Az athéni rémálom - BL enciklopédia I.

Facebook Tweet Tetszik

2012. szeptember 05. - vigvik

Annak idején, amikor még százhatvanas heverőn aludtam, és fogalmam nem volt róla, hogy mi az az "Internet" igencsak szerettem gombfocizni - egyke gyerek lévén sokszor önmagam ellen (legalább mindig nyertem). Így utólag visszagondolva elég furcsa szokásom volt viszont, hogy a meccsekről sokszor jegyzőkönyvet vezettem, összeállításokkal (volt értelme, mert a vásárolt készleteket mindig felturbóztam újságokból kivágott képekkel, szóval a csapatok folyton változtak), gólszerzőkkel - ahogy kell. A több napos tornák végén azután mindenféle kimutatásokat csináltam, később pedig az ezeket rejtő kockásfüzeteket szívesen olvasgattam. A küzdelmek egyetlen állandó eleme az volt, hogy a végén mindig a Barcelona nyert.

Ennek kapcsán jött az ötlet, hogy egy kicsit megidézve gyermekkoromat, készítek egy erősen statisztikaorientált, néhány egyéni élménnyel megfűszerezett posztsorozatot a Barca BL szerepléseiről, természetesen csak azokról az évekről, amikor bejutottunk a csoportkörbe. Ez a poszt elsősorban saját magam szórakoztatására íródott, de remélhetőleg akad még pár hozzám hasonló félnótás, aki kellemes nosztalgiával olvassa majd. A folytatásról majd a visszajelzések alapján döntök, azt gondolom, hogy önmagában a Bajnokok Ligája-históriánk megéneklésének terve jó dolog, de a hogyanban már kevésbé vagyok magabiztos, szóval a szokásosnál is több -építő jellegű- kritikát kérek.

Az 1993-1994-es szezon

Minden normális ember 1992. május 20-tól számítja a foci újkori történelmét. Ekkor lépett ki végleg a gyerekcipőből a XX. század sikersprotja, a labdarúgás, azzal, hogy végre az a csapat ülhetett fel a trónra, amely erre igazán méltó. A Barcelona szimbolikus BEK diadala egyszerre zárt le és indított el egy korszakot, tulajdonképpen ekkortól számíthatjuk a Bajnokok Ligája megszületését, amivel egyidejűleg a klubfoci csúcsa a hálószobánkba is beköltözött és amióta csak Heineken sört iszunk. Akarom mondani Amstelt.

Óriási meglepetésre a "címvédő" Barcelona nem jutott be a csoportkörbe a BL első kiírásában, így rögtön ugrunk az időben - elég hülye helyzet, hogy pont ezzel a BL szempontból félresikerült idénnyel kell kezdenünk. A Dream Team korszak még javában tartott, immáron Romarióval a fedélzeten ejtette ámulatba a nagyérdeműt a csapat. Hazai porondon minden a legnagyobb rendben alakult, a történelem második manítáját épp a brazil zseni mesterhármasával szállította a Barca, és az ekkoriban szokásos horror körülmenyek között meglett a bajnoki címvédés is.

A nemzetközi szereplés viszont majdnem azonnal csúfos kudarcba fulladt, hiszen az első selejtezőkörben a Dinamo Kijev (fogunk még velük találkozni...) közel állt ahhoz, hogy meglepetést szerezzen: az odavágón 3-1-es előnyt gyűjtött. Szerencsére a második összecsapáson Bakero duplája, valamint Ronald Koeman és Michael Laudrup találatai végül továbbjutást értek. Az osztrák bajnok Austria Wien nem okozott problémát, így került a Barcelona az A jelű négyesbe a Galatasaray-jal, a Monacóval és Szpartak Moszkvával egyetemben.

Az orosz válogatottal lényegében azonos Szpartak, valamint a Hakan Sükürt illetve a felejthetetlen nevű török-svájcit, Kubilay Türkylmazt már ekkoriban is a soraiban tudó Galata végülis nem tudta komoly kihívás elé állítani a csoport két favoritját. A Monaco egyébként a fiatal Wenger kezei között formálódott, és igazán veszélyes robbanóelegyet alkottak a rutinos sztárok (Klinsmann, Scifo) és a roppant tehetséges fiatal nemzedék (Thuram, Petit, Djorkaeff, Ikpeba). A Barca végülis annak köszönhette csoportelsőségét, hogy a hercegségieket oda-vissza elverte. (Érdekesség, hogy Camp Nouban rendezett mérkőzésre datálódik Hajdú B. István első élő fociközvetítése.)

