…tegnap meg lett belőle tíz perc aktív foci, a maradék meg aktív pihenés. Zanzásítva nagyjából ennyi volt a meccs, de amikor az ellenfél ennyi erőfeszítést provokál ki a csapatból, a francnak többet rááldozni? Abszolút pozitívum, hogy az idegenbeli frász végképp tovatűnni látszik, a kötelező télvégi formahanyatlás nem csak látszik, hanem tova is tűnt. Azt pedig már nem tudhatjuk meg, mi lett volna, ha a kapuban a Javi Varas nevű rontás áll?

A poszt szólhatna persze a meccsről is, de mivel úgy alakult, hogy egy ideje nem jutottam lehetőséghez a csapat dolgairól irkálni, említek inkább két darab témát, mert az szerintem érdekesebb.

…tegnap meg lett belőle tíz perc aktív foci, a maradék meg aktív pihenés. Zanzásítva nagyjából ennyi volt a meccs, de amikor az ellenfél ennyi erőfeszítést provokál ki a csapatból, a francnak többet rááldozni? Abszolút pozitívum, hogy az idegenbeli frász végképp tovatűnni látszik, a kötelező télvégi formahanyatlás nem csak látszik, hanem tova is tűnt. Azt pedig már nem tudhatjuk meg, mi lett volna, ha a kapuban a Javi Varas nevű rontás áll?

A poszt szólhatna persze a meccsről is, de mivel úgy alakult, hogy egy ideje nem jutottam lehetőséghez a csapat dolgairól irkálni, említek inkább két darab témát, mert az szerintem érdekesebb.

Először is mindenképpen szót érdemel Abidal egészségügyi problémája, amivel kapcsolatban olvastam relatíve megnyugtató, másik végletként pedig egyenesen ijesztő kilátásokat is.

Mindkettőnek, egyben egyiknek se akarok hitelt adni, viszont ejtenék pár szót az egész szituációról ahogyan én látom. Emberből vagyunk, tehát általában úgy vagyunk az életünkkel, hogy egészen addig elcsordogál a maga medrében, amíg nem szembesülünk egy igazán komoly pofonnal.

Az életünk csordogálása közben van, aki az anyagiak miatt aggódik, van, aki érzelmi viharokat él meg és van, akinek tényleg az a legnagyobb baja, hogy keressen magának valami bajt, csak ezt rohadtul nem veszi észre. Aztán egyszer csak összeszedünk egy megfázást némi hőemelkedéssel és egy csapásra minden más háttérbe szorul, mert képtelenek vagyunk felkelni az ágyból, fáj mindenünk és csak az képes bennünket foglalkoztatni, hogy legyen már vége ennek a tűrhetetlen állapotnak. (Példaként választhattam volna egy fogfájást, vagy fejfájást is, amelyek okán szintén ritkán hívnak papot ahhoz, aki ezen bajok miatt szenved.) Szóval utáljuk az egész betegségünket. Kiesünk az életünkből és a legnagyobb lényeg, hogy egy ilyen relatíve ártalmatlan és gyors lefolyású negatív állapot egyszeriben képes volt felülírni mindent, amit addig bajnak és problémának hittünk.

Van nekem egy tízéves keresztfiam, aki gyakran kérdezgeti tőlem, hogy ha lehetne három kívánságom, mit kívánnék először? Végtelen sok teljesülő kívánságot, mi mást? Ő eleinte felsorolt a havonta változó slágerjátékok közül tengersokat, aztán meg nemiskolábajárást, végül szintén tengersok chipset és kólát. (Ez utóbbi ritka vendég nála, mert tudatosság van a nevelésbe beleépítve.) Aztán ahogy sokadszorra játszottuk ezt a "játékot", szép lassan „megtanítottam arra”, hogy az első kívánsága legyen inkább az egészség, mert annál nagyobb kincs nincs a világon se. Animo Abidal!

Nem fogok hitelt adni a sajtóban felreppent Piqué-Pep ellentét kitalációnak, de abban biztos vagyok, hogy aki megkreálta, van fogalma arról, mi történik a Barcelonánál a színfalak mögött. Le is írom, szerintem miért nem feltétlenül csak egy légből kapott kamu az egész sztori.

