Furcsa tegnapon vagyok túl. Elvileg úgy egyeztünk meg a többiekkel, hogy ez a poszt a blogtaliról és a meccsről fog szólni, meglehetősen kötetlen hangvételben. Nos, ez több okból kifolyólag sem megvalósítható. Hajtás után teljesen offtopic poszt jön.

Furcsa tegnapon vagyok túl. Elvileg úgy egyeztünk meg a többiekkel, hogy ez a poszt a blogtaliról és a meccsről fog szólni, meglehetősen kötetlen hangvételben. Nos, ez több okból kifolyólag sem megvalósítható. Hajtás után teljesen offtopic poszt jön.

A szűnni nem akaró lázas takonykórom és a munkanap ellenére elbumliztam életem leggyűlöltebb városába, Kőbányánál bejöttek a fülkémbe a menetrendszerű, miskolci vonatjegyre gyűjtő frissen szabadultak, akiket már szinte rutinosan építettem le. Na, szóval én igazán mindent megtettem az ügy érdekében. Ezek után az este "blogtalálkozó része" óriási csalódás volt, sajnos. Nem tudom, hogy volt-e olyan ember, aki keresett minket, csak nem talált meg (nem volt azért akkora tömeg...), mindenesetre az egyetlen "valódi" olvasónk, akivel sikerült megismerkednem, az Akadémiai Kiadó tudományos főszerkesztője volt - neki ezúton is szeretném megköszönni, hogy megszervezték ezt a rendezvényt, igazán jól sikerült - de erről majd később. Szóval ezzel az érdektelenséggel kapcsolatban csak annyit mondanék, egészen elrettentőnek tartom, hogy a személyes találkozóra ennyire nincs igénye az embereknek, és joggal fognak rajtunk élcelődni, hogy elkényeztetett divatbarcások.

*Idő közben többen jelezték, hogy ott voltak, csak nem találtuk meg egymást, úgyhogy mea culpa, béna volt a szervező - vagyis én.

Az este egyébként remekül telt, nem hiányoztatok, nekem - a csapattal ellentétben - mindig van B tervem. A könyvbemutató tulajdonképpen annak ellenére érdekes volt, hogy persze körüllengte egy kis marketingszag. (Mondjuk amíg ez a repi kajából és piából származik, addig engem cseppet sem zavar.) Leginkább azzal tartotta fenn az érdeklődésem a beszélgetés, hogy a legtöbb, a csapattal kapcsolatos elhangzott véleménnyel nem értettem egyet - ez persze egyáltalán nem baj, sőt, unalmas lett volna a saját okosságaimnak bólogatni. Illetve Hajdú B. telitalálat volt: eleve az embernek megnő az önbizalma attól, hogy látja, milyen alacsony, másrészt mindig elcsöpögtet egy-két olyan kulisszatitkot, amikért feltétlen érdemes meghallgatni, meg persze kérdezni is jól tud. A könyvről mindenképpen fogunk még külön posztolni, így most nem méltatnám.

Következett a meccs, és szóval értékelő meg azért nem lesz, mert a sörakció meggátolt a jegyzetelésben. Fél tizenegy körül ihletet kaptam, hogy a jelenlevő kemény mag véleményei alapján fogok posztot írni. Ímhol az eredmény:

"Szpartak nem ellenfél" - Garcia bőrmester.

"Sima meccs volt" - ismeretlen.

"Leszop*ám Messit... ne, ezt ne írd le" - a blogtali meglepetésvendége.

"fehér mellek"

Utóbbit már nem tudom, hogy úgy mondták, vagy magamtól jutott eszembe, de a jegyzetelésnek ezzel vége is lett, jobb dolgom akadt.