A másik kvartettből a Milan és a Porto lépett tovább. Az ekkori lebonyolítás szerint az elődöntőket egy mérkőzéssel elintézték, ahol a csoportgyőztesek élvezhettek a hazai pálya előnyét. S mi tagadás, élvezték is, a Barca roppant simán lépett túl a Bobby Robson által irányított portugál riválisán - ekkor lőtte Koeman (vélhetően) második leghíresebb találatát, valahonnan az öltözőfolyósóról szaggatta szét Vítor Baia hálóját. A meccs további különlegessége volt, hogy farkasszemet nézett egymással a nyári világbajnokság legvagányabb sztárduójának két tagja: Sztoicskov és Kosztadinov. Ezekhez kapcsolódóan érdekes megfigyelni, hogy míg a légióskorlátozás miatt kutyaszorítóban levő Cruyff a csoportmeccsek alatt lényegében felváltva hagyta ki a Koeman, Laudrup, Sztoicskov, Romario kvartett valamelyikét, addig ezen a fontos találkozón, ill. később a döntőben már rendre Laudrup csücsült a lelátóra - a dán kultikon ezt nem is nagyon tolerálta...

A döntőre is esélyesként érkezett a Cruyff-gárda, főleg, hogy a Milan Baresi és Costacurta eltiltása miatt igen tartalékos védelemmel kényszerült kiállni, benne olyan noname arcokkal mint pl. Christian Panucci (akit később kisgatyában is megcsodálhatott az egész világ). Ráadásul ez már nem az a Milan volt. Gullit és Rijkaard távozott a klubtól, van Bastent pedig immár végleg legyűrte sajnálatos sérülése. (Bár a BL-be nevezték, de egy percet sem töltött a pályán.) Csak a nevek ízlelgetése végett említsük meg, hogy ezzel - illetve JPP gyenge formájával - megúsztuk a van Basten - Papin csatárpárost, ami csengésre körülbelül egy mai Messi-CR duónak felelt meg akkoriban... Bármennyire is "hangzatosabb" volt azonban névsorunk, sajnos a meccs teljesen a várakozásokkal ellentétesen alakult. Nem kaparnám el a varasodó sebeket, legyen elég annyi, hogy a Milantól ingyenes focileckét kaptunk, ami nagyon is sokba került, hisz' a várt katalán megdicsőülés helyett gyakorlatilag a Dream Team korszak lezárását jelentette.

Csoportmérkőzések

Galatasaray-Barcelona 0-0
1993. november 24., Isztambul, Ali Sami Yen stadion,
30000 néző. Vezette: Van Den Wijnnngaert (belga)
Galatasaray: Hayrettin, R. Stumpf, Götz (Yusuf Te., 29'), Bülent K., Yusuf A., Tugay, Ugur (Arif, 70'), Hamza, Suat K., Hakan Sükür, Türkylmaz. Edző: Hollmann
Barcelona: Zubizarreta, Ferrer, Nadal, Koeman, Juan Carlos (Amor, 59'), Laudrup, Guardiola, Sergi, Eusébio (Quique, 82'), Romario, Bakero. Edző: Cruyff

Barcelona-Monaco 2-0 (2-0)
1993. december 8., Barcelona, Camp Nou stadion,
89000 néző. Vezette: Milton Nielsen (dán)
Barcelona: Zubizarreta, Ferrer, Guardiola (Iván, 81'), Koeman, Sergi, Bakero, Goikoetxea, Laudrup, Sztoicskov, Begiristáin (Nadal, 63'). Edző: Cruyff
Monaco: Ettori, Valéry, Sonor, Petit, Dumas, Puel, Djorkaeff (Simba, 72'), Thuram (Gnako, 46'), Scifo, Klinsmann, Ikpeba. Edző: Wenger
gólok: Begiristáin (16', 26')

Szpartak Moszkva - Barcelona 2-2 (0-1)
1994. március 2., Moszkva, Luzsnyiki stadion,
61000 néző. Vezette: Puhl Sándor (magyar)
Szpartak: Stauce, Hlesztov, A. Ivanov, Nyikiforov, Cimbalar, Karpin, Legyahov, Pjatnyickij, Ternavszkij, Piszarjev (Rogyionov, 46'), Beszcsasztnih. Edző: Romancev
Barcelona: Zubizarreta, Ferrer, Nadal, Koeman, Sergi, Bakero (Goikoetxea, 72'), Iván, Amor, Sztoicskov, Romario, Begiristáin (Eusébio, 82'). Edző: Cruyff
gólok: Rogyionov (76'), Karpin (88') ill. Sztoicskov (10'), Romario (67')

