A CampNouLive interjúsorozat elérkezett ahhoz a pontjához, ahol nyugodt szívvel kezdtem neki a feldolgozásnak, mert tudtam, hogy történjék benne bármi, biztosan érdemes lesz foglalkozni vele. A célszemély ezúttal Alves, akiről jó ideje tudom, hogy képtelenség vele unalmas interjút készíteni, egyszerűen a személyisége miatt.
A hajtás után található írásból is átjön, hogy esetében laza és szórakoztató fickóról van szó, ez pedig már önmagában garancia az érdekes anyagra. Még akkor is, ha ezzel együtt élőben az is kiderül, hogy a pályán olykor megtapasztalható nagyképűsége nem holmi csalóka érzés, egyben pedig érzékelhető nem kevés intelligenciaszint-különbség, ha például összevetem a személyiségét Xavival. (Mentségére szóljon, hogy igen kevés a futball világában az, aki kiállja az összevetés próbáját ebben az értelemben éppen Xavival, de nekem meg a sorozat korábbi részeire kellett utalnom, ezt pedig így tudtam megoldani.)
A CampNouLive interjúsorozat elérkezett ahhoz a pontjához, ahol nyugodt szívvel kezdtem neki a feldolgozásnak, mert tudtam, hogy történjék benne bármi, biztosan érdemes lesz foglalkozni vele. A célszemély ezúttal Alves, akiről jó ideje tudom, hogy képtelenség vele unalmas interjút készíteni, egyszerűen a személyisége miatt.
A hajtás után található írásból is átjön, hogy esetében laza és szórakoztató fickóról van szó, ez pedig már önmagában garancia az érdekes anyagra. Még akkor is, ha ezzel együtt élőben az is kiderül, hogy a pályán olykor megtapasztalható nagyképűsége nem holmi csalóka érzés, egyben pedig érzékelhető nem kevés intelligenciaszint-különbség, ha például összevetem a személyiségét Xavival. (Mentségére szóljon, hogy igen kevés a futball világában az, aki kiállja az összevetés próbáját ebben az értelemben éppen Xavival, de nekem meg a sorozat korábbi részeire kellett utalnom, ezt pedig így tudtam megoldani.)
A klub is rájött arra, hogy változtatnia kell a kialakult rendszeren (=a játékos mereven ül egy székben, olvassa a beérkező kérdéseket és válaszol), ezért Alves kapott egy kanapét, és maga mellé egy igen kellemes küllemű hölgyet, akinek feladata volt irányítani a beszélgetést, és nem ritkán visszakérdezni, ha az alany eltévelyedett válaszában az eredeti kérdéstől.
További jelentős változtatás, hogy az interjú webchatté változott, ahol is Antonio, Sandra és Juanfran Spanyolországból, Viniciuos Brazíliából, Xiang Kínából és Imanuel Indonéziából követte végig élőben az adást és tette fel kérdéseit. (Illetve valójában ezzel visszatértek a kezdetekhez, mert a legelső Piquével ugyanígy készült, csak azt meg mi lusták voltunk eddig feldolgozni.) Szokásom szerint rövidítettem, átfogalmaztam több mindent az eredetihez képest.
Hány tetoválás van rajtad?
Nem hiszem, hogy lehetőségem lenne most megszámolni, mert eltartana egy ideig. Ha abból indulok ki, hogy egy karomon van körülbelül hat, akkor összesen biztosan több, mint tizenöt. 
Van közöttük olyan, ami különösen fontos számodra?
Igen, a gyermekeim neve. Ők mindennél fontosabbak nekem, és azt gondolom ez egy mód arra, hogy annyira közel tudhassam őket magamhoz, amennyire csak lehetséges. A neveik a testemen ezért különleges értelemmel bírnak a többi tetoválás között.
Biztosan hallottál a Maracanaçoról (Brazília 1950-ben hazai pályán veszített a foci VB döntőjében – szerk. megj.). Van aggodalom benned, hogy ez újra megtörténhet 2014-ben?
Nem. Én azt hiszem, okkal remélhetjük, hogy eljuthatunk a döntőig, de ezúttal más végeredménnyel. Nincs bennem aggodalom, vagy félelem azért, ami a múltban történt.
Azután, hogy megnyertél minden lehetséges trófeát a Barça és a Sevilla játékosaként, hogyan tartod fenn magadban az éhséget, nehogy elkényelmesedj?
