Ugyan a Rayo elleni gála előrevetítette azt a képet, hogy a hátralevő mindegymeccseket csípőből ledaráljuk, tegnap kiderült, hogy ezt azért nem mindegyik ellenfél gondolja így. Azért mert a bajnokság részünkről felhozó meccs sorozattá degradálódott, még vannak csapatok, akiknek igenis kell a pont és igenis létfontosságúak az utolsó fordulók.

Az eredmény ismeretében persze már könnyű rámondani, hogy laza volt, de a meccs távolról nem volt ennyire egyértelmű, bizony meg kellett dolgozni és küzdeni ezért a győzelemért. A Malaga ráadásul egy nagyon korrekt focit játszó csapat, akikben van potenciál és ezt nem csak a vagyoni hátterük miatt gondolom, bár nyilván az se mindegy.

Ugyan a Rayo elleni gála előrevetítette azt a képet, hogy a hátralevő mindegymeccseket csípőből ledaráljuk, tegnap kiderült, hogy ezt azért nem mindegyik ellenfél gondolja így. Azért mert a bajnokság részünkről felhozó meccs sorozattá degradálódott, még vannak csapatok, akiknek igenis kell a pont és igenis létfontosságúak az utolsó fordulók.

Az eredmény ismeretében persze már könnyű rámondani, hogy laza volt, de a meccs távolról nem volt ennyire egyértelmű, bizony meg kellett dolgozni és küzdeni ezért a győzelemért. A Malaga ráadásul egy nagyon korrekt focit játszó csapat, akikben van potenciál és ezt nem csak a vagyoni hátterük miatt gondolom, bár nyilván az se mindegy.

Manapság divatos le,- és megszólni azokat a csapatokat, akikhez valamilyen úton-módon betoppan egy feneketlen pénzesládikával érkező tulajdonos. Máshol persze jelenthet ez problémát(?), és lehet gyűlölködni az „újgazdag senkik vagytok, mert nekünk patinás históriáskönyvünk van” szellemében, én viszont azt mondom, a Malaga pénze nagyon is jó hatással lett/van/lesz/lehet a spanyol futballközegre. Először is tényleg van valami unalmas abban, hogy kétcsapatos versenyfutássá változott a bajnoki sorozat, másodszor pedig nem kevés igazság van azokban a vádakban, hogy a két nagy gazdasági értelemben is ellehetetleníti a többieket.

Mivel pedig az esély kicsi arra, hogy a Barcelona és a Real önszántából lemondana a saját anyagi bázisának akár csak egy kis részéről is, tényleg nem marad más lehetőség, mint az, hogy kintről áramlik be pénz a rendszerbe.

Az én értelmezésemben a Malaga tulajdonosainak pénze pozitívum abból a szempontból, hogy megmozdítja a jó ideje szinte halott átigazolási piacot. Hosszútávon az erősödésük ráadásul még arra is alapot ad, hogy legyen legalább még egy potenciális jelentkező a bajnoki címre. További hozadékként képes lehet csődtől megmenteni egyes csapatokat, jobb esetben pedig lehetőséget adni arra, hogy szélesebb körben erősödhessen a mezőny az általuk kifizetett igazoláspénzeken keresztül. Persze totál véletlen egybeesés, de számomra kicsit jelzésértékű, hogy a bajnoki véghajrát éppen a Malaga és a Cazorláért a Malagától jelentős összeget bevételező Villarreal döntetlenje tette izgalmassá. Én egyáltalán nem bánom, ha a közeljövő bajnoki sorozataiban egyre több ilyen jelet tapasztalhatunk, még akkor sem, ha ez a változás esetenként éppen a Barçát érinti hátrányosan.

Összegezve én pozitívumként értékelem a(z akármilyen nemzetiségű) tőke megjelenését Spanyolországban, hiszem, hogy közép,- és hosszútávon jó hatással lehet a bajnokság egészére.

Egyáltalán nem normális állapot az, hogy a hagyományos történelmi rangadók sorozatos megalázó veréssé lényegültek át, a bajnoki cím sorsa pedig lényegében azon dől el, hogy mi lesz a két clásico végeredménye. Ha pedig a változást kizárólag külső tőke hozhatja, akkor nemhogy elítélem a jelenséget, de pozitívan fogadom. Leegyszerűsítve akár úgy is értelmezhetem a folyamatot, hogy mi a jó fenéből lenne színvonalas foci a spanyol bajnokságban, ha nem beáramló tőkéből?

Érdemes szót ejteni magunkról is, mert érzésem szerint nem kicsit összezavarodtunk az utóbbi hetek történéseitől. Senki ne vegye magára, mert nem gondolok személy szerint senkire, csupán egy általánossá vált jelenség zavar egy kicsit.

