A meccs előtt mindenki azt találgatta, hogy Busquets és Rafinha távollétében hogyan áll majd fel Luis Enrique. A katalán Sport három opciót vázolt fel:
- Marad a 3-4-3, Mascherano játszik Busquets helyén, és Mathieu vagy Alba lesz a harmadik védő
- 3-4-3, Rakitic játszik Busquets helyén, Mascherano marad hátul, és Denis Suárez vagy Gomes kerül a csapatba
- Visszaállunk 4-3-3-ra, Mascherano játszik Busquets helyén, Roberto és Alba lesz a két szélsővédő
Utólag már mondhatjuk, hogy a 3-as opció lett volna a legéletképesebb, már csak azért is, mert így lett volna széljátékunk (a középpályánk ígyis-úgyis súlytalan, mindegy, hogy hárman vagy négyen vannak ott). Mindenesetre Enrique kiválasztotta a legrosszabbat, az amúgy sem stabil védelmünket megsúlyosbította Mathieu-vel, aki az első pillanattól kezdve halálra volt ítélve Cuadrado ellen.
Enrique a PSG elleni 4–0 után döntött úgy kényszerűségből, hogy átáll 3-4-3-ra. Ebben a formációban láthattuk a csapatot tündökölni (pl. vs Atlético 2–1, vs Sevilla 3–0) és szenvedni is (pl vs Depor 1–2, vs Juve 0–3 és én még idevenném a Valencia elleni győzelmet is). Alapvetően ez egy veszélyes rendszer, amihez elengedhetetlen, hogy minőségi és labdabiztos legyen a középpálya.
Meccsek, amikor 3-4-3-ban játszottunk, bal oldalt Guardiola utolsó éve, jobb oldalt az idei tavaszunk
Az eredményeken túl érdemes megnézni az ellenfeleket: Guardiola utolsó évében a Chelsea elleni BL-elődöntő visszavágót leszámítva (első meccs 1–0 volt oda) nem használtuk nagy meccseken a 3-4-3-at (az Atléticót akkor még Gregorio Manzano irányította, a Sevilla csak a kilencedik lett a szezon végén, a Villarreal kiesett). A Guardiola-korszakban mi volt az elsődleges célunk mindig? Széthúzni a pályát, amennyire csak lehetséges. Valószínűleg ezért nem is tesztelte "élesben" a 3-4-3-at, mert tisztában volt a rendszer korlátaival és hiányosságaival.
Ha már 3-4-3-at játszunk, és feladjuk a széleket, akkor az a minimum, hogy bitang középpályánk van, ami bárhol, bárki ellen képes eldugni a labdát. Guardiola úgy sem mert a 3-4-3-hoz nyúlni a komoly meccseken, hogy Xavi, Fábregas, Thiago, Busquets és egy fénykorát élő Iniesta volt a kezei alatt, kiegészülve a hamiskilencesként játszó Messivel.
Meg lehet nézni, a 2011/2012-es szezonban hárman is 90% feletti passzpontossággal játszottak, a jelenlegi középpályásaink közül senki sem éri el ezt az átlagot (a neveket is érdemes összehasonlítani).
A másik fontos dolog, hogy nyáron elköltöttünk 120 millió eurót hat játékosra, azzal a céllal, hogy mélyítsük a keretet. Enrique a szezon előtt azt mondta, hogy amióta ő az edző, ez a legerősebb játékosállomány. Az új játékosok közül viszont egyedül Umtiti játszik jól és rendszeresen, a többiek nemhogy nem tudják pótolni a kezdőjátékosokat, de kis túlzással csereként is kockázatos bedobni őket, annyira nincsenek játékban (Denis), vagy annyira fogalmatlanok (Alcácer, Gomes). Tegnap is csak egyet cserélt Enrique.
