Magam se hittem volna, hogy valaha is ennyire naprakészek leszünk majd egyes olvasóink igényeinek kielégítésében, azonban most éppen ilyesmi történt. A Benfica meccs utáni lelombozott pillanatában írta be kommentként sittingbull, neki annyira szarul esett Puyol újabb sérülése, hogy tőle akár írhatja a hétvégi beharangot Eniee is, mert a hangulata a depressziósnál is depresszívebb. (Tudom, hogy pesszimistát írt, de még nagyobb hülyeség lett volna az a kifejezés, hogy a "pesszimistábbnál is pesszimívebb".)

A naprakészségünk pedig annyiban ül áll, hogy Eniee még a Benfica meccs előtt átküldött egy (eredetileg pillanatnyi szezonösszegzőnek szánt) írást, én meg azonnal el is döntöttem, hogy kettő beharangot prezentálunk a Madrid elé. Egy olyat, amiben a pillanatnyi helyzet csupán csalóka átverésnek tűnik, meg a meccs napján egy olyat, amiben nem tudom, hogy mi lesz, mert nem ér írom.

Hajtás után jön a poszt, amiből kiderül, hogy akinek van esze, tudja, hogy sok minden vár ránk vasárnap este, de öröm aztán ugyan nem.

Magam se hittem volna, hogy valaha is ennyire naprakészek leszünk majd egyes olvasóink igényeinek kielégítésében, azonban most éppen ilyesmi történt. A Benfica meccs utáni lelombozott pillanatában írta be kommentként sittingbull, neki annyira szarul esett Puyol újabb sérülése, hogy tőle akár írhatja a hétvégi beharangot Eniee is, mert a hangulata a depressziósnál is depresszívebb. (Tudom, hogy pesszimistát írt, de még nagyobb hülyeség lett volna az a kifejezés, hogy a "pesszimistábbnál is pesszimívebb".)

A naprakészségünk pedig annyiban ül áll, hogy Eniee még a Benfica meccs előtt átküldött egy (eredetileg pillanatnyi szezonösszegzőnek szánt) írást, én meg azonnal el is döntöttem, hogy kettő beharangot prezentálunk a Madrid elé. Egy olyat, amiben a pillanatnyi helyzet csupán csalóka átverésnek tűnik, meg a meccs napján egy olyat, amiben nem tudom, hogy mi lesz, mert nem ér írom.

Hajtás után jön a poszt, amiből kiderül, hogy akinek van esze, tudja, hogy sok minden vár ránk vasárnap este, de öröm aztán ugyan nem.

A múlt hétvégén már megint úgy húztunk be egy meccset, ahogy csak a legnagyobbak képesek a jobb napjaikon: a végletekig kiidegelve az edzőt és katarzisba taszítva a szurkolókat, akik már elkönyvelték magukban az idei első vereséget. (Amivel egyébként nincs semmi gond, mivel úgyis eljön egyszer.)

Idegenben nullkettőről nyerni az utolsó percben, még egy focijátékban is challenge bónuszt ér, van viszont néhány dolog, amit a saját házunk táján is meg kell vizsgálnunk, mivel a helyzet korántsem olyan rózsás, mint amilyen szépen a 18 pont feszít a tabella elején.

Tito

Eddig egyetlen bajnoki meccsen sem éreztem úgy, hogy a taktikánk jobb, mint bármelyik ellenfelünké. Ha nem lennének itt a játékosok, akiket Tito megörökölt, és abból kéne főznünk, ami pl. a Mallorcának van, akkor nem valószínű, hogy a 20. helynél előrébb állnánk.

Oké, most van 18 pontunk, viszont egyre inkább kezdjük elhasználni az egy évre kiérdemelt mázliadagunkat, pedig a Chelsea elleni BL meccseken még spóroltunk is vele rendesen. De minek tettük, ha most meg szórjuk két kézzel? Talán nem ártana egy olyan taktikát kieszelni egyszer, ami tényleg kihasználja egy jobb ellenfél gyengeségét, vagy épp a mi erősségeinket domborítja ki. Akkor nem kellene abban bízni, hogy Xavinak talán beakad majd a vége előtt, vagy Messi csak megoldja egyedül, esetleg Fabregas kiprovokál egy piros lapot. Mert kezünket a szívünkre tehetjük, a 18-ból pont a fele így jött össze, ezért a helyzetért pedig egyedül Tito a felelős. Neki kellene kieszelni azt, hogy lehet bevinni a halálos döfést akkor is, ha történetesen nincs szerencsénk a meccsen.

Aztán itt van az a dolog, amit itt az ideje Barça betegségnek nevezni. (Vagy baromságnak – mindenki a vérmérséklete szerint, én a második táborba tartozom.)  Ez pedig: venni valakit, aztán még véletlenül se a posztján szerepeltetni, ahol a legjobb teljesítményt nyújtaná. Sánchezt vágjuk a jobb oldalra, Villát balra, Mascheranot a védelembe, Songot szintúgy, Adriano meg legyen néha jobb hátvéd, nem mellesleg pontosan ezt csináltuk Ibrával is.

