Ahogy azt a Mariana-ároknál is mélyebben tisztelt tévés szakértő urak mindig elmondják, a futballban nincs értelmük a ’ha’ kezdetű mondatoknak, de most mégis inkább csináljunk forradalmat, menjünk szembe a felállított szabályokkal, meg hasonlók, és kérdezzük meg: mi lenne, ha a Barça nem egy futballcsapat lenne? És nem is több mint egy. Hanem képzeljük inkább el azt, hogy a mindenki által imádott kis csapatunk igazából valamilyen különös lény. De kár, akkor mégsem sikerült forradalmat hirdetni, mert nem is futballról van szó… Tehát van ez a Barcelona nevű szerzet. Emberszerű, de sokkal valószínűbb, hogy nem a Földről származik, elvégre mégiscsak van benne valami, ami a többi hozzá hasonló lény fölé helyezi őt. Persze, hogy nem is földi – hiszen mindig azt hangoztatja, hogy Katalóniából érkezett, a földgömböt pedig hiába forgatjuk naphosszat, nem fogunk rajta ilyen nevű országot találni.

Ahogy azt a Mariana-ároknál is mélyebben tisztelt tévés szakértő urak mindig elmondják, a futballban nincs értelmük a ’ha’ kezdetű mondatoknak, de most mégis inkább csináljunk forradalmat, menjünk szembe a felállított szabályokkal, meg hasonlók, és kérdezzük meg: mi lenne, ha a Barça nem egy futballcsapat lenne? És nem is több mint egy. Hanem képzeljük inkább el azt, hogy a mindenki által imádott kis csapatunk igazából valamilyen különös lény. De kár, akkor mégsem sikerült forradalmat hirdetni, mert nem is futballról van szó… Tehát van ez a Barcelona nevű szerzet. Emberszerű, de sokkal valószínűbb, hogy nem a Földről származik, elvégre mégiscsak van benne valami, ami a többi hozzá hasonló lény fölé helyezi őt. Persze, hogy nem is földi – hiszen mindig azt hangoztatja, hogy Katalóniából érkezett, a földgömböt pedig hiába forgatjuk naphosszat, nem fogunk rajta ilyen nevű országot találni.

De nézzük meg közelebbről őt, teljes anyakönyvezett nevén Futbol Club Barcelonát. A legfeltűnőbb, hogy meginghatatlannak tűnik, legyűrni nem könnyű: a lába Messi, rajta áll szilárdan, miatta képes elmozdulni bármerre és eljutni igazán messzire a spanyolországi és európai túrái során. Ám ezeknek a túráknak nem eszeveszettül indul neki, bizony komoly rendezettség áll a háttérben, mert egy igen bonyolult agyszerkezettel rendelkezik – ez Xavi. Az agyhoz kapcsolódik a szem is, szem nélkül nehezen látna meg bármit, lám csak, Barcelonának szeme is kell, hogy legyen, méghozzá Iniesta személyében.  Hogy hosszú küldetései során soha ne fulladjon ki, ez a bizonyos emberformájú lény két „A”-kategóriás tüdőt is növesztett magának. A jobb oldali Alves, a bal pedig Alba, másik nevén Adriano, korábbi elnevezése szerint Abidal – de az sem kizárt, hogy valamikor a jövőben újra bevezetik még ezt a régi nevezéktant is. Na meg aztán ott van Puyol is, a szív.

Van még egy lényeges rész, a csontváz. Milyen lehet a csontváza ennek a fura teremtménynek? Vágjuk csak rá gyorsan, hogy épp olyan, mint Busquets. De ha mégsem lenne ez ilyen egyértelmű, vizsgáljuk meg alaposabban e szervrendszert. A csontváz két legfőbb jellemzője a szilárdság és a rugalmasság. Feladata, hogy a testet tartsa és alátámassza, védelmet nyújtson a létfontosságú szerveknek, és értékes ásványi anyagok raktározódjanak benne, amelyeket szükség esetén fel lehet használni. Részt vesz az egész test mozgatásában, a kedvező ingereket felkeresi, a kedvezőtleneket elkerüli, és fontos szerepe van a vérképzésben is. Barçára levetítve: Busi épp ezeket jelenti a csapatnak. Szilárdan biztosítja minden meccsen a kötelező sok–kevés vagy nagyon sok–nagyon kevés arányú labdabirtoklást, eközben pedig rugalmasan alkalmazkodik minden egyes játékszituációhoz. Ő maga mesélte el egyszer, mennyire nem könnyű feladat a posztján tökéleteset nyújtani, mert tekintve, hogy a 4-3-3-as rendszerben ő a legközépsőbb ember, a pályán minden eseményhez köze van – akárcsak az emberi szervezet minden egyes mozdulatához közük van a csontoknak–, neki tényleg a meccs 90 percében, állandóan a játékra kell koncentrálnia, ácsorgásra, sétálgatásra, bámészkodásra aligha van ideje.

„Meccs közben folyamatosan gondolkozom és kalkulálok. Mindig figyelem, hányan vannak éppen a bal oldalon, hányan a jobbon.  Alapjában véve egy jó középpályás játékának legfontosabb tulajdonsága, hogy logikus. Azt teszem, amit a pillanatnyi helyzet megkövetel, nincs túl sok felmerülő kérdés ezzel kapcsolatban. Az én játékom tiszta következetesség, semmi más.”

