Mindenkinek igaza van. Mindenkinek. Annak is, aki azt mondja jó az eredmény, és annak is, aki azt mondja nem eléggé. Annak is, aki szerint nincs játékunk, és annak is, aki azt állítja ez is a játékunk. Annak is aki azt mondja gyenge a keret a BL-re, meg annak is, aki szerint messzire juthatunk. Annak is, aki azt mondja Conte lesöpörte a mágnestáblán Ernőbát, meg annak is, aki szerint az történt, amit vártunk. Mindenkinek.
Ha a realitás talaján maradva kukucskálunk ki a szemellenzőnk mögül, akkor kérdés sem lehet, hogy nagyszerű eredményt ért el a csapat Londonban. Idegenben lőttünk gólt egy rendkívül jól védekező, a passzsávokat nagyszerűen lezáró Chelseanek. Ez az egy szem Messi gól Contét mondhatni kissé testidegen feladat elé állítja idegenben, hisz csapatának támadnia kell a Camp Nouban.
A bekapott gól természetesen bosszantó, annál is inkább amilyen körülmények között esett, s az efféle momentumok azok, amelyek képesek egy ilyen kaliberű párharcot eldönteni. Messi az idei szezonban nagyjából huszonöt alkalommal döngette meg az ellenfelek kapufáját, ami elképesztő adat, de ahogyan Szvob is említette a mérkőzés alatt, a kapufa néha bizony segíthet is... nem is keveset.
Még szerencse, hogy előtte egyszer sem jelentett veszélyt...
Ami a jétékunk képét illeti nem igazán vártunk mást mi magunk sem. Az általános vélekedés a szűkös döntetlen, egy rendkívül kevés helyzetet hozó meccs volt. Ernőbá a összecsapás után meg is ejtett egy rendkívül fontos mondatot: „Ez nem az a mérkőzés volt, ahol kísérletezni lehetett.” Igaza van. Ahogyan a kékek, úgy ő is a biztosra ment. Arra épített, amiről tudta, hogy eddig megbízhatóan működött.
Másrészt ez a felállás Paulinhóval a jobb oldalon szinte tökéletesen játszott Antonio Conte kezére a túloldalon. Az akcióink darabosak voltak, támadásban szinte alig jelentettünk veszélyt, ráadásul Pál és Iván sem az egyérintős megoldásokról híresek, így a játék gyorsítása is elmaradt. Ez utóbbi már csak azért is volt rendkívül kellemetlen, mert a másik oldalon egy-egy ilyen felpörgetett akcióval sikerült imitt-amott eljutni Curtois homokozója elé, és zavart okozni az erőben. Ami tovább nehezítette/lassította a csapat dinamikáját, az a három gyorslábú támadó levédekezése volt. Paulinho nem tudott igazán mit kezdeni Hazard gyors irányváltásaival és megindulásaival, és az ún. „transitionben” sem tudta úgy pörgetni a játékot, ahogyan reméltük. Conte ezzel szemben egy fixen záró nagyszerűen összehangolt védekezéssel szűkítette a területet a saját térfelükön, majd egyéni párharcokra lebontva azonnali egyenesirányú ellentámadásokkal próbálta megtörni a Barca játékát, egészen sikeresen. Megemlítendő azért, hogy Stéga kapuja előtt tiszta helyzetet/ziccert egyszer sem alakított ki a Chelsea, bár ezen a szinten a tizenhatos vonala már bőven a „danger zone” feliratú zászló alatt van evidálva.
A hazai védők folyamatosan a labdát követve szűkítették a területet 541-es rendszerben, ahol a Kante-Pedro futógép kettős óriási mezőnymunkát végezve keserítette meg a Barca támadásépítéseinek életét.. Hazard az "egyetlen támadó" szintén Busihoz közel ólálkodik..
