Az ubiszezon közben úgyis mindenki az átigazolásokról csámcsog, ennek apropóján készítettem ezt a listát, ami a Gaspart-éra kezdete óta lebonyolított bejövő transzfereinket rangsorolja. Pedagógiai okokból a hátsó tízzel kezdem, hogy majd a hosszú távú memóriába inkább a kellemes emlékek raktározódjanak. Minden ilyen toplista szükségképpen nagyon szubjektív, de a hasraütésszerű sorbarendezésből adódó nagy anomáliakat egy pontozási rendszerrel igyekeztem kiküszöbölni. Hajtás után ne sok jóra számítsatok, az utóbbi évek egyik "sztárja", Csigrinszkij például már nem tudott befurakodni az első tízbe, szóval képzelhetitek...

Az ubiszezon közben úgyis mindenki az átigazolásokról csámcsog, ennek apropóján készítettem ezt a listát, ami a Gaspart-éra kezdete óta lebonyolított bejövő transzfereinket rangsorolja. Pedagógiai okokból a hátsó tízzel kezdem, hogy majd a hosszú távú memóriába inkább a kellemes emlékek raktározódjanak. Minden ilyen toplista szükségképpen nagyon szubjektív, de a hasraütésszerű sorbarendezésből adódó nagy anomáliakat egy pontozási rendszerrel igyekeztem kiküszöbölni. Hajtás után ne sok jóra számítsatok, az utóbbi évek egyik "sztárja", Csigrinszkij például már nem tudott befurakodni az első tízbe, szóval képzelhetitek...

Mielőtt belekezdenék a konkrét felsorolásba, leírom, hogy körülbelül miként rangsoroltam. A teljesítményre plusz pontokat adtam, amiből levontam azt a becsült összeget, amibe a játékos a klubnak került (fizetés és átigazolási díj, nyilván a befolyó összegeket jó pontnak számolva). Minden szezonra 0-tól 25-ig adtam osztályzatot, a játékosokat főként a wikipédiás statisztikák valamint a csapat eredményessége alapján ítéltem meg. A pénznél egymillió euró ért egy pontot, így végül minden játékosra kaptam egy értéket.

Ezeket a számokat a felsorolásban nem fogom közölni, mert tényleg csak a nagy aránytalanságok kiküszöbölésére, egy első közelítés elkészítésére használtam, aztán itt-ott persze eltértem a "kiszámolt" sorrendtől. Azért tartottam fontosnak mégis leírni az elveket, mert így látszik, hogy mik alapján készült a lista. Itt is hangsúlyoznám, hogy nem a játékosokat minősítem, igen magasan jegyzett spílerek kerültek a dobóra, hanem magát az igazolást, kizárólag a klub szempontjából vizsgálva (a fentebb leírt módon).

Még két megjegyzés: egyrészt önkényesen 2000-t jelöltem ki kezdőpontnak. Nunez 22 éves regnálásának vége természetes töréspont volt, meg aztán mind a viszonylag részletes internetes statisztikáknak, mind a saját memóriám megbízhatóságának ott valahol van a határa. (Jó, jó, a memóriám megbízhatósága valójában legfeljebb néhány perc, de azért néha felvághatok, nem?) Valamint olyan játékosokat nem vettem figyelembe, akik jelenleg is a klub alkalmazásában állnak, egyszerűen nem megítélhető, hogy összességében majd milyen szájízünk lesz, ha egyszer távoznak. (Ez alól egy esetben kivételt tettem, de erről majd ott.) Szóval akkor lássuk a medvét, jöjjenek a díszpintyek, természetesen a tizediktől az első felé haladva.

10. Patrik Andersson Csigrinszkijjel volt nagy versenyben a listára feliratkozás kétes dicsőségéért. Hasonló anyagi kondíciók (Andersonon a teljes 8 milliós vételárat buktuk, Csiga -10-vel szemben, de a svédnek valamivel magasabb volt a fizuja) mellett érkeztek, végül azért döntöttem így, mert míg a jó Dmytrótól épelmejű ember nem várt semmit, addig Patrik Anderson már klasszisként érkezett - és nyújtott gyatra teljesítményt. Mentségére legyen mondva, hogy rengeteget volt sérült, távozása után egy évvel az állandó problémái miatt vissza is vonult, de ezt a lista összeállításánál természetesen nem vettem figyelembe.

9. Martín Cáceres Megmondom őszintén, hogy belőle szerintem Pep és Txiki csináltak vacak igazolást, és leginkább az elvesztegetett lehetőség miatt tettem ide fel. 16,5 millió euróért érkezett, és való igaz, volt pár bizonytalan meccse, de sok tekintetben az ifjú Puyolra emlékeztetett harcossága, csupaszív játéka. Meggyőződésem, hogy többre mentünk volna vele, mint ezzel az érthetetlen manőverrel, hogy elkezdtük kölcsönadogatni, a helyére meg elhoztuk az előbb emlegetett Csigrinszkijt. Végül 3 millióért passzoltuk el a Sevillának, ahonnan a Juve csábította el.

8. Keirrison 14 millió euró viszlát, azóta sem láttuk a csapat környékén. Hivatalosan még mindig a miénk, de kivételt tettem vele, és beválogattam, mivel pénzt már aligha látunk belőle. Jelenleg egyébként a Coritiba nevű brazil csapatnál lopja a napot, gyanítom még a fizuját is mi álljuk, bár ezt nehéz kinyomozni. (Óriási azért, hogy az egyik nem is olyan régi igazolásunkról nincs olyan kép a neten, amin Barca-mezben virít...)

