John elemzéséhez akartam ezt kommentben hozzáfűzni, de túl hosszú lett, meg egyébként is elkanyarodtam teljesen az eredeti mondanivalótól, úgyhogy inkább így. Nem leszek ezzel a poszttal népszerű, az biztos, de elég nehéz a tényeket másképp interpretálni. Sőt, nem olyan régen pont én hozsannáztam arról, amivel szemben most kritikai észrevételeim vannak. Szóval három vagy négy védő kell nekünk?

A Mallorca meccset Pep csúnyán benézte. Védőhiány ide vagy oda, ha négy embert akart volna eredendően a hátsó sorba állítani, akkor úgy tesz. Ő a 3-4-3-ra szavazott, és már a találkozó legelején világos lett, hogy nem tudunk ebben a formációban stabilak lenni, így Busquets szokásos mobilisságát használva lépett vissza negyedik embernek. Ezzel a húzással Mascherano a jobb, Puyol a bal oldalra szorult, míg jórészt Thiagora hárult a közzéppályás szűrés feladata. Azzal, hogy a tizedik perc tájékán váltani voltunk kénytelenek Mascherano, Busquets, Thiago, valamint félig-meddig Puyol is olyan taktikai szerepre kényszerült, amit ugyan képes ellátni, de nyilvánvalóan nem optimális megoldás. (Nyilván ha 4-3-3-ban kezdünk, akkor is Puyí a balbekk, így őt talán nem érdemes ide sorolni.)

Nem állítom, hogy a piros ennek egyenes következménye volt, de tény, hogy Thiago elég hamar begyűjtötte az első sárgát egy faragás következtében. Ami talán még érthetetlenebb, hogy a félidőben, amikor már egyértelmű volt, hogy nem fogunk három védőre visszaváltani, miért nem hozta le a sárgás Thiagot, vagy a gyengén futballozó Cesc-Pedro páros egyikét, és cserélte be Montoyát, amivel a fenti három ember mind a megszokott helyére kerülhetett volna. Amikor kényszerből megtörtént a változtatás, már késő volt, és semmiképp se szerencsés dolog a San Siro előtt fél óráig megszakadni három bajnoki pontért, különösen úgy, hogy bármennyire is tartottunk a Mallorcától, a kiállításig (az első tíz percet leszámítva) nem sok közük volt a meccshez.