Levante-Barcelona 1-2 (1-0)
Gyereket csinálni sokféleképpen lehet. A legkellemesebb minden bizonnyal a hagyományos módszer, de van olyan, hogy az embernek nincs energiája semmihez. Olyankor jöhet a címben jelölt kétujjas technika, hogy aztán végül valami egyéb, furmányos úton találkozhassanak a kromoszómák - értitek. Nos, valami ilyesmit csinált tegnap a csapat. Körülbelül tizenöt percet voltunk hajlandóak normálisan focizni, ez pont elég volt arra, hogy a minimális célkitűzést teljesítsük. Elég csüggesztő volt látni, hogy a semmi különlegeset nem csináló Levante milyen hatékonyan heréli ki az előrejátékunkat. Mostanra teljesen bevett taktika lett ellenünk, hogy a tizenhatos és az oldalvonal közötti területeket feladják az ellenfelek, hiszen az ívelt beadásaink - igazán domináns center hiányában - annyira nem működnek, hogy legtöbbször meg sem próbáljuk őket; a laposan belőtt labdák pedig többnyire a láberdőben halnak el még útjuk elején. Guardiolának sajnos egyelőre nincs látványosan jól működő válasza erre a húzásra, Sanchez beküldése a darálóba inkább tűnik kétségbeesett próbálkozásnak, semmint brilliáns meglátásnak. A jó oldala a mérkőzésnek, hogy megint olyan három pontot szereztünk, ami ősszel legfeljebb egy lett volna, az önbizalomnak mindenképp jól jött ez a győzelem.
Levante-Barcelona 1-2 (1-0)
Gyereket csinálni sokféleképpen lehet. A legkellemesebb minden bizonnyal a hagyományos módszer, de van olyan, hogy az embernek nincs energiája semmihez. Olyankor jöhet a címben jelölt kétujjas technika, hogy aztán végül valami egyéb, furmányos úton találkozhassanak a kromoszómák - értitek. Nos, valami ilyesmit csinált tegnap a csapat. Körülbelül tizenöt percet voltunk hajlandóak normálisan focizni, ez pont elég volt arra, hogy a minimális célkitűzést teljesítsük. Elég csüggesztő volt látni, hogy a semmi különlegeset nem csináló Levante milyen hatékonyan heréli ki az előrejátékunkat. Mostanra teljesen bevett taktika lett ellenünk, hogy a tizenhatos és az oldalvonal közötti területeket feladják az ellenfelek, hiszen az ívelt beadásaink - igazán domináns center hiányában - annyira nem működnek, hogy legtöbbször meg sem próbáljuk őket; a laposan belőtt labdák pedig többnyire a láberdőben halnak el még útjuk elején. Guardiolának sajnos egyelőre nincs látványosan jól működő válasza erre a húzásra, Sanchez beküldése a darálóba inkább tűnik kétségbeesett próbálkozásnak, semmint brilliáns meglátásnak. A jó oldala a mérkőzésnek, hogy megint olyan három pontot szereztünk, ami ősszel legfeljebb egy lett volna, az önbizalomnak mindenképp jól jött ez a győzelem.
Valdés (5,5) - 2005 környékén még folyamatosan azon vitáztunk, hogy Valdés maradjon-e a csapatnál, vagy sem. Ez a csörte azután az évek folyamán egyértelműen eldőlt, de ennek ellenére -különösen a semleges szurkolók szemében- Valdés soha nem tudott az extraklasszis kategóriába emelkedni - amivel kénytelenek vagyunk egyetérteni. Itt a blogon folyamatosan egy dolog miatt ostoroztuk egész évben: az oldalról érkező beadásokra minden alkalommal rosszul mozdul ki. Hihetetlen, hogy ezt az évek óta egyértelmű problémát a legkisebb mértékben sem sikerült orvosolni, most is egészen botrányos hibát csinált a tizenegyes előtt. Ilyen hiányossága világklasszis kapusnak nem lehet, és a jeges rémület uralkodik el rajtunk, ha arra gondolunk, hogy a legendásan jól fejelő Chelsea jön a BL-ben. (Egyébként ugyanerre hívta fel a figyelmet Wenger, amikor a párharcról kérdezték.)
Puyol (7) - A hétközi meccsel ellentétben, ezúttal inkább Adriano volt az, aki felköltözött a támadásokkal, így Puyínak leginkább a védekezésben kellett volna jeleskednie - ha akadt volna tennivaló. Szépen megkímélte a szülinapos kapitányt a csapat, hogy a derbiken majd villoghasson, ahogy szokott.
Mascherano (7) - Ketten strázsáltak hátul, ő volt az, aki embert fogott, illetve helyesebb úgy mondani, hogy embert evett. Nem lehetett mellette megélni, talán kétszer tudott Koné komolyabb aktust létesíteni a labdával. Thiagoval előadott piruettje viszont könnyen a meccsbe kerülhetett volna, mivel ő mozgott előrefelé, így egyértelműen neki kellett volna takarítani.
Adriano (7) - Védekezésben megtette a magáét, a támadásokhoz jól csatlakozott, az első 25 percben különösen aktívak voltak Pedróval a bal szárnyon. Két klassz lövése is volt, a tizenhatoson kívülről egyértelműen az ő bombái voltak a legveszélyesebbek. Fizikálisan is szemmel láthatóan nagyon rendben van - mégis van annak előnye, ha az ember a szezon első felét lényegében a padon tölti.
