobb versenysorozat.
6, A Real Madrid 13 alkalommal hódította el a BL-t (illetve annak elődjét), ami több, mint kétszer annyi, mint ahányszor a Sevillának (csúcstartó) sikerült megnyernie (6) az EL-t. Ez is azt mutatja, a BL- t könnyebb megnyerni, pontosabban az EL-t nehezebb.
7, Olyan legendás labdarúgók, mint Lionel Messi, CR, Maldini, Xavi, Iniesta többször is megnyerték a BL-t, de illusztris karrierjük során az EL-t egyikőjük sem volt képes behúzni. Ergo az EL-t sokkal nehezebb megnyerni.
8, Az Európa-liga megnyerése azt jelentené, hogy te vagy a legjobb Európában, míg a Bajnokok-ligája győzelem azt jelenti, te vagy a bajnokok győztese, olyan kontinens márpedig mindenki tudja, hogy nincs, tehát te tulajdonképpen sehol sem vagy a legjobb.
+1, a konferencia ligáról rohadtul nem szeretnénk ilyen érvelést felsorolni jövőre.