Én azt hiszem, győztesnek lenni jó személyiségre utal. Ha pedig eleve győztes típusnak születtél, nehezebb nem nyerni, mint győzelmeket elérni. Ha viszont olyan sok címet nyertél, mint mi, a vereség még sokkal fájdalmasabb, mint egyébként, ezért még inkább törekszel arra, hogy elkerüld őket. De szerencsére nekünk győztes csapatunk van, tele győztes mentalitású emberekkel. Ugyanakkor a játékosok is tisztában vannak azzal, hogy nem csak a győzelmek, de a döntetlenek és a vereségek is a futball részei. Tudnunk kell győzni, de veszíteni is. Én azt gondolom, ettől különleges ez a csapat: tud győzni, de veszíteni is. Ezentúl nagyon fontos elfogadnunk, hogy amikor veszítünk, akkor az ellenfelek joggal érték el a sikerüket, és ezt mindig tiszteletben is kell tartanunk. 
Jelenleg Madridban tartózkodom és katalánként a tenger az, ami a legjobban hiányzik itt. Neked mi hiányzik a legjobban Brazíliából?
Azt kell mondanom, hogy nagyon sok embert hiányolok a környezetemből. Sok barátot, a családomat... nagy családom van, amit hátrahagytam Brazíliában. Legjobban persze a gyermekeim hiányoznak. (Alves 2011-ben vált el feleségétől, azóta külön él a család – szerk. megj.) Ők tudják, hogy bármit megteszek értük, és az egész életem az övék. Szeretnek engem, gyakran meglátogatnak, és én is megyek hozzájuk, amikor csak lehetőségem van. Más nincs, amit hiányolnék Barcelonában.
Ki volt a kedvenc Barça játékosod, mielőtt ideérkeztél volna?
Van egy játékos, aki mindig is a példaképem volt, ő pedig Cafú. A pályafutása játékosként, az elvei emberként, a professzionalizmusa minden helyzetben, örökké követendő példa számomra. Mindig is jobban becsültem őt, mint bármely más játékost a futballban. 
Esetleg másik játékos?
Sok nevet megemlíthetnék, de valószínűleg soha nem érnék a végére. Aki minden brazil embernek nagyon sokat adott, az Ronaldo volt. Ő ezért nagyon fontos számomra.
Milyen ember vagy a mindennapokban?
Nagyon egyenes ember vagyok, aki ugyanakkor könnyen veszi az életet. Amikor kíméletlenül egyenes vagyok, nem jelenti azt, hogy bárkivel is személyes problémám lenne, de a pályán nagyon komolyan veszem a feladatomat, és keményen végzem a munkámat. Én ezt úgy értelmezem magamban, hogy a pályán nem gyilkolok, harcolok. Emellett sokkal többet lazítok a magánéletemben, mint amit a futballban megengedhetek magamnak. Sok dolog van, amit szívesen csinálok kikapcsolódásként, nem sorolhatom fel mindet, mert kevés az időnk, de a lényeg, hogy maximálisan kikapcsolok a munkámon kívül. A professzionális Dani egészen más, mint a magánember Dani.
Van hobbid a pályán kívül?
Van néhány. Szeretek gitáron játszani, biciklizni… ez egy kicsit veszélyes, tudom… nem mondhatom el mindet, mert kirúgna a klub. (nevet)
Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy jól játszol-e gitáron?
Mivel egyedül élek és senki nem cáfolhat meg, azt kell mondanom: zenei fenomén vagyok! (nevet)
A klub legjobb periódusában vagy a Barçánál, de ez nem igaz a brazil válogatottra. Hiszel abban, hogy még életedben lehet a legjobb a brazil válogatott?
Nagyon szerencsés vagyok, hogy a klub része lehetek éppen akkor, amikor ilyen jó éveket élhetünk meg. Nyilvánvaló, hogy Brazília most nincs a csúcson, de a válogatottnak nagyon sok minőségi játékosa van, és most az elsődleges célunk az, hogy a Konföderációs Kupán bizonyítsunk. Nem játszunk selejtezőket, ezért kiesünk a versenyből, kimaradnak a versenyszituációk a csapat életéből. Márpedig ahhoz, hogy igazi csapatunk legyen, versenyhelyzet kell, ezért is jó alkalom a Konföderációs Kupa, ahol megmutathatjuk magunkat. Szeretnénk bebizonyítani a brazil embereknek, hogy bízhatnak bennünk, nagyon keményen fogunk küzdeni a világbajnokságon és nagyon megnehezítjük majd a többi csapat dolgát. 
Jó ideje már Európában élsz, és nagyon sok új tapasztalatot szerzel egy hazádtól távoli kultúrában. Ha lehetőséged lenne húsz évvel visszamenni az időben, és találkozhatnál a kilenc éves önmagaddal, milyen tanácsot adnál neki?
