Egyre többen kezdenek kiábrándulni a spanyol tiki-takából, mondván Vicente del Bosque a legminőségibb alapanyagokból is képes egy ízetlen, sótlan dolgot készíteni. Ráadásul egyre többen azt is hangoztatják, hogy íme, itt van a Barcelona Lionel Messi nélkül, ha az argentin nem villogna, a Barça játéka is pont ennyire unalmas lenne. Ezen felbuzdulva elemezte ki Allas, az ismert taktika- és videóguru a spanyol - francia mérkőzést. Tovább után az ő cikkének fordítása olvasható.

Egyre többen kezdenek kiábrándulni a spanyol tiki-takából, mondván Vicente del Bosque a legminőségibb alapanyagokból is képes egy ízetlen, sótlan dolgot készíteni. Ráadásul egyre többen azt is hangoztatják, hogy íme, itt van a Barcelona Lionel Messi nélkül, ha az argentin nem villogna, a Barça játéka is pont ennyire unalmas lenne. Ezen felbuzdulva elemezte ki Allas, az ismert taktika- és videóguru a spanyol - francia mérkőzést. Tovább után az ő cikkének fordítása olvasható.

Xavinak sem jön jól a két védekező középpályással operáló rendszer

Sokan mondják, hogy a spanyolok játéka olyan, mint a Barcelonáé Messi nélkül. Nos, nem tudom, hogy ők mennyire figyelmesen nézik a Barça játékát, vagy hogy tudják-e, ők sosem játszanak két védekező középpályással. A spanyoloknál egyszerre van a pályán Busquets és Xabi Alonso, ezzel pedig automatikusan eggyel kevesebb emberük van a támadásoknál.

A spanyolok 4-2-3-1-es felállása. Del Bosque két védekező középpályással szeret játszani, hogy az ellentámadásokat sikeresebben megakadályozza, ami nem lenne állandóan szükséges (részletesebben később). A felállás szintén nem jó Xavinak, aki mélyebben szeret játszani, ahol megkapja és elosztogatja a labdát, ebben a szisztémában viszont sokszor két csapattársa is a nyakában liheg, ezért nem tudja úgy diktálni a tempót, ahogy szeretné.

Nem lenne szükség két védekező középpályára:

Nincs szükség a két biztosító emberre Xavi mögé, aki itt is erőlködik, hogy szabad társat találjon. Közben az egyik oldal üres, oda nyugodtan jöhetne Pedro, hogy segítsen szélesíteni a pályát, ezzel több helyet biztosítva a többieknek.

A szituáció, amiről korábban szó esett - nincs szükség ennyi védekező emberre, itt például öten biztosítják az egyedüli francia támadót. A képen az is látszik, hogy Xavi nem tud mit tenni, nagyon magasan játszik, nincs előtte ember, akinek passzolhatna. Erre lehetne megoldás a már korábban említett középpályás - szélső csere.

A probléma nyilvánvaló. Amíg Alba és Silva megoldja a védelem széthúzását, addig nincs, aki ezt kihasználja, és megpróbál beindulni a védelem mögötti üres területre. Xavinak több szabadságra lenne szüksége a középpályán, hogy a megszokott játékát tudja hozni, ehelyett minden spanyol középpályás egy kis területen van, beinduló ember pedig nincs. Benzema őrzését túlzó négy emberre bízni.

Tipikus spanyol támadás, amely megmutatja, hogy a mérkőzés nagyrészében felesleges két védekező ember a középpályára:

Busquets és Alonso mindig közel helyezkedik egymáshoz, Xavi mögött.

Ahogy ezen a képsoron is látszik, a két védekező középpályásnak nem sok befolyása van a támadásépítésre, ráadásul legtöbbször nincs ember, akit őrizniük kellene, egyikük is elég lenne a szűrő feladatok ellátására. Ez hatással van a támadásépítésre is, egy támadó tehát játszatna valamelyikük helyett, aki segítene a pálya szélesítésében. Ez lehetne például Pedro is, aki sok problémát okozott a mérkőzés végén. Megvan benne az a dinamika, ami a spanyol csapatból hiányzik, egy-az-egyben képes megverni az emberét, és képes nyomást helyezni a védőkre, amikor azok megszerzik a labdát, és elkezdenék a támadás építését.

Példaként itt van az egyetlen mérkőzés, amikor a spanyolok egy szűrővel, Alonso nélkül álltak fel a skótok elleni Eb-selejtezőn. A Del Bosque-éra talán legjobb játéka:

A cikk eredetije itt olvasható.