Piquéről tudni lehet, hogy nem akármilyen családból származik és ezzel együtt azt is feltételezni lehet, hogy miért olyan, amilyen. A família először is gazdag, másodszor pedig sokkal fontosabb, hogy befolyásos. A mi Gerardunk egy olyan környezetben nőtt fel és lett Barcelona játékos, ahol a nagypapa a klub egyik prominens személye, egyébként pedig nemzetközileg elismert tekintély. Szót érdemel, hogy a szülei se akárkik: édesapja neves ügyvéd, édesanyja kórházigazgató. Ha majd egyszer befejezem a róla készült videó feliratozását és poszt lesz belőle, mindenki számára kiderül, hogy Piqué úgy élte az életét, hogy bármibe kezdett, abban sikeres volt. Az említett (félkész) portréanyagban a szülei mondják el ezt róla, ezért merem ide tényként leírni.

Nem azt mondom persze, hogy nem dolgozott meg érte, mert nyilván egy alelnök nagypapa ajánlása is kevés ahhoz, hogy a klub első csapatáig, aztán meg a válogatottig tuszkoljon egy focistát, ha az amúgy nem lenne tehetséges. Az viszont lejön a fenti képből, hogy Piqué számára természetes a siker és az is, hogy valószínűleg nem volt szükséges annyit dolgoznia az eredményeiért, mint például egy addig tökismeretlen Puyolnak. Vagy még világosabban fogalmazva olyan jellem, aki a szokásosnál egyenesebb és kevésbé göröngyös utakon keresztül jutott el oda, ahol éppen tart.

További érdekes adalék a jelleméhez, hogy ő lett a csapat mókamestere, és én azt gondolom, nagyon könnyen át lehet billenni azon a vékony határvonalon, ami a laza életfelfogás, és a „beleszarunk mindenbe” között van. Piqué az a típusú ember, aki rácsodálkozik Puyolra, hogy miért barmolja le őt a 90. percben egy ellazázott passz miatt, amikor "öttel megyünk és már nem tökmindegy"? Nem szaporítom tovább a szót, remélem, mindenki számára átjön a leírtakból, hogy igenis benne van a hajlam a(kár a túlzott) lazaságra, ezzel pedig egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy tényleg kihúzta a gyufát Pepnél.

Az utóbbi években nagyjából összerakhattuk a képet, hogy mi alapján választ Pep embereket a csapatba. A számára ideális játékos, először is aláveti magát a közösség érdekeinek, másodszor maximalistább a maximalistánál, harmadszor pedig nem bomlasztja a csapategységet. Minden más szempont ezután jöhet. Erős túlzásnak tartom, hogy Piqué személyétől tenné függővé a saját szerződése meghosszabbítását, de azon egyáltalán nem lennék meglepve, ha tényleg lett volna valamikor egy komoly hangvételű beszélgetés közöttük. A nyilatkozatokban persze okosság, hogy nincs kiteregetve a szennyes, de azon se lennék meglepve, ha Piqué kapott volna valamiféle ultimátumot Peptől az elmúlt hetekben. Melynek akár az is lehetett a lényege, hogy vagy összeszedi magát és hajlandó lesz minden mást a munka, a foci és a csapat mögé helyezni, vagy mehet a fenébe innen.

Egyéni értékelő:

Valdés – mondanám, hogy semmi dolga nem volt, csak hogy volt. Két alkalommal is nagyot villantott, az egyik éppen Adriano estében "hazaadott" labdája okán volt szükséges. (Persze az is Piqué hülyesége volt eredendően.) Két védés egy 2-0-ra végződő meccsen pedig éppen hogy kell a végső győzelemhez. - 7

Alves – mivel most már zsinórban játszik sok hibával, kimondhatom, hogy éppen vacak formában van. Az utóbbi néhány meccset látva, szinte már akkor lepődök meg, ha nem eladja a labdát, hanem jó helyre megy. Védekezésben emlékeim szerint jó(nak mondható) volt, támadásban meg tudjuk, hogy rengeteg potenciál van benne, de nem ezen a meccsen kellett nagyot alakítania. - 6

Piqué – gyakorlatilag csak akkor nem hibázott, amikor nem kellett semmit tennie. Elnézném neki, hogy nem a liga leggyorsabb játékosa, de az már szégyen-gyalázat, hogy a "villámléptű fiatal csikó" Kanouté egy méteren hármat ver rá! Tőlem most éppen annyi pontot kap, ahány hasznos megmozdulása volt a meccsen. - 2

