"Szerda este gyűlölt ellenségeink látogatnak a Stamford Bridge-re." - így kezdődik a tegnapi beharangozó (?) odaát. (Tovább nem olvastam.) Egy BL-elődöntőhöz mindenképp jobban illene egy "történelmi párharc", vagy egy "ősi rivális", de sajnos jelen esetben ez a dolog már azon elbukik, hogy nemes ellenfelünk csupán kilenc éve faktor a labdarúgásban, így nem nagyon volt még idejük ilyen jellegű patinára szert tenni. Talán a slágermérkőzés mégis ráillik erre a találkozóra, hiszen ez az egy híján tíz év azért igen sok érzelmet generált a két egyesület között.

Foglaljuk gyorsan össze, hogyan alakult ki a kölcsönös vonzalom. 2003-ban Roman Abramovics egy valag pénzt, 2004-ben José Mourinho pedig új identitást adott a Chelsea-nek, így az a hazai porondon átmenetileg tényező tudott lenni, és a BL-ben is rendszeres szereplővé vált. Két mondat erejéig álljunk itt meg: egyrészt, ha lenne egy saját egyesületem, akkor hamarabb bíznám azt a Gáspár Győző - Fehér Anettka páros ízlésére, mint Mourinhóéra. Másrészt, ezzel a húzással Abra valamiben mindenképp úttörő tudott lenni: a Chelsea volt az első klub, amelynek szinte kizárólag divatszurkolói voltak egy időben. Hogy teljes legyen az öröm, megvették gyorsan az Eto'o eszével és Ronaldinho szépségével megáldott Drogbát, aki pont annyira szimpatikus játékos, mint Ibrahimovics, s így indultak Európa meghódítására.

A Barcelona és a Chelsea útjai az évtized közepén állandóan keresztezték egymást, szinte minden párharc botrányoktól volt hangos, a jó José okos nyilatkozataival elérte, hogy már 2006-ban is megkönnyeztük a kékek akkurátus kiejtését. Azután a Barca átmeneti visszaesése közben az Abrak-istálló hajszál híján beteljesítette küldetését az európai porondon, de John Terrynek az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy kibaszott szégyen lenne, ha Drogba valaha is BL-t nyerne, így végül az igazság győzött.

A következő évben volt az ominózus Øvrebø által pofátlanul, nyilvánvalóan, stb. elcsalt, megbundázott, stb. mérkőzés, aminek a végén nem átallott gólt rúgatni Iniestával a mocskos, lefizetett, stb. norvég sípmester - okozván ezzel a Barcelonának heroikus továbbjutást, Drogba szájának pedig moslék okádását. (Később ezt a szituációt is Terry mentette meg, bevallotta, hogy a kijelentés neki szólt, és helyesen úgy kell írni: "Ki baszott? Szégyen.") Ez az este feltette az i-re a pontot, a szerelem beteljesedett.

A gyönyörű közös múlt után ejtsünk pár szót az ellenfél jelenéről. Az utóbbi időszak a lassú, de biztos hanyatlásról szólt, de a nemrég kinevezett Di Matteo úgy tűnik, rendesen összekapta a keretet. Azt a keretet, amin végigfutva meállapíthatjuk, hogy még mindig a Mourinho által kialakított Cech-Terry-Cole-Essien-Lampard-Drogba tengelyre épül. Illetve legújabb üdvöskéjük Mata, akiből még nem sikerült a szigetországi klímának kiírtani a játékosságot, így igen vígan fickándozik a támadóharmadban. (Most nézzétek meg, szegény Torresból mi lett.) Sérülésügyileg is jól állnak, Terry törött bordákkal (és vélhetően jó adag gyógyszerrel) játszik, de ez minden, amiről be tudunk számolni.

Saját házunk táján sincs számottevő változás, Villa még nincs a láthatáron sem. Az idegen pálya, illetve a levegőben különösen erős Chelsea talán némileg felforgatott csapatot sejtet. Piqué kimaradása nagy meglepetés lenne, az ő fejjátéka nélkülözhetetlen, de a jó formát futó Masche-Puyol páros is okkal számít a kezdő tagságra, így valószínűleg a Kapitányunk fog balra kihúzódni. Alvés helye a kezdőben nem, a pályán viszont kérdéses - nem kizárt, hogy lesznek a meccsnek szakaszai, amikor három védővel játszunk majd.

Busquets és Xavi jelenléte a középpálya biztos uralásához szükséges, akármennyire is statikusnak tűnt mostanában a Maestro, a labdabirtoklási fölény kialakítása a prioritás, nem az ész nélküli támadójáték. Iniesta kihagyhatatlan, már csak babonából is, a csatársorban pedig Messi és az utóbbi egy hétben lassan-lassan csak belelendülő Sanchez várható. A tizenegyedik helyre négyen is eséllyel pályázhatnak, sorrendben: Fabregas, Keita, Thiago és Pedro. Valahogy mégis inkább Keitát érzem a befutónak, kell a fizikum.

Egy dolgot semmiképp ne feledjünk: bármennyire is csúf a múlt, és bármennyire is a játékvezető lesz a középpontban (függetlenül attól, hogy mit csinál), ez akkor is egy futballünnep lesz. A BL-ben a legjobb négy közé jutni óriási érdem, a döntő pedig minden játékos álma, amit nem lehet elégszer átélni. Ezt az ünnepélyességet pedig nem szabad veszni hagyni, különben oda az egész élmény. Ha okosan állunk hozzá, akkor erre sem a bíró, sem a cementbusszal leparkoló ellenfél, sem annak szurkolói, de még heinrich sem tudják majd elrontani az esténket. Egyébként meg, magasztos gondolatok ide, zavaró körülmények oda, a Chelseat elpicsázni mindig különösen nagy öröm, szóval:

Az általunk tippelt kezdő: Valdés, Alvés, Puyol, Piqué, Mascherano, Xavi, Busquets, Keita, INIESTA, Alexis, Messi

A mérkőzés 20:45-kor kezdődik a DigiSporton.