A véleményekből azt veszem ki, hogy elkezdtük alapjaiban megreformálni a csapatot és máris arról beszélünk hány meg hány tíz millió eurot kell a csapatba invesztálni a versenyképesség érdekében. Ezzel szemben mi az, ami az idén történt? Egyrészt egy éveken át csúcsra járatott csapat törvényszerűen megfásult és „csak” második lett egy olyan sorozatban, amely a kiegyensúlyozottságról szól. Másrészt pedig négy darab kapufáról beszélünk két meccsen, amik közül akár egy is néhány centi híján egy újabb BL döntőt jelenthetett volna a csapat számára. Én e két szempont alapján minősítem az idei teljesítményt, így pedig sehogy nem látom értelmét a gyökeres átalakításnak, pláne nem a tömeges játékos mozgásnak.

A kor alapján a fociból kifelé vonuló játékosok helyettesítése értelemszerűen a közeljövő feladata, de nem látom értelmét azonnal reménybeli megmentőket (értsd: sztárokat) keresni bármilyen posztra. A "megmentők" máris itt vannak a csapatban, se kiégésről nem beszélhetünk, se egyes pályafutások menthetetlen hanyatlását nem érzem jelenleg és őszintén remélem, hogy nem is kell megmásítanom ezt a véleményemet.

Van néhány pozíció, ami akár a kezdőben, akár a padon feltöltésre szorul, de egyébként ugyanarról a csapatról beszélünk, amelyik még mindig képes lehet agyonverni a világot. Az idei szezon összegzése számomra az, hogy nem katasztrófahelyzet, hanem elfogadható egyes meccseket - ezen keresztül pedig sorozatokat - elbukni csupán pillanatnyi apróságok miatt. Az idei sok pillanatnyi apróság összegződése pedig az lett, hogy nem gyűjtögetjük minden évben hatosával a trófeákat.

Egyéni értékelő:

Pinto – biztosan volt dolga, legalább két védésére emlékszem, amiből az utolsó (RvN lövésére vetődött) nem is a rosszabbak közül való. Úgy látszik, most már divat a Barça kapusainál meccsenként legalább egy elméterezett kifutást produkálni, mert neki is sikerült, szerencsére nagy baj nem lett belőle. A passzjátéka még akkor is alapvetően rendben van, ha az ellenfél tegnap nemigen tette őt próbára letámadással. Van egy abszolút korrekt második kapusunk. – 7

Alves – megint sikerült összehoznia egy minimum gyenge jelzővel illethető meccset, a gond az, hogy már meg se lepődünk rajta. „Kellemes” újdonság, hogy most már nem csak a támadójátéka egyenlő a vacakkal, de legalább már védekezésben is bizonytalankodik. Eladott talán két labdát is a saját 16-os környékén, és mivel sorozatos a jelenség, egyáltalán nem értem, minek kell beadásokkal próbálkoznia akkor, ha a kutya nincs a csapatból az ellenfél kapuja előtt befejezésre érkezni? (Főleg, hogy tömeges számban egyszerűen ellenfélbe lövi ezeket a próbálkozásokat.) Szerencsére rá nem vár EB a nyáron (ha meg így megy tovább, a többiekre se), remélem, sikerül kipihennie magát és jövőre a legjobb arcát mutathatja. Az esetleges pótlásáról meg majd akkor beszéljünk, ha tényleg el is igazolt. – 4

Puyol – mondanám, hogy csak a szokásos magabiztosság, de hálátlanság lenne ezt a szintet minimum elvárásnak tekinteni. Teljesen lényegtelen, hogy az ellenfél mekkora kihívást jelent a védelemnek, nekik bizony mindig ott kell lenni és nagyon magas százalékban szabálytalanságok nélkül megoldani a kihívásokat. Hibájára nem is emlékszem, talán a bekapott gólnál érkezhetett volna az emberrel, de utólag már ez is lényegtelen. A gólja egy vérbeli csatárnak is becsületére válna, nagy pillanat volt. – 8

Mascherano – tulajdonképpen idemásolhatnám az előzőekben leírtakat. Szokásos magabiztosság, jó ütemű belépések, jó helyezkedések, alapvetően tiszta szerelések. Egy kicsit a kapitány felé hajlik a szívem, de valójában nem tudnám megmondani, kit választanék az idén a védelem legjobbjának. Kettejük közül bárkit neveznék meg, igazam is lenne, meg nem is. – 7

Adriano – szerintem nagyon korrekt meccse volt a tegnapi, még akkor is, ha a bekapott gól az ő oldaláról indult. Sőt, utána érzékelhetően oda is figyelt a védekező feladatára, meccs közben reagálni egy felmerülő problémára és kijavítani azt, mindenképpen becsülendő. Támadásokban nagyon jól játszott, védekezésben folyamatosan visszaért, összességében nagyon jónak gondolom a teljesítményét. – 7