A második félidőben Conte és Valverde is finomhangolta a csapata taktikáját. Az olasz a Paulinho-Sergi Roberto oldalra szentelt kicsivel nagyobb figyelmet, s eresztette rájuk a belga ászt, míg Valverde magasabb letámadásra kapcsolt amelynek az oka teljességgel kézenfekvő volt már az első félidőben is: Amennyiben a labdát sikerült hátrakényszerítenünk Curtois-hoz, a belga csakis előrevágni tudta azt a három 165 centis támadóra, akiket Samuék játszi könnyedséggel fejeltek le.
Az áttörtést aztán egy-egy óriási védelmi hiba hozta, bár meg kell említsük hazai oldalon – Marcos Alonso első félidei rossz tolódását leszámítva - tulajdonképpen ez volt az egyetlen. Willian gólja felett még mindig nem tudok napirendre térni, Messi gólja előtt pedig olyan keresztpasszt a saját tizenhatosában a pacsatüttösi ificsapat harmadik számú cserejátékosa sem kockáztatna meg... talán.
Egyetlen ok van, ami miatt ilyenkor nem Lalyosnak passzolna az ember.. Messi
A brazil gólja mindenesetre aktiválta Valverde szokásos második félidei „kezdjünk már lötyögni valamit” taktikáját, amit Vidal beállításával sikerült is nagyjából 7,13 százalékkal feljebb tornázni.
Hogy a csapat gyenge lenne a Bajnokok Ligájára, azt nem tudom, de érzésre a jelenelegi FC Barcelona egy félkarú óriás, amelyik bár kiszámítható, de ha lecsap, akkor az nyomot hagy az ellenfélen. További következtetéseket, terveket, ábrándokat szőni jelenleg felesleges. A feladat picivel nehezebbnek ítélt részét abszolválta a csapat, de messze még a történet vége, s biztosak lehetünk benne, hogy ehhez Conténak is lesz még egy-két szava.
Ter Stegen – Két kaput eltaláló lövése volt Fabregaséknak, a többi vagy a kapufán csattant, vagy a lelátón. A gól takarásból jött, és tökéletesen volt helyezve, így őt elővenni nem lenne fair. 6,5
Sergi Roberto – a különbséget Christensen és Sergi Roberto buta kereszpassza között csupán a helyzetkihasználás jelentette. Egy ideális világban Semedo lett volna a jobb bunkó, ő pedig tökéletesen megoldhatta volna Palika liftezős, mindenes pozícióját. Beadni nem tudom mikor feljetett el, de szinte minden, ami tőle jött lenn is, fenn is pocsék volt. Mondjuk Hazardot fogni nem olyan, mint egy kellemes esti séta Madame de Pompadourral, ráadásul Palika pocsék formája miatt előre sem tudott annyit hozzátenni a csapatjátékhoz, amennyit tudjuk, hogy képes.. Azt hiszem ezt most viszonylag olcsón megúsztuk. 7
Piqué – beívelések elhárítása megoldva, bár szép is lett volna, ha a brazil átlag női magassággal megáldott Pedro bólintja el felette a labdát... Vezérként és a védelem irányítójaként nem tudom mekkora szerepe volt Willian góljában, talán ő is elmélázott, talán nem, de a rutinja és szokásos passzjátéka sokat segített a labdajáratások során. Odahaza erős a gyanúm, hogy Pedro helyett Moratával fog majd többnyire hancúrozni. 7
Umtiti –Samu az a fajta biztos pont, aki rendkívüli magabiztosságot és nyugalmat sugároz mindeki irányába. Fejjel a termetéhez képest már az érkezése előtt is tudtuk, hogy nagyon jó, de fizikálisan és játékban is bármikor számíthatunk rá. Willian góljánál két kékmezes is rajta maradt, de mint említettem feljebb, ő is tehetetlen volt. 7
