...és nagymellű (kigyúrt testű), titkolt szeretőként ránk nevet. Mi élményekkel gazdagon távoztunk, nekünk bejöttek a tradícionális hispán ágyjelenetek a langyos Costa del Sol-i éjszakákban. Utólag értékelve remélhetőleg egy jelentős részidőszakot sikerült lezárni: a nagyibériai labdarúgásban ugyanis nincs regionális kategóriaérték - persze Katalónia mesés határain kívül -, pