Barcelona - Juventus 0-0

Pokoli nehéz bármi okosat mondani egy ilyen meccs előtt. A szezon első felében mindig jobban van hely (és energia) mindenféle okoskodásra és eszmefuttatásra, hiszen "sok van még hátra", van idő változtatni, kiforrni, formát időzíteni. Most viszont már az a periódus zajlik, amikor a végzett munka gyümölcsét élvezzük ki - vagy rosszabb esetben szenvedjük el. Míg a legutóbbi BL-csorba után egy komoly, három hetes felkészülési lehetősége volt a csapatnak arra, hogy tűhegyesre csiszolja magát a visszavágóra (valójában nem sikerült, de így is elég volt), addig most gyakorlatilag azonnal kellene felépíteni magunkat - ismét szinte a semmiből. Nagyjából ez észlelhető kívülről.

Avagy, hogyan lett a Barça ”egy klubnál több”-ből szimpla világmárka.

Mivel saját ötletünk évek óta és továbbra sincs, persze igazából van, csak majd hülyék lennénk ingyér' ugyebár, viszont bajok vannak ezerszám', a klasszikus megoldáshoz nyúlunk: átveszünk egy anyagot valakitől, aki frankón összefoglalta az ezerszám' bajokat. Mi több! Nem csupán összefoglalta, de folyamatában el is helyezte azt a közelmúlt eseményei között. Sőt, kívülállóként, ezért aztán objektíven elemezve a tényeket, új megvilágításba helyezi a körülöttünk történő változásokat.

Az alábbi írás a ’The Telegraph’- ban jelent meg március 8-án és Jonathan Liew agya/keze munkája. A fordítás nem szó szerinti, mert úgy béna lenne. Az eredeti pedig itt van: http://www.telegraph.co.uk/football/2017/03/08/madridification-barcelona-barca-went-mes-que-un-club-just-another/

A folytatás meg a tovább után…

FC Barcelona - Real Sociedad 3:2

A Barca drukker jelenlegi, mondhatni meghasadt lelki állapotát mi sem tükrözhette volna jobban, mint a tegnapi mérkőzés. Egyrészt valahol, legbelül az ember arra vágyik, csak legyen már vége enne a nyomasztó rémálomnak, ami ezzel az önmagával meghasonult(?) társasággal történik. Legyen már vége ennek a szörnyű, életképtelen, testidegen játéknak, és indíthassunk újra tiszta lappal, visszatérve az alapokhoz, amelyet Cruyff hozott el, s tette a csapat "hitvallásává".

Személyes nyomorom kiteregetésével kezdeném. Az ebéd mellől kellett felállnom (na jó már a kávét ittam a kertben), hogy beharangozót írjak, pedig úgy bekajáltam apám báránysültjéből, mint szódás a lovát.