Alba – meggyűlt a baja a brazillal elég rendesen, s bár a kapufák és a gólok során úgy tűnt nem rá volt kiosztva a kócos, mégis van az emberben némi hiányérzet. A Barca alapjátékában gyakorlatilag szélső középpályásként van jelen, s húzza szét, vagy hozza a frászt az ellenfél hátsó sorára. Mivel az általában szintén ezt a figurát játszó Mosesnek Conte megtiltotta pozíciója elhagyását, Jordi sem tudott érvényesülni igazán, s laza kényszerítők helyett jobbára visszafelé kellett tessékelnie a labdát. A második féidőben (főleg a bekapott gól után) bátrabban ment előre, Messi gólja után pedig megintcsak a baloldal lezárása volt a feladata. 7
A katalán kisegítő iskola breakdance egyletének utolsó két helyezettjét csodálhatjuk munka közben
Busquets – Steven Gerrard mondta ha jól emlékszem a meccs után, hogy Sergio az a játékos, akit hiába szeretnél nyomás alatt tartani és labdavesztésre kényszeríteni, olyan könnyedén ráz le magáról egy-egy néha már nevetséges testcsellel, hogy egy idő után inkább feladod, és mélyebben próbálod meg levédekezni. A kapott gólnál és a kapufáknál is ő maradt le a géppisztoly lábú Willianról, de nálam akkor is a mérkőzés embere. 8
Rakitic – a hétvége után reméltem, hogy kétszer nem tud szarul játszani. Jelentem azért akkorát nem tévedtem hála az égnek. A beválallós sárga korai volt, de az sajnos a Don hibájából született, a passzjátéka pedig kissé körülményes. Mondjuk két alkalommal is emlékszem, amikor a hajamat téptem egy-egy megmozdulása után a tegnapi meccsen, de megúszta... ő is, mi is. Néhány hónapja az mertem mondani már nem sokáig lesz a "gálakezdő" tagja. Továbbra is tartom. 6,5
Iniesta – A félkarú óriásunk egyrészt a kiöregedő Andrés miatt is félkarú, másrészt a varázslatos Andrés miatt is óriás... még mindig. 7
Paulinho – nem fogok kertelni, ez bizony majdhogynem gyalázatosan szar volt. Azt is megkockáztatom, hogy ha Gomes játszott volna ugyanígy, most portugál szakállas középpályások égnének a Hősök terén. Támadásban darabos, szűk területeken körülményes, védekezésben halovány... Oké, egyrészt nem a pozíciójában játszott, másrészt meg ordít róla, hogy formán kívül van most már hetek óta. A cseréje teljes mértékben indokolt volt, sőt, már ott tartottam, hogy nézném inkább André Gomest, csak ne őt.. Kpaurafejelni meg hat méterről nem illik.. gondolom. 5
Messi – nem sok kreatív játszópajtása maradt a BL-ben, az héccent, úgy meg nehéz feltörni a buszt, ha a saját csapattársadnak két érintés kell egy passzhoz. Nem tudom már hova dícsérni és méltatni őt, és emlékeztetni magunkatt rá, mennyire nem fair a többi csapattal szemben, hogy van egy Lionel Messink. 8
Na ki a fasza gyerek?
Suarez – Lalyos bármerre fordult két védő vette kezelésbe azonnali jelleggel. A Chelsea védelmét megnyitni nem kis móka, pláne nem kellő támogatottság nélkül. Sokat elmond, hogy igazán nagy helyzete nem is volt, sőt, azt az egy lövést is kiszorított szögből adta le a gyengébbik lábával. Monduk öt védő között nem is vártunk tőle megváltást, így csak remélni tudom, hogy odahaza majd többet ficánkol a vámpír. 6,5
Vidal – Újra a két legnagyobb erényét használta ki Valverde: a sebességét, és munkabírását. Soha nem lesz belőle alapjátékos a Barcában, de a letámadások során a csapat egyik leghatékonyabb fegyvere ez a szegény ember Pedrója
Gomes – arra számítottam Ernőbá egy „For Sale” feliratú táblácskával a nyakában küldi fel