Busquets (6,5) - Nehéz megítélni, hogy a kezezése mennyire varrható a nyakába, szerintünk nem nagyon. Talán Puyol összefogta volna hátul a mancsait, hogy a lehetőség se merüljön fel - de ez nem elvárható mindenkitől. Mindazonáltal a büntető elég egyértelmű volt, mint ahogy az is, hogy nem volt szándékos az eset, és még csak a labda útját sem különösebben befolyásolta szabálytalanság, ezért a sárga túlzásnak tűnik. Ezen kívül hozta magát, de a pontlevonás akkor is jár.
Fabregas (6,5) - Neki is az lett volna a dolga, hogy középen érkezzen a kapu elé, illetve esetleg szervezze a játékot. Ebbe a szerepkörbe Messi bicskája is igencsak beletört, nem csoda, hogy Cesc se villogott. Egy-két jó összjátéka azért akadt, és fegyelmezetten zárt vissza védekezésben. Van egy olyan gyanúnk, hogy Jockey már nem szűz azért maradhatott végig a pályán, mert szerdán nem fog játszani.
Thiago (7) - Egyértelműen ő volt az, akinek sikerült megtalálnia a kapu felé vezető utat a lábrengetegben, kár hogy a befejezésekkel igencsak hadilábon állt (mentségére legyen mondva, hogy mindkettő nagy helyzete fejre jött). A passzolási mutatói folyamatosan az egekben vannak (a legjobb etekintetben a ligában), plusz tegnap több szerelést mutatott be, mint Mascherano. Csak a rutin hiányzik a játékából, továbbra is azt érezni rajta, hogy időnként kapkod, és kicsit szeleburdi (lásd: Mascherano-piruett).
Xavi (5) - Mi is pedzegettük már, a kommentek között is felmerült: bizony-bizony mostanában jobb a középpálya nélküle, különösen olyan csapatok ellen, akik eleve átadják a területet, így Xavi fő skillje tökéletesen haszontalanná válik. (Persze a következő három meccsen a kezdőben a helye, ez nem is kérdés.) Különösen a kapott gól előtti periódusban, többször is négy a négy ellen vihette a kapu felé a Levante a labdát, Xavi pedig rendre lemaradt a kontrákról. A támadásokhoz -szerénytelenség nélkül állíthatom- ennyit én is hozzá tudtam volna tenni: 5 méteres oldalpassz jobbra, majd balra - futballcsárdás Xavi-módra. Persze a rejtélyes sérülése is benne lehetett ebben.
Messi (7,5) - Az első félidőt átaludta, a másodikban kezdett éledezni, aztán olyan hirtelen fordítottunk, hogy nem volt ideje kibontakozni igazán, és utána újra lazsálni kezdett - megteheti. A pontrúgásokra viszont sűrgösen rá kellene gyúrnia, a gyászos szögleteket már igazából megszoktuk, de a második félidőben 1-1-nél abból a közeli szabadból minimum kaput kellett volna fogni. Nagyon régen talált már be állított labdából (a hosszúba besurranó gólt most ne számítsuk), pedig ez nagyon fontos fegyver lehetne, hiszen majd' minden meccsen adódik kecsegtető lehetőség. A tiziket viszont faszán begyakorolta.
Alexis (7) - Ugyanúgy bújocskázott, mint Messi, és ugyanúgy mindkét gólban vastagon benne volt, mint az argentin. Az elsőnél a fél BKV-jegynyi területre készítette le precízen, a másodiknál pedig ő csinálta meg Cuencával a kényszerítőt a szabálytalanságot megelőzően. Ha választani kell a túlpörgött, ámde döntő megmozdulásokat nem produkáló, illetve a rendszeresen eltűnő, de két, gólhoz vezető kulcspasszot kiosztó Alexis között, akkor utóbbira szavazunk.
Pedro (6) - Elhúzta a két góljával az orrunk előtt a mézesmadzagot, erre most Messi szöktetését a lehető legostobább módon lőtte a kapusba. Igazából azt is nehéz volt eldönteni, hogy kapura szánta, vagy inkább centerezni akart. A meccs első szakaszában egyébként elég aktív volt, de azután teljesen leült a játéka, mint ahogy egyébként az első félidő második felére az egész csapaté is.
Cuenca (7) - Rajta lehet igazán lemérni, hogy mennyit számít a játékosok karaktere. Előtte is volt ott szélsőnk, de az sokkal ritkábban próbált meg az alapvonal felé cselezve beadó pozíciót kiharcolni, pedig nyilván nem a szünetben találta ezt ki Pep. Mindenképp fontos húzás volt az ő bevetése, jól megoldotta a feladatát.
Iniesta (6) - Beállt Pedro helyére, és ott folytatta, ahol a cimborája abbahagyta. Egyszer azért betáncolt a védők között, gólhelyzetben egyértelműen felrúgták. Ez volt a 400. meccse a klubnál, a Barca történetében a legfiatalabb korban érte el ezt a számot (a korábbi rekorder Xavi volt).
Alvés (-) - Jó hír, hogy felépült, nagy szükség lesz rá.