Tito örök oltás elleni amulettet szerezne nálam, ha egy nap ráb.szna az asztalra, és betenné Villát középcsatárnak, vetetne egy tényleg középső védőnek való középső védőt Rosellel, vagy játszatna egy ifit, akinek tényleg ez a posztja. És ha Messinek nem megy (esetleg kedvetlenül játszik), akkor úgy lecserélné, mint a szart.

Messi

Messi egy zseni, és ezzel mindenki tisztában van. Azonban ezzel is - mint minden mással a szextől a pián át egészen a vitaminokig - az a helyzet, hogy hiába jó dolog, a túl sok megárt. Az még hagyján, hogy Messi alá rendelik az egész csapatot, máshol is van ilyen, csak ott ezt legalább titkolják. Nálunk viszont?

Tito nem felejti el megemlíteni minden egyes nyilatkozatában, hogy Messi nélkül nem lennénk ilyen jók, és hogy meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy jól érezze magát nálunk. Ezzel csupán az a probléma, hogy van néhány olyan ember a csapatban, akik nem Messi árnyékban nevelkedtek és lehet, hogy nem esik nekik jól, ha ilyen dolgokat dobálnak feléjük (is).

Ha úgy van, hogy Messi teljesítménye ennek köszönhetően elég meccseket eldönteni, akkor hagyjuk ezt a dolgot. Ha viszont ekkora hátszél ellenére is akadozik nála a gépezet, amit azzal kompenzál, hogy egy David Villát (akinek a vérében van az, hogy kapura kell rúgnia a labdát) ordibál le egyenes adásban, akkor el kellene beszélgetni vele.

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt Titónak kellene megtennie, van erre sokkal alkalmasabb személy, aki előtt még Chuck Norris is vigyázzban állna – Carles Puyol. Ha tehetném, szólnék Puyolnak, hogy négyszemközt rázza gatyába Leót, mert ami belefér egy éppen a felnőtt csapatba került taknyosnál, az nem fér bele egy David Villa kaliberű játékosnál.

Fabregas

Fabregas szerintem a csapat legnagyobb semmirekellője. Ő és Sánchez az, aki helyett szívesen látnék bárki mást a csapatban jelenleg. És ez még akkor is így van, hogy miután leírtam ezt hétfőn, mind a kettő elkezdett normálisan focizni. Gyáva dolog lett volna úgy rugdosni Fabregas teljesítményét, ha azt az utolsó két meccs előtt teszem, így meg, hogy neki köszönhetjük a három pontot a hétvégéről, egyenesen kihívás.

A személyes véleményem hogy a hétvégi két gólját onnan ugyanúgy bárki belőtte volna a csapatból, ahhoz nem kell egy 40 millás középpályás. Az igazi hőstette a kiállítás kiprovokálása volt, ami egyrészt nem szép dolog, másrészt viszont Medel tanuljon meg profiként viselkedni. Ez utóbbi tükrében a kiállítás teljesen jogos volt, ilyet egyszerűen nem lehet a pályán csinálni, ahol 60 kamera figyel mindent. Ugyanakkor elkötelezett híve vagyok a szimulálások utólagos felderítésének felvételről, és utólagos büntetések kiszabásának is. Ha valaki szimulált, nézzék vissza és tiltsák el pár meccsre, megérdemli!

A gond csupán az, hogy ha az UEFA, vagy a FIFA hozna egy ilyen szabályt, az egyenes beismerése lenne annak, hogy van színészkedés a fociban, mégpedig olyan mértékben, amit kordában kell tartani. Mivel ezek a szervezetek általában úgy oldják meg a problémájukat, hogy egyszerűen nem ismerik el a létezését, erre ne is számítsunk, ez pedig nagyon nagy baj a jövőre nézve.

A helyzet másik oldala, hogy a fociszurkoló hajlamos a szimulálásokat is díjazni akkor, ha alkalmanként hozzásegítik a csapatát a győzelemhez. Ebben nincs semmi meglepő, Suárezt is istenítik a hazájában, pedig nyilvánvaló hogy volt (legalább) egy tisztességtelen megmozdulása, és még csak nem is tagadja, mert minek? Fabregas-hoz visszatérve. Nagyon nem tetszik, amit év eleje óta csinál, a teljesítménye finoman szólva is pocsék. Most tényleg ő nyerte meg nekünk a meccset, ezzel azonban éppen csak annyit ért el, hogy nem oltom tovább, de üzenem neki, hogy figyelni foglak vazze’!

Puyol

Hogy Carles Puyol mit is jelent a Barcelonának, igazából akkor fogjuk megtudni, ha már nem lesz. Hogy mit jelent most azt viszont tudjuk. Mindent. Én lennék az első, aki utólag beajánlanám a győzelmet a Benficának egy ép Puyolért cserébe, és azt hiszem, lennének követőim is. A Barça védelme Puyollal a fedélzeten tényleg védelem, de hogy a Real Madrid ellen mit ér az Alves, Song, Mascherano, Adriano sor? Legalább egy Abidalunk lenne…