Én azt hiszem, minden dolog, amin keresztülmentem… a nehézségek, a jó dolgok, a rossz dolgok… segített abban, hogy azzá legyek, aki ma vagyok. Ha visszamehetnék az időben, elkerülhetném a hibákat és a problémákat, de a végeredmény nem lenne ugyanez. Tudom, hogy sokan nem kedvelnek engem, de ugyanakkor sok embert boldoggá teszek és nekem ez a fontosabb! A kilenc éves önmagamnak csak annyit mondanék: csinálj mindent ugyanúgy! Tégy mindent ugyanúgy, ahogy én tettem! Hiszem, hogy a nehézségekre szükség van. A jó dolgok és a rossz dolgok is tanítottak nekem valamit, sok eseményre szükség volt, hogy most itt lehessek. Hogy sok embernek örömet adhassak. És ez megfizethetetlen érzés számomra.
Már évek óta Spanyolországban élsz, azon belül is jó ideje Barcelonában. Mi az, amit szeretsz ebben a városban?
Nos, az ételeket. Az ételek a legjobbak ebben a városban! A világ egyik legjobb szakácsa főz nekünk, szerencsés vagyok, hogy élvezhetem a munkája eredményét… (nevet és letörli a nem létező nyálat, ami összegyűlt a szájában a gondolatra) 
Mit szeretsz a legjobban? A tapast, a paellát?
Többféle konyhát kedvelek, és nagyon kedvelem azokat a szakácsokat, akik újítanak, akik megpróbálnak újszerű gasztronómiai élményeket adni másoknak, köztük nekem is.
Ki a legjobb barátod a Barça öltözőjében?
Ó, ne… Sok van. Nem lehet kiválasztani egyes személyeket a környezetemből. Amióta ideérkeztem, nagyon sok ember segített abban, hogy otthonosan érezzem magam, nagyon sokan vannak, akik éreztették velem, hogy szívesen látott vendég vagyok. Nem tudok megnevezni egyetlen embert, akire azt mondhatom, hogy ő a legjobb barátom. Minden csapattársam nagyszerű ember, őszintén elismerem őket. Mindegyikük figyelemre méltó, mert annak ellenére, hogy világszerte fontos hírességek, elsősorban emberek maradtak. 
Mi a legjobb futball emléked?
Nos. A legjobb pillanatom az volt, amikor a Real Madridnak gólt lőttem. (nevet és bohóckodik arra utalva, hogy mennyire átlátszó a válasza egy Barça szurkolónak)
A Szuperkupában?
Igen… És most jut eszembe, miért nem ezt a pillanatot mondom? Azt hogy itt ülhetek és beszélgethetek veletek. (nevet)
Mit csinálsz meccsek előtt? Hogyan készülsz egy meccsre?
Mindannyiunknak van személyes rituáléja. Én amikor az öltözőbe megyek, zenét hallgatok, táncolok egy kicsit, hogy átmozgassam a testemet… és mindig a bal lábammal kezdem az öltözködést, majd a jobb lábammal fejezem be. Amikor pedig pályára lépek, azt mindig a jobb lábammal teszem. 
A spanyol válogatott a favorit megnyerni a Konföderációs Kupát, ahogy a 2014-es világbajnokságot is. Te pedig most több, mint a spanyol válogatott felével együtt játszol a Barçában. Gondolod, hogy tudsz majd hasznos tanácsokat adni a brazil válogatott edzőjének, hogy megállíthassátok a spanyol egyeduralmat?
Abszolút! (nevet) Kiválóan ismerem az összes csapattársamat, régóta együtt vagyok velük nap, mint nap. Én azt gondolom, a brazil válogatott legnagyobb erénye, hogy mindig akkor nyer, amikor nem esélyesként érkezik egy tornára. Remélem, ez így marad, amíg el nem kezdődik a világbajnokság. (nevet) A spanyolok fantasztikusak. Fantasztikus időket élnek meg, fantasztikus a játékuk, ajándék, hogy láthatjuk őket. De előttünk nagyszerű lehetőség áll most. Otthon, a saját közönségünk előtt játszhatunk, ami nagyon motivál minket. A nemzeti csapat sikerére már nagyon várnak a brazil emberek, és én azt gondolom, élnünk kell a lehetőséggel. Hiszem, hogy mindenki joggal bízik bennünk otthon.
Mit gondolsz a Milan elleni BL meccsekről és a Madrid elleni visszavágóról a Spanyol Kupában?
Esélyünk van eljutni mindkét döntőbe, de ezt az olyan meccseken kell véghezvinnünk, mint ezek a párharcok. Mi szeretjük a versenyhelyzeteket, és képesek vagyunk meg is birkózni velük. Szeretünk ilyen erős ellenfelekkel játszani, már azért is küzdünk, hogy ilyen meccseken részt vehessünk, majd később eljuthassunk a sorozatok végső szakaszába, hogy végül trófeákat nyerhessünk. Mindent megteszünk azért, hogy a Barcelona még nagyobb lehessen.