Cesc – nem véletlen, hogy közvetlenül a védők után említem, mert tegnap gyakorlatilag Busquets szerepkörét játszotta, vegyítve olykor Xavi helyezkedésével, legritkábban pedig a saját posztjával. Nem emlékezetes, sokkal inkább nagyon jó meccse volt ez, egyszerűen azért, mert hajlandó volt beáldozni a csillogást a védekezésért cserébe. Szinte folyamatosan visszalépett a védelembe, legfontosabb feladatként megtámogatta Alves oldalát és ezt a feladatkört lényegesen jobban ellátta, mint (nem kritika, csak észrevétel!) Xavi. Legalább három alkalommal kulcspillanatban lépett közbe, ebből egyszer olyan lövést blokkolt, ami könnyen gól lehetett volna. Kevesebb támadójáték, nagyon komoly és becsülendő védőmunka, a többiek meg nélküle is megoldották elől. – 8

Keita – érdekes módon talán őt zavarta leginkább Cesc szokatlan helye, nála gyakran éreztem zavart a helyezkedésekben. Az utóbbi idők jellemzően tiszta játéka után tegnap ismét meglepő mennyiségben borítgatta az ellenfeleket. Korábban szokása volt erre a megoldásra leegyszerűsíteni a szűrőjátékot, tegnap ez valamiért visszatért, én csak a fent említett okra tudok gondolni. Bajnak persze nem baj, tudjuk róla, hogy elsősorban a középpályás fizikai küzdelemben jó és hasznos játékos. – 7

Cuenca – ez ismételten egy igencsak gyengécske produkció lett, amit ráadásul elég nehéz magyarázni is. Az már látszik, hogy a jobb oldalon érzi magát otthonosabban, de azért amikor Iniesta és Adriano is ennyire aktívan és jól játszik, talán jó lenne valami keveset kiaknázni a megkapott területből és lehetőségekből. Nyilván nem írom le őt véglegesen, gyanítom, hogy hosszútávon akkor várhatunk tőle jó meccset, ha a jobb oldalon helyezkedhet. Reményeim szerint sokat segíthet neki a folyamatos játéklehetőség, hogy kiegyensúlyozottabbá válhasson a teljesítménye és egyre inkább közelítsen a róla kialakuló összkép a jóhoz. - 5

Iniesta – bár korábban aggódtam az idei szezonja miatt, a tegnapi után máris mindent visszavontam és örülök, hogy így kell tennem. Viszonylag kevesebb védőfeladat, annál több aktivitás támadásban, látványos betörések, jó megmozdulások, remek és gyors cselek, kiharcolt tizenegyes, két gólpassz, az egyik a szezon legszebbjei közül való. Ha nem éppen ez lett volna Messi történelmi meccse, egyértelműen az este emberének választanám. - 9

Messi – kiemelhetném a kulcsszerepét azzal, hogy minden támadás - szokás szerint - rajta futott keresztül, de a lényeg akkor is a történelmi pillanat. Talán többen hajlamosak kézenfekvőnek tekinteni azt a gólparádét, amit ők ketten hoznak most már évről-évre a szomszédból való egyik játékossal, szerintem nem szabad túlzottan hozzászokni. A két belőtt tizenegyesét gondolkodás nélkül odaadtam volna azért az egyért a múlt héten, az akciógólja meg igazi remekmű volt. Mesterhármas egy olyan csapat ellen amelyik BL helyért küzd még akkor se rossz, ha a Barça ennyire nyilvánvalóan más kategória. - 10

Pedro – a tegnapi meccs után azt érzem, hogy lassan-lassan kezd "helyére kerülni a világ rendje". Persze jó dolog, hogy érkeznek a fiatalok, de az még jobb, ha ő képes lesz felvenni a (képletes) küzdelmet velük, egyben a legjobb formájában játszani. Tegnap - elsősorban a meccs első felében - már működtek a cselei, képes volt pár értelmes beadást is dobni, ez pedig a csapat (közel)jövője szempontjából nagyon fontos. Újra és újra le kell döbbennem azon a futómennyiségen, amit meccsenként produkál, száz százalékig biztos lehetek abban, hogy amikor valakit sprintben futni látok a pályán, akkor az ő. Minél több ilyen elszántság érezhető a csapatban meccsről-meccsre, annál szebb jövő áll előttünk. – 8

Bartra, Afellay, Tello – ilyen szinten nyert meccsen nem túl hálás dolog pályára lépni. Kicsi az esély bármit hozzátenni a csapathoz akkor, amikor a többiek már éppen leállni készülnek a focival.