
Évek óta azt mantrázzák nekünk, mi pedig ezért(?) mantrázzuk tovább, hogy minden lehetséges trófeáért harcolunk egészen a legvégső pillanatig. Évek óta azzal indulunk neki minden szezonnak, hogy a triplázás nem elérhetetlen, hisz már kétszer is sikerült a közelmúltban. Akkor meg miért ne sikerülhetne idén is?
Tegyük a szívünkre a kezünket – ha pedig hirtelen nem találjuk, akkor tegyük egy hozzánk közel álló hölgyismerősünkére -, valóban az látszik ebben a szezonban, hogy bírjuk a háromfrontos terhelést? Valóban úgy néz ki ez a keret, hogy nem bomlik fel, zavarodik meg, zuhan össze a csapat az állandó kezdők túlterheltsége, illetve a csereemberek kevés játékpercei miatt? Vagy, ha úgy jobb a megfogalmazás, akkor nem jön ki minden cirka harmadik hétben egy iszonyatos katyvasz az előbb említett zavaros rotációs elvek miatt? Hát, de! Úgy néz ki.
(Ki tudja, miért, de a fent említett népi babona, mely szerint a szívünkre kell tenni néha a kezünket, a hölgyek esetében úgy szól, hogy kezüket tegyék a hozzájuk közelálló férfiismerősük lágyékára, hogy ekképpen is időben felismerhessék egy esetleges sérv kialakulását. És bár hölgyek esetében kisebb a kialakulás veszélye, a lágyék környékének tapintással történő alapos vizsgálata kölcsönösen hasznos elfoglaltság! Angol kutatók szerint ezért is erősen javallott a fent említett műveleteket gyakran, kitartóan, valamint kölcsönösen ismételgetni, már pusztán egészségügyi szempontok miatt is!)