Aki eddig nem tudta, most megtudhatja, hogy Johan Cruyff nem csupán azért lett (már játékosként is) „félisten” a Barcelonában, mert egyike a futball legnagyobb alakjainak, de azért is, mert hírhedt volt szókimondásáról. Ez a szókimondás elsősorban azért váltott ki szimpátiát Katalóniában, mert célpontja minden esetben a diktatúra és annak visszásságai voltak, abban a politikai környezetben egyszerűen nem lehetett nem kedvelni egy olyan embert, aki megszólalt olyanok helyett, akik ezt nem tehették meg.

Igyekeztem felkutatni pályafutása minél több nyilatkozatrészletét, kiválogattam belőle a szerintem számunkra legérdekesebbeket (döbbenet, hogy milyen sok helyen visszaköszön a későbbi Pep), a hajtás után ezekből következik egy összeállítás.

Aki eddig nem tudta, most megtudhatja, hogy Johan Cruyff nem csupán azért lett (már játékosként is) „félisten” a Barcelonában, mert egyike a futball legnagyobb alakjainak, de azért is, mert hírhedt volt szókimondásáról. Ez a szókimondás elsősorban azért váltott ki szimpátiát Katalóniában, mert célpontja minden esetben a diktatúra és annak visszásságai voltak, abban a politikai környezetben egyszerűen nem lehetett nem kedvelni egy olyan embert, aki megszólalt olyanok helyett, akik ezt nem tehették meg.

Igyekeztem felkutatni pályafutása minél több nyilatkozatrészletét, kiválogattam belőle a szerintem számunkra legérdekesebbeket (döbbenet, hogy milyen sok helyen visszaköszön a későbbi Pep), a hajtás után ezekből következik egy összeállítás.

Cruyff, a játékos-edző

A labdarúgás különböző elemekből áll: technika, taktika és állóképesség. Vannak, akik technikásabbak nálam, olyanok is, akik fittebbek nálam, ezért az én igazi erősségem a taktika, amit a legtöbb játékos képtelen megérteni.

Soha nem gyakorlok trükköket, nagyon egyszerű a játékom. Ha lehetőség van egy húszméteres passzra, minek adnék negyven méterest? Ha sokan vesznek körbe, minek cselezgetni, amikor egyetlen passzal kijátszhatom a bolyból a labdát? A legegyszerűbbnek tűnő megoldásokat a legnehezebb megvalósítani a pályán.

14-15 éves koromban nagyon kicsi voltam, de ennek is van két előnye. Az első, hogy a kicsiknek mindig nagyon körültekintőnek kell lenniük, nehogy lerohanják őket, ezért folyamatosan figyelik a környezetüket, végül a (futball)látásuk nagyon fejlett lesz. A második, hogy aki technikás, de fizikálisan gyenge, idővel kénytelen lesz megtanulni mindkét lábát használni, ha fedezni akarja a labdát minden helyzetben.

Azt gondolom, mindenkinek tudnia kellene játszani minden pozícióban. Ha támadó vagyok, és balhátvédbe kényszerülök, tudni fogom, hogy éppen emberfogást játsszak, vagy területvédekezést, de azt is, hogy azon a poszton mikor lőjek, mikor passzoljak, és mikor cselezzek. Viszont ha már tudok bal oldali hátvédet játszani, sokkal pontosabban tudom majd, hogy mit várhatok el, és mire számíthatok a játékostársamtól, aki ebben a pozícióban játszik. Ezért nagyon fontos, hogy mindig figyelj a taktikai értekezleten. A bal szélső nem aludhat miközben (Rinus) Michels a jobb hátvédről beszél.

A legkülönlegesebb dolog a holland válogatott játékában a mozgás. Mindenki mozog, ez a játék alapja. Ha azt mondod adott pillanatban, hogy Cruyff túl mélyen játszik, a középpályán helyezkedik, akkor nem érted az egészet. A pozíció lényegtelen, az a fontos, hogy folyamatosan szabadon helyezkedj és várd a passzokat. Mi nem játszunk hagyományos középpályás posztokat, és ez nagyon megnehezíti az ellenfél védőinek a dolgát, mert nagyon nehezen találják meg az embert, akit le kellene védekezniük. Egyikünk a jobb oldalon érkezik, egy másik a balon, de olyan is előfordul, hogy mind az öten középen támadunk. Ráadásul, amikor visszalépek a középpályára, egy embernek követnie kellene engem, de akkor a védelemből fog majd hiányozni. Sokat mozgunk labdával is, de legalább ugyanannyit labda nélkül, mert akkor biztosíthatod a csapatnak, hogy mindig megjátszható vagy.