Aztán itt van nekünk a Messi, Neymar, Suárez hármas, akik az idei gólok több, mint 80%-áért felelősek. Guardiola utolsó évében a legeredményesebb hármasunk (Messi, Alexis, Fábregas) csak a gólok 43%-át lőtte. Ez önmagában nem tragédia, mert ki, ha nem az MSN rúgná a gólokat, de az, hogy Enrique évről-évre próbálja minél jobban feláldozni a csapatjátékot értük, már súlyos probléma. Középpályánk olyannyira nincs, hogy a legutóbbi 31(!) meccsen nem állt fel kétszer ugyanolyan összetételben. A legfontosabb csapatrészünk a legsúlytalanabb, ezt pedig egy PSG vagy Juve röhögve kihasználja, de már a Depornak vagy a Málagának sem okoz különösebb gondot.
Túlzott egyéni értékelésbe nem mennék bele, mert teljesen mindegy, hogy hányast adunk Mathieu-nek vagy Rakiticnek, a helyzet nem változik: itt nagyon komoly problémák vannak, mind minőségileg, mind rendszerszinten. Az új edzőnek az lesz az elsődleges dolga, hogy helyrepofozza a középpályát, és ezzel balanszba hozza a csapatjátékot és az individualitást.
ter Stegen – Az utóbbi időben sokszor megmentette a seggünket, láttuk hogy nem csak az összjátékban jó, de az igazi kapuserényei is rendben vannak. Most ő is tehetetlen volt.
Umtiti, Piqué, Mathieu – Istenigazából egyiket sem venném elő, mert ők is a rendszer és a súlytalan középpálya áldozatai. Mathieu minden tekintetben kilóg ebből a csapatból, soha nem volt klasszis futballista, ő csak annyi, amennyinek látszik: egy harmincas éveiben járó átlagos családapa, aki eljár edzésre és meccsre, mert ez a munkája. Hogy Albával mi baja van Enriquének, a fene se tudja, de vele sokkal többre mentünk volna.
Mascherano – Ójaj, jefecito! Ha már Gomes is tűrhetőnek bizonyult utánad, akkor tényleg szar meccset játszottál. A második gólnál csúnyán lemaradt, majd néhány perccel később ugyanilyen szituációban Higuain lövésénél is. A labdakihozatalból egyáltalán nem vette ki a részét, pedig Busquets posztján ez lett volna az elsődleges feladata.
Rakitic – Pozícióján kívül focizott, többnyire a jobb oldalra kényszerült, amikor Messi visszalépett labdákért.
Roberto – Ahogy Enrique, úgy ő sem tudta igazán, hogy mit és hol kéne játszania. Az első félidőben 3-4-3-at játszottunk, a második elején visszaálltunk négy védőre, majd a harmadik bekapott gól után ismét 3-4-3-ra.
Iniesta – Egyedüli kreatív középpályásként nem sok keresnivalója volt. Elvileg azért játszott keveset az év elején, hogy tavasszal a fontos meccseken rendben legyen, de sajnos már jó ideje nem láttuk az igazi illuzionistát.
Neymar – Múltkor azt írtam a többieknek – amit tartok is –, hogy Suárez és Messi góljai ide vagy oda, ez az ő szezonja. Párszor befűzte Alvest, de most ő is csak szenvedett. Talán idén már többet cipeli a labdát, mint Messi, az ő dolga rágyorsítani a védelemre és lekötni a védők figyelmét, de míg anno az argentinnak ehhez elég volt pár méter, addig Neymarnak jóval nagyobb terület kell, hogy a sebességét kamatoztatni tudja. Terület pedig nem volt a Juve ellen.
Messi – Kettő tiszta gólhelyzetünk volt, mind a kettő az ő zseniális labdája után. Az MSN-ből ő volt a legveszélyesebb, viszont a szabadokat néha átengedhetné Neymarnak, mert a Juve és a Málaga ellen is botrányosan lőtte őket.
Suárez – Zseniális a pali, tényleg. Jobbal, ballal, fejjel, kapunak háttal, estében, mindenhogy képest gólt lőni. Az is mindegy, hogy a Granada vagy a Real Madrid az ellenfél. Ami viszont óriási negatívum, és az ilyen meccseken különösen szembeötlő, hogy mennyire használhatatlan az összjátékokban. Tegnap is inkább kerékkötője volt a csapatnak.
Gomes – Ezen már ő sem tudott rontani.
