Nyáron egy emberként sóhajtott fel a futballtársadalom, amikor Cesc Fabregas a Vénasszony szoknyája alól visszatért a tengerparton monokiniző lányok világába trófeákat (értitek) gyűjteni, és ezzel végetért a Barátok Közt a Dallasodikon hosszúságú transzfer-saga. A szurkolók körében vegyes érzéseket váltott ki érkezése, voltak akik odáig merészkedtek, hogy képességeit is megkérdőjelezték. Az azóta eltelt időben kiderült, hogy leigazolása nem holmi marketingfogás, vagy visszavágási téboly eredménye, hanem Pep legújabb világhódító terveihez szükség volt rá, és mi tagadás, nem nagyon panaszkodhatunk a látottakra - dinamikus, gólra törő játékával új elemekkel bővült a középpálya eddig sem épp szegényes repertoárja. Hajtás után a fifa.com friss interjúját olvashatjátok az utóbbi három hónap eseményeiről, és az előtte álló feladatokról. (Az eredeti itt található.)

Nyáron egy emberként sóhajtott fel a futballtársadalom, amikor Cesc Fabregas a Vénasszony szoknyája alól visszatért a tengerparton monokiniző lányok világába trófeákat (értitek) gyűjteni, és ezzel végetért a Barátok Közt a Dallasodikon hosszúságú transzfer-saga. A szurkolók körében vegyes érzéseket váltott ki érkezése, voltak akik odáig merészkedtek, hogy képességeit is megkérdőjelezték. Az azóta eltelt időben kiderült, hogy leigazolása nem holmi marketingfogás, vagy visszavágási téboly eredménye, hanem Pep legújabb világhódító terveihez szükség volt rá, és mi tagadás, nem nagyon panaszkodhatunk a látottakra - dinamikus, gólra törő játékával új elemekkel bővült a középpálya eddig sem épp szegényes repertoárja. Hajtás után a fifa.com friss interjúját olvashatjátok az utóbbi három hónap eseményeiről, és az előtte álló feladatokról. (Az eredeti itt található.)

Fifa.com: Hogy telt az első néhány hónapja újra Barcelonában?

Fabregas: Nagyon kellemesen, sőt boldogan. Igazán feldobott az idény eleji jó formám. Őszintén szólva a klubnál mindenki sokat segített, elsősorban persze a csapattársaim, akik közül jópárat már hosszú évek óta ismerek. A szurkolók is remekül fogadtak, szóval igazán nem panaszkodhatom.

2003-ban hagyta el a Barcát, amikor még csak 16 éves volt. Sokat változott a klub, amíg távol volt?

Bizonyos részek nagy átalakuláson mentek keresztül, más dolgok meg ugyanolyanok maradtak. Nagyon baráti a légkör, mondhatni családias, és szinte hihetetlen, amit napról-napra átélünk. Igazán élvezzük mind az edzéseket, mind a meccseket. Örülök, hogy ezt most átélhetem, az ilyen fokú összetartás ritka.

Számított rá, hogy ilyen jól kezdi Barcás karrierjét?

Őszintén szólva igen, még akkor is, ha tudtam, hogy nehéz lesz helyet kiharcolni magamnak a csapatban. Elégedett vagyok, mert amikor egészséges voltam, akkor mindig pályára léphettem, így eddig szinte minden meccsen játszottam.

Gondolja, hogy a sokoldalúsága segített ebben? A pálya majd' minden szegletében megfordult már. Egyébként ha választhatna, hol játszana?

[Nevet] Fociztam már a középpálya középén, a széleken, csatárként és a zsebben [az ellenfél védelme és a középpályája közötti terület - vigvik] is. Alkalmazkodnom kellett a körülményekhez, hiszen korábban mindig középső középpályást játszottam, az a természetes posztom. Mindig próbálom követni az utasításokat, függetlenül attól, hol kapok szerepet, és tulajdonképpen ebben a rendszerben mindenhol komfortosan érzem magam.

Mondhatjuk, hogy az angol bajnokságban töltött évei segítettek Önnek abban, hogy még komplettebb játékossá váljon?

Azt hiszem kijelenhetjük, hogy az Arsenalnál töltött utolsó szezonja nem a tervek szerint alakult. A szezon közben már sejtette, hogy angliai kalandja a végéhez közelít?

Egy pillanatra sem, sose tudtam mit hoz majd a jövő. Az Arsenal játékosa voltam, 2014-ig érvényes szerződéssel, nem gondolkodtam a távozáson. Néhányan azt állították, hogy rossz szezonom volt, csak mert nem játszottam sokat és többször bajlódtam sérüléssel. Ezzel nem értek egyet, így is lőttem 9 gólt, és adtam 20 gólpasszt. Az igaz, hogy egyik sérülés következett a másik után, mire éppen teljesen utolértem volna magam, újra jött valami, és kezdhettem mindent elölről. Mindezek ellenére, mentálisan 100%-ig az Arsenalra koncentráltam.

Mostanában a spanyol válogatottnál is jól ment Önnek. Elérkezett az idő, hogy végre főszerephez jusson a nemzeti csapatban?

Remélem, hogy a jövőben egyre többet számítanak majd rám. Már hat éve folyamatosan a keret tagja vagyok, de sosem éreztem, hogy stabil kezdőjátékos lennék. Persze, időnként szóhoz jutottam, de nehéz igazán bizonyítani, ha ilyen kevés időt töltesz a pályán. Mindazonáltal emiatt soha nem panaszkodtam, és soha nem is fogok. Ha a szövetségi kapitánynak szüksége lesz rám, én ott leszek.

Visszatérve a klubjához, közeledik a nagy összecsapás a Real Madrid ellen december 10-én, utána pedig rögtön a FIFA-klubvilágbajnokság. Érzi a nyomást?

Ez a Barcelona, itt minden meccset meg kell nyernünk. Ezt várják tőlünk az emberek, és ez kötelez minket a jó teljesítményre. Ugyanez persze igaz a Real Madridra, az AC Milanra, a Manchester Unitedre, a Juventusra, a Bayernre, hogy mást most ne említsek. Egyszerűen ez így megy a nagy kluboknál.

Milyen érzésekkel készül élete első klubvilágbajnokságára?

Nagyon lelkes vagyok, természetesen. Nem ismerem Japánt, soha nem jártam még ott. Mindenesetre gyorsan kell majd alkalmazkodnunk, rögtön egy nagyon nehéz meccs vár majd ránk, és alig lesz lehetőségünk felkészülni. A hosszú utazás és az időeltolódás sem segít éppenséggel. De ahogy már azt mondtam, az egyetlen dolog ami számít, hogy megnyerjük a címet, minden erőnkkel ezen leszünk.

Várja már, hogy felfedezhesse Japánt, mint országot?

Persze, de nem lesz könnyű. Tetszik vagy sem, játszani megyünk oda, hogy a munkákat végezzük... Mi a trófeáért fogunk küzdeni, szóval a látványosságok inkább a minket elkísérő családra és barátokra várnak majd. Néhányan biztos jönnek majd. Elvégre ez mégiscsak Japán! [nevet]