Cruyff, az edző-filozófus

A labdarúgás egyszerű. De semmi nem nehezebb, mint egyszerűen játszani a labdarúgást.

A csapataimban a kapus az első csatár és a csatár az első védő.

Jobb, ha hibás az elképzelésed, mint ha csak mások elképzeléseire hagyatkozol.

Ha van egy középpályásod, aki fellép a támadásokkal, és utána nyolcvan métert kell visszafutnia, akkor ezt megteheti háromszor egy meccsen, de azután elfelejtheted, mert el fog fáradni. Sokkal praktikusabb, ha marad mögötte egy társ, aki biztosítja őt: nem kell visszasietned, itt vagyok a helyeden. Így sokkal hosszabb ideig bírja a csapat a terhelést.

Az egyensúly nagyon fontos minden csapatban. Elvben nem kedvelem a támadó védőket, mert könnyen megbuknak támadóként és védőként is. A védőnek először is tudnia kell védekezni: tudnia kell megállítani az ellenfelet és levédekezni a területet. Csak akkor gondolkodhat támadásban, ha erre mindvégig képes marad.

Ha labdabirtoklást játszol, nem kell védekezned, mert csak egy labda van a pályán.

Csak egy labda van a pályán, és neked azt kell megszerezned. A nagy kérdés az, hogy mit kezdesz azután vele?

Vannak szituációk, amikor szívesebben játszatnék kilenc játékost a tizenegy helyett.

Nehezebb tíz ember ellen játszani, mint tizenegy ellen. Hogy miért? Amikor egy csapat elveszíti egy játékosát, mindenki kettőzött erővel dolgozik a pályán.

Ha jól akarsz futballozni, jó játékosokra van szükséged, viszont a jó játékosoknak van egy nagy hiányosságuk. Mindig szebben akarnak megoldani mindent, mint ahogy az feltétlenül szükséges.

Ha jó csapatot akarsz, legyen legalább két olyan középpályásod, akik nem kiemelkedő játékosok. Amíg a jó játékosok brillíroznak, ők ketten megadják neked az egyszerű futballt.

Mindig szerettem volna olyan csapatot irányítani, ahol csak tizennyolc játékosból áll a keret. Miért? Akkor a többség szeretett volna engem, a maradék egy meg, aki utál, kisebbségben maradt volna.

Ha nem lősz kapura, nem fogsz gólt lőni.

Amikor olyan ellenféllel állsz szemben, amelyiknek van két kiváló középső védője, a leghelyesebb, ha középső támadó nélkül játszol.

Ha szerény képességű az ellenfeled, a leghelyesebb, ha felgyorsítod a játékot, ők automatikusan neked fogják ajándékozni a labdát újra és újra.

Ha gyorsabban akarsz játszani, futhatsz gyorsabban, de a játék sebességét a labda sebessége fogja meghatározni akkor is.

Ha a támadóm egy-egy elleni szituációban van, azt javaslom neki: oldd meg egyedül. A játékosaim erre azt mondják: de hát tudunk neki segíteni! Én erre azt felelem: ha még egy játékos csatlakozik, akkor odalép majd az ellenféltől is egy védő, és a kettő-kettő elleni játék sokkal nehezebb, mint az egy-egy.

A technika nem azt jelenti, hogy képes vagy ezret dekázni. Bárki képes erre, ha eleget gyakorol, azután mehet is a cirkuszba. A technika egyetlen érintésből továbbpasszolni a labdát úgy, hogy a helyes sebességgel és erővel érkezzen pontosan a csapattársad jobbik lábára.

Minden játékosnak képesnek kell lennie nagyon kis területen gyorsan és pontosan elvégezni bármilyen feladatot. Ha egy jó játékosnak ehhez sok időre van szüksége, máris gyenge játékos lesz.

Nem kell látnom ahhoz valakit, hogy eldöntsem jó játékos-e. Elég hallanom, ahogy bemelegítés közben a labda a cipőjén csattan.

Az olyan játékosok, akik bírálják a csapattársukat egy hiba után, nem jó vezetők. A jó vezetők ugyanis feltételezik azt, hogy mások elkövetnek majd hibákat.

Amikor úgy érzed, nem megy a játék, kompenzálhatod azzal, hogy többet dolgozol a pályán. Ezzel bizonyíthatod a csapatodnak, hogy mindig fontos játékos vagy.

A kedvencem

Mindig arra utasítottam Koemant, hogy az első szabadrúgásnál lője telibe a sorfalat amilyen erővel csak képes. A következő alkalomnál szétugrottak az ellenfelek, mert senki nem akarta még egyszer bekapni a lövést.

Evidencia

A sportok királya a labdarúgás, a Barcelona meg a labdarúgás királya!