Sajgó talján

Facebook Tweet Tetszik

2012. március 28. - vigvik

Gyerekkoromban több nyarat is végigmonopolyztunk a szomszéd srácokkal az egy koszhadt heverővel, két darab székkel, néhány üres cseréppel és egy működésképtelen szeneskályhával felszerelt klubhelyiségünkben. (Mostanában tutira közös tárolónak használják a lakók, mert ugye a lom az fontos, a padlás meg vagy tíz másodperccel messzebb van...) Ezek vérre menő csaták voltak, óriási érzelemkitörésekkel, illetve a hatalmas vagyon feletti teljhatalom mámorító érzésével. Mikor enyhült a forroság, akkor előkerült a labda, meg a többi cimbora a környékről, és a foci első pár percében az aznapi, aktuális Hilton-pápa hangosan dicsekedett zseniális stratégiával felépített birodalmáról, mindent elsöprő győzelméről, míg a többiek lelkesen csalóztak. A legszebb persze az volt az egészben, hogy tényleg csaltunk - csak épp senkit nem érdekelt, mert része volt a játéknak, anélkül dögunalmasnak találtuk a Monopolyt, más meg nem volt.

Épp a calciopoli kirobbanása után nem sokkal, valamikor 2007 tavaszán volt szerencsém először hosszabban eltársalogni egy olasz kollégával (aki egyébként lelkes Perugia szurkesz). Persze kapva kaptam az alkalmon, és megkérdeztem, hogy milyen volt a botrány fogadtatása az átlagemberek között. A válasz ennyi volt: "Mindenki régóta tudta, hogy csalnak." Hiába próbáltam kihúzni belőle valami érdemlegeset, egyre csak hajtogatta, hogy fogjam már fel, nem egy világrengető valami ez.

Egy évvel később a csizmaországba költöztem egy időre, és igazából akkor értettem meg ezt a választ. Az olasz kultúrába, életszemléletbe ez valahogy belefér, de legalábbis nem feszegeti annyira a határaikat, mint mondjuk a németeknek tenné. Csalnak - na és? Mindenki csal. Van aki csak a pályán igyekszik átverni a sporit, a gazdag klubok bírót is tudnak venni - épp úgy, ahogy drágább sztárjátékosokat is csak ők igazolnak. Ugyanúgy beépült ez a nem hivatalos szabálykönyvbe, mint gyerekkoromban a Monopolyban a jelzálogosított telkek "jóárasított" kiváltása... Épp ezért butaságnak tartom az itáliai klubok calciopoli miatti morális elítélését, az olasz szurkolók mindig is szerették a bajnokságukat, olyannak amilyen, tudván azt, amit. Nem állítom persze, hogy az ottani emberek helyeslik a bundázást, és felmenteni sem akarok senkit a felelősség alól, egyszerűen csak más az erről alkotott felfogásuk - épp úgy mint például a macskák gasztronómiai értékéről is -, ezért talán nem akkora bűn a szemükben időnként egy kicsit odahatni pénzzel. Ezek persze csak az én (minden bizonnyal szűklátókörű) benyomásaim voltak. Mindenesetre a valódi értékmérője az olasz labdarúgásnak sokkal inkább a nemzetközi porond lehet, ahol azért semmiképpen nincs szégyenkeznivalójuk - épp a Milan az ország zászlóshajója ezen a téren (is).

Az a Milan, amely még mindig erősen hasonlít egy Barca öregfiúkra - bár Ronaldinhot már ők is továbbpasszolták, még mindig négy exjátékosunk erősíti őket. Másodsorban egy közepesen telített traumatológiai kórteremre hajaznak, a MilanLab híresen szar a sérülések kezelésében. Nehéz pontos adatot mondani, de jelenleg is tíz körüli hiányzójuk van, a legfontosabb közülük az általunk is hevesen körbeudvarolt, világklasszis védő, Thiago Silva. Régi ismerősünk, Zlatan viszont minden bizonnyal ott lesz a pályán. Mivel elsősorban a védelem összetételén van aggódnivalónk, így az ő kikapcsolása mindenképp az egyik kulcsprobléma, aminek megoldása arra a Piquére marad, aki ebben a szezonban mindösszesen két BL találkozón lépett pályára, és egyébként sincs lehengerlő formában - úgy kb. másfél éve lassan...

Azt hiszem, a várható kezdőben tíz ember helye nem nagyon van veszélyben: a kapusposzt nem kérdés, a védelemben pedig Adriano sérülése miatt nincs opció, hiszen a három védős szisztéma mostanában nem működik. Maximum Montoya játékára van minimális sansz, de igazi szenzáció lenne, ha kiszorítana valakit a rutinos emberek közül. A hétvégén pihentetett Xavi, valamint Busquets és Iniesta szintén alap, elöl pedig Messi társa minden bizonnyal a rövid sérülése óta kissé tompa Alexis lesz. A tizenegyedik helyre viszont eséllyel pályázhatnak pocsék formának örvendő világbajnokaink (Pedro, Cesc), a mindig hasznos Keita vagy Thiago, de akár az aktuális prodigy-nk, Tello szerepeltetése sem elképzelhetetlen (bár jó fantázia kell hozzá.) Én Keitára szavazok, de Pep sosem hallgat rám, úgyhogy biztos Fabregas fog kezdeni.

Az esélyekről nehéz nyilatkozni, a szerkesztőségben is megoszlanak a vélemények. Az őszi meccsekből kiindulni értelmetlen dolog, a csoportgyőzelem a biztos továbbjutás tudatában egy olasz csapatot soha nem motivál (lásd a poszt elejét). A fogadóirodák illetve heinrich kb. 80%-ra teszik a sanszunkat (tehát szerintük ötből négyszer mi mennénk a négy közé). Én azt gondolom, hogy ebben a párharcban a pályaelőny most a szokásosnál is nagyobb pluszt jelent. (Egyébként statisztikailag is kimutatható, hogy jobb idegenben kezdeni.) A Barca ellen elsősorban a masszív védekezésen alapuló kontrajáték lehet továbbra is a leghatékonyabb fegyver, különösen a catenaccio őshazájából érkező csapatoknak. Viszont biztos vagyok benne, hogy ha a Milan visszahúzodik, akkor sem fogunk nekikesni, és hát ha valamihez nagyon értünk, akkor az a passzív labdarejszolás, amikor nem nekünk sürgős. Ilyenformán viszont a Milan feladná a hazai pályát, miközben ráadásul Messi jelenlegi formájában helyzet nélkül is képes gólt lőni. (A whoscored.com statisztikái szerint Messi idei BL mutatója 7 meccsen 12 gól, 4 assziszt, 7-szer lett a meccs embere, 9.51 az átlagpontja (10 a maximum).) Fordított pályaválasztás esetén nyugodtan vizezhetnék a cementet kaján mosollyal az arcukon, de így kénytelenek lesznek nyíltabb összecsapásba keveredni, ami remélhetőleg nekünk fog kedvezni.

A BL-ben négy közé jutni dicsőség (még akkor is, ha ehhez egyeseknek Cipruson kell haknizni). A Barca az elmúlt négy évben rendre végrehajtotta ezt a bravúrt, zsinórban öt alkalomra még senki nem volt képes a BL modernkori történetében. Azt is mindenki tudja, hogy eddig egyetlen ember volt képes megakadályozni Guardiolát abban, hogy megnyerje a bajnokok sorozatát. A közhiedelemmel ellentétben azonban ez az ember nem a speciális csóka, hanem Zlatan Ibrahimovics - itt a revans ideje.