Ez az logikus hozzáállás és Busquets igen gyors felfogása mutatkozik meg minden olyan szituációban, amikor rácsodálkozunk, hogy lehet ő mindig ott a csapattársak (=létfontosságú szervek) mellett, igencsak masszív támaszt (=védelmet) nyújtva – mert neki tényleg bármikor lehet passzolni, a labdát pedig sokszor fél másodperc vagy még kevesebb idő múlva tovább is adja a következő szereplőnek, mintha csak tűzgolyó lenne az, és félne sokáig magánál tartani. A gyors labdajáratást soha nem hagyja leállni, újra és újra beindítja a csapat vérkeringését. Na és az elraktározott ásványi anyagok? Lám, vannak neki még tartalékai, és esetenként, bizonyos megbabonázott pillanatokban fel is használja azokat:

A csontváz tulajdonságainak felsorolása úgy ráillik Busquetsre, mint egy jófajta személyiségteszt eredményei a kitöltő alanyra. Az ő leírása egy anatómiai könyvben, a sceletus címszó alatt megtalálható.

Egy kis ismeretterjesztés következik: egy felnőtt ember csontváza 206 csontból áll, az újszülöttnek azonban még több mint 270 különálló csontja van. A kettő különbözete a fejlődés és növekedés során szépen eltűnik, ahogy a csontok fokozatosan összeolvadnak, de ehhez évekre van szükség. Álljunk csak meg: akkor ezek szerint létezik, hogy a csontváz régebben több elemből állt? Hogy valamikor megtalálhatók voltak benne olyan részek, amelyek önmagukban ma már nem? Visszafejlődést jelentene ez? Nem éppen, hiszen pont, hogy előrehaladási folyamatról van szó. Ugyanez elmondható a Barça csontvázáról: nem lehet és nem is érdemes figyelmen kívül hagyni a fejlődést, azt, hogy Busquets az évek alatt felnőtt minden feladathoz és összeforrott kiforrott játékossá vált. Mindemellett teljesen ésszerűtlen dolog az alapján megítélni őt, hogy régen bébicsontvázként (=a nagycsapatnál eltöltött korszaka elején) miként viselkedett, ha egyszer a játékában egykor fellelhető, ellenszenvet kiváltó elemek csupán a múlt történetei, miután szépen belevesztek valamiféle nagy, szürke ködbe. Az meg végképp ellenkezik minden logikával, hogy a felnőtt 206 csontját feltétlenül 270-nek akarják számolni – vagyis azt próbálják bizonygatni, hogy Busquets az oka mindig mindennek, ezzel együtt pedig rendszeresen megkapja a világ összes negatív jelzőjét. Egyszerűen hiteltelen és leginkább rendkívül unalmas, hogy mindig rá akarják húzni mindazt, ami már jó ideje nem jellemzi őt, és hosszútávon soha nem is jellemezte.

Hogy miért fontos ez most? Eljött a szezon lényegesebbik fele, nyakunkon a BL, és ez rendszerint az az időszak, amikor tripla adag moslék zúdul a nyakunkba minden irányból. Ennek meg igencsak gyakran látja Busquets a kárát, nincs is olyan év, hogy – több más játékosunkkal együtt – ő ne lenne kikiáltva Mourinho-díjas köcsögnek, és a vélt okokon egyre csak tátjuk a szájunkat. Csak érzékeltetésül: a híres-neves kukucskálós eset óta már 16 clásicót éltünk túl. Tényleg teljesen lehetetlen, hogy nem aktuális már a dolog? Hogy ezek már idejétmúlt próbálkozások?

A változásokat tudomásul véve, a jelennel foglalkozva azt látjuk, hogy van egy hibátlan szerkezetű csontvázunk, immáron tökéletesen kifejlődött, felnőtt állapotában, aki kinőtte minden régi, gyermeki rossz tulajdonságát. Pályája csúcsán van, de a csúcs most sokkal inkább fennsík, aligha indul meg lefelé mostanában – elvégre a legjobb hír vele kapcsolatban, hogy még mindig csak 24 éves. Mascherano szerint Busquetsnek megvan a tehetsége ahhoz, hogy a világ bármely csapatában játsszon, de ő a Barçába lett teremtve. A Barça az a test, amelybe ő mint csontszerkezet éppen belepasszol – nem nyikorog, nem akad, vele olyannyira egyszerű és sima a játék, hogy őt látván azt feltételezzük, mégsem csak elméletben létezik az a bizonyos ideális világ. Talán hihetünk azoknak, akik valóban testközelből tapasztalták meg Busquets kvalitásait, majd pedig ilyen véleményeket fogalmaztak meg vele kapcsolatban:

Xavi: „Busquets nélkül soha nem lettünk volna képesek elérni ilyen eredményeket. Egy rendkívüli játékos, aki sosem hibázik.”

Mascherano: „Ő az, aki megteremti a rendet a taktikánkban. Mindig figyelem őt, és próbálok tanulni tőle.”

Guardiola: „Ő a világ legjobb védekező középpályása. Nem lehet eléggé megbecsülni.”

Del Bosque: „Ha a világ bármely játékosa lehetnék, én Busquets szeretnék lenni.”