7. Alexander Hleb 11,8 millió euróért bombaüzletnek tűnt. Az akkori Arsenal és egyben a Premier League egyik legjobb játékosa volt, mindenki remek passzaiért, kiváló csapatmunkájáért dicsérte, valóban az volt az ember benyomása, hogy az Isten is nekünk teremtette. Bekerült ráadásul egy olyan közegbe, ahol a szőnyeg alatt is motiváció és alázat rejtőzött, taktikailag nem volt a csúcson a Pep-csapat, de lelkesedésben mindenképp. Ebben az atmoszférában, ebben a remek öltözőben sikerült totális érdektelenséget mutatnia, egy kisérleti fizikusban több bizonyítási vágy tombol, mint benne volt akkor. Teljeséggel érthetetlenül állok elzüllése előtt, egy év alatt úgy visszaesett, hogy azóta lényegében senkinek nem kell.

6. Gerard López Saját nevelésű középpályásunkat a Valenciától 2000-ben 24 millió euróért sikerült hazacsábítani. Öt teljes szezont húzott le a műtőasztalon csapatnál, és Thiago Motta hozzá képest igazán stram legénynek tűnt. Gerard szinte két hetet nem volt egyhuzamban egészséges, de amikor az volt, abban sem nagyon akadt köszönet. Az egyetlen pozitív emlékem róla, hogy viszonylag jól fejelt, ami már akkoriban is hiányszakma volt a Barcánál. Ő sem tűnt egyébként eleinte rossz választásnak, a röhejesen magas átigazolási díjakat Gasparttól megszoktuk, de 21 évesen már 6 felnőtt válogatottságnál járt, a 2000-es EB-re is eljutott, úgy tűnt, hogy hosszú távon jó szolgálatára lehet a csapatnak - sajnos nem így lett. Utolsó esélynek a megmentésére az mutatkozott, hogy valami adminisztrációs hibát kihasználva egy az egyben elcseréljük Steven Gerrardra, de ez a terv is dugába dőlt. Tavaly, 32 évesen kitették a szűrét a másodosztályú Girona gárdájából, azóta nincs csapata.

5. Philippe Christanval 17 millió euróért érkezett 2001-ben, eleinte nem is tűnt annyira szörnyűnek, de a sérülések őt is gyorsan leteperték. Összesen két évet maradt, és távozása után sem tudott igazából sehol sem komolyabb szerephez jutni, 2008-ban, 30 évesen vissza is vonult a Fulhamből. Az átigazolási díj esetében különösen felháborító, nem mondhatni, hogy neves sztárként csaptunk le rá, ráadásul pénzt az eladásából természetesen nem láttunk viszont.

4. Alfonso Pérez 31-szeres válogatott csatárként, több nagy tornát megjárva, jó korban, 27 évesen érkezett 16,5 millióért, hogy aztán másfél szezon alatt mindösszesen kettő gólt szerezzen - parádés találatai helyett fehér cipőjére emlékezhetünk leginkább. Legszebb éveit a Betisben töltötte, 2005-ben vonult vissza tőlük. Real Madrid nevelés - ez lehetett a baj.

3. Gaby Milito Talán némileg meglepő lehet a nevét a dobogón látni. Sajnos elég sok pénzért (20 millió euró) érkezett, viszonylag magas fizetése volt, hiszen már befutott játékos volt 2007-ben, és igazából nem csinált semmit, azon kívül, hogy rágyúrt az egy sérüléssel pályán kívül töltött idő világrekordjára. Az első szezonja csapatszinten pocsék volt, így egyénileg sem tudott igazából villantani (nota bene: Yaya Tourénak azért sikerült), a másik két szezonjában pedig küzdött, mint malac a jégen, de inkább csak a fiatalok elöl vette el a lehetőséget, sok haszna nem volt egy-két jobban sikerült meccstől eltekintve. Mindenképp valamelyest igazságtalan persze ide tenni, hiszen ha nincs a sérülése, akkor lehet, hogy nincs a hatkupás szezon most a klub egyik hőse lenne. De már csak azért sem voltam vele vajszívű és hagytam ott, ahova a pontjai alapján került, mert emlékszünk rá, hogy a Real orvosai anno kiszúrták, hogy gebasz van a térdében. Óriási zsákbamacskát vettünk, jól bele is tenyereltünk.

2. Marc Overmars Brutálisan sokért, 40 millió euróért érkezett az Arsenaltól 2000-ben. 4 évet maradt, és bár nem okozott szörnyű csalódást, de horribilis árát, és magas fizetését nem tudta megszolgálni. Közrejátszott ebben az is, hogy egy viszonylag gyenge Barcába érkezett, valamint hogy állandóan sérülésekkel küzdött: az első szezonja még rendben volt, utána már legfeljebb epizodista tudott lenni. Ha reális áron hozzuk el (kb. 15 millió), esélye nem lett volna még a listára felkerülni sem, hiába a magához képest gyengébb idények.

1. Zlatan Ibrahimovics A pontozási rendszer alapján tulajdonképpen a -38 millióról (plusz horribilis fizu) indulva még úgy sem volt esélye nem nyerni, hogy közben az egyetlen idényére magasan a legtöbb pontot kapta a mezőnyből. Nem is igazán lehet vitatéma ez, megdöbbentő leírni, de ha azt számoljuk, hogy egy naptári évet volt nálunk, akkor tekinthetjük úgy, hogy a fizetésén kívül minden napjáért (beleértve a szabadnapjait is!)  kb. 100000 euró, vagyis uszkve 30 millió magyar forint "bérleti díjat" fizetett a klub. És csak csendben jegyzem meg, hogy ez az egész kalkuláció Eto'o röhejes, 20 milliós értékbecslésén alapszik...