Mascherano – mondanám, hogy a szokásos, de az előzőek miatt éppen nem szabad szó nélkül elmenni amellett, hogy milyen magas színvonalon játszik. Még ennél is fontosabb, hogy folyamatosan hozni képes a jó teljesítményt, ez pedig elsősorban hozzáállás kérdése. Előfordulhat olykor rosszabb meccse, de az elhivatottsága soha nem lehet kérdéses, ez pedig például Puyol legnagyobb erénye. - 7

Adriano – éppen akkor, amikor nagyon kell és éppen úgy, ahogy ilyen helyzetben elvárható. Nem tudhatjuk, mennyire jött jól neki, hogy Navas nem volt száz százalékos erőállapotban, vagy akár az, hogy elég jól ismeri a Sevilla játékosait, de a lényeg, hogy védekezésben – talán egy megoldást leszámítva – nagyon jól játszott. Mindenki emlékszik még Sylvinho utolsó meccsére? A tegnap tőle látottak alapján jó eséllyel remélhetjük, hogy nem szenvedjük meg menthetetlenül Abidal hiányát. - 7

Busquets – az ellenfél ugyan nem tudott igazán komoly kihívást jelenteni, az ő suta játéka jelzi, hogy egy kicsit mégis gondok voltak itt-ott. Számomra legalábbis az ő nehezen minősíthető játéka jelzi, hogy nem volt minden rendben a középpályán. Talán Xavi meglepően zavart játéka volt az ok, hogy kizökkent a csapat és kevésbé volt gördülékeny, de az eredmény ismeretében tulajdonképpen mindegy is. - 7

Iniesta – hihetetlen, zseniális, korszakos, döbbenetes, bámulatos. A jelzők – ha esetleg eltúlzottnak is tűnnek - annak szólnak, amilyen káprázatos szépséggel tett fantasztikus dolgokat tegnap a labdával. Ahogy a fénykorát élő Cruyffról már csak olvashatjuk, hogy a labdarúgás művésze volt, nekünk szerencsénk van élőben láthatni egy hasonló jelzővel illethető futballistát. Számomra ő volt az élmény a csapat játékában. - 8

Xavi – először is meglepően sok hiba, másodszor pedig egy nagyon fontos pillanatban meglőtt gól. Mivel hosszabb idő után végre ismét veszélyek rejlenek a szabadrúgásainkban, feltételezem, hogy meglehetősen sokat gyakorolják Messivel ezeket. Ez pedig nagyon jó hír, mert a kínlódós meccseken éppen a pontrúgások oldhatják meg a bajainkat. Tőle szokatlanul sok buta megoldása volt, nagy baj, hogy ártalmatlan szituációkban is. - 7

Pedro – elképzelhető, hogy lesz, aki nem ért velem egyet, de tegnap szerintem egy újabb szintet lépett előre a javulás (lassú) folyamatában. A rengeteg mezőnymunka mellé ugyanis megjelent nála a gólhelyzetbe kerülés fázisa, ami pedig eddig nem volt. Persze adja magát észrevenni, hogy kihagyta a legjobb lehetőségeket is, de ahhoz, hogy bárki gólt lőhessen, először is okosságokat kell tenni a helyzetbe kerülésért. Összegezve: nálam megint sikerült egy újabb pozitívumot felmutatnia. - 7

Messi – villantott egy zsenit, ezen kívül volt néhány jó kombinációs játéka, aztán meg eltűnt. Én ez utóbbit betudom a pihenés fázisának, ha nagyon szükség lett volna rá – a többiekhez hasonlóan – feltételezhetően képes lett volna öt perc alatt "helyére tenni" az ellenfelet. - 7

Cesc – ő volt az, akinél nagyon kilógónak éreztem a lólábat. Pedig volt helyzete is, meg néhány okos kombinatív összjátéka, mégse tudott eléggé markáns lenni ahhoz, hogy ne várhatnék többet tőle. - 6

Keita – azonnal érezhető volt, hogy mennyivel stabilabb vele a középpálya. Azzal, hogy időben felvette az ellenfelet, nullára redukálódott a Piqué-Adriano oldalon addig nyomaiban felfedezhető bizonytalanság.

Sánchez – bejött, futkározott kicsit, aztán meg kihagyta a meccs egyik legnagyobb helyzetét. Van ilyen, nem most volt létkérdés belőni.

Puyol – meg kell oldanunk, hogy ne kényszerüljön szélső védőt játszani, mert nem fogja bírni futósebességben. Ez nem konkrétan a tegnapi meccs kapcsán jutott eszembe, hanem az utóbbi hetek alapján.