Barcelona - Szpartak Moszkva 5-1 (1-1)
1994. március 16., Barcelona, Camp Nou stadion,
78400 néző. Vezette: Muhmenthaler (svájci)
Barcelona: Zubizarreta, Ferrer, Nadal, Koeman (Begiristáin, 86'), Sergi, Bakero (Goikoetxea, 65'), Guardiola, Iván, Amor, Sztoicskov, Romario. Edző: Cruyff
Szpartak: Stauce, Hlesztov, A. Ivanov, Nyikiforov, Ternavszkij, Karpin, Onopko, Pjatnyickij, Cimbalar, Legyahov (Rogyionov, 46'), Beszcsasztnih (Piszarjev, 73'). Edző: Romancev
gólok: Sztoicskov (33'), Amor (75'), Koeman (77', 80'), Romario (86', bün.) ill Karpin (3')

Barcelona - Galatasaray 3-0 (1-0)
1994. március 30., Barcelona, Camp Nou stadion,
80000 néző. Vezette: Mottram (skót)
Barcelona: Zubizarreta, Ferrer, Nadal, Koeman, Sergi, Quique (Goikoetxea, 66'), Iván, Amor, Laudrup, Romario, Begiristáin (Eusébio, 56'). Edző: Cruyff
Galatasaray: Hayrettin, Mert (Arif, 50'), Yusuf Te., Bülent K., Hamza, Götz, Tugay, Ugur, Suat K. (Türkylmaz, 78'), Hakan Sükür, Erdal. Edző: Hollmann
gólok: Amor (21'), Koeman (70', bün.), Eusébio (76')

Monaco - Barcelona 0-1 (0-1)
1994. április 13., Monaco, II. Lajos stadion,
18500 néző. Vezette: Craciunescu (román)
Monaco: Ettori, Blondeau, Thuram, Petit, Viaud, Dumas, Puel (Perez, 77'), Djorkaeff, Scifo, Klinsmann, Gnako (Ikpeba, 46'). Edző: Wenger
Barcelona: Zubizarreta, Ferrer, Nadal, Koeman, Sergi, Amor (Eusébio, 74'), Guardiola, Iván, Bakero (Juan Carlos, 60'), Sztoicskov, Romario. Edző: Cruyff
gól: Sztoicskov (13')

A csoport végeredménye (szkúzi, nem tudok se tabulálni, de táblázatot csinálni)

1. Barcelona               4gy 2d 0v 10p 13-3
2. Monaco                  3gy 1d 2v 7p 9-4
3. Szpartak Moszkva     1gy 3d 2v 5p 6-12
4. Galatasaray              0gy 2d 4v 2p 1-10

Elődöntő

Barcelona-Porto 3-0 (2-0)
1994. április 27., Barcelona, Camp Nou stadion,
95000 néző. Vezette: Zsuk (fehérorosz)
Barcelona: Zubizarreta, Ferrer, Nadal, Koeman, Sergi (Goikoetxea, 74'), Bakero, Begiristáin (Iván, 41'), Guardiola, Amor, Sztoicskov, Romario. Edző: Cruyff
Porto: Vítor Baia, Joao D. Pinto, Aloísio, Fernando Couto, Jorge Costa, Secretário, Rui Filipe, André (Paulinho Santos, 80'), Folha (Semedo, 75'), Kosztadinov, Drulovics. Edző: Bobby Robson
gólok: Sztoicskov (10', 36'), Koeman (72')

Döntő

Milan-Barcelona 4-0 (2-0)
1994. május 18., Athén, OAKA Szpirosz Luisz stadion,
70000 néző. Vezette: Don (angol)
Milan: Rossi, Tassotti, Galli, Maldini, (Nava, 84'), Panucci, Boban, Desailly, Albertini, Donadoni, Szavicsevics, Massaro. Edző: Capello
Barcelona: Zubizarreta, Ferrer, Nadal, Koeman, Sergi (Quique, 72'), Bakero, Begiristáin (Eusébio, 52'), Guardiola, Amor, Sztoicskov, Romario. Edző: Cruyff
gólok: Massaro (22', 45'+3'), Szavicsevics (48'), Desailly (59')

A mérkőzés összefoglalója (beilleszthető videót sajnos nem találtam)

Források:

Ferkai Marcell, Ládonyi László: Az UEFA Bajnokok Ligája nagykönyve (Aréna 2000)

Kormanik Zsolt, Moncz Attila: Barcelona - A 2005-2006-os BL-győzelem és a klub históriája (Aréna 2000)

Dévényi Zoltán, Harmos Zoltán: FC Barcelona (Aréna 2000)

Wikipédia (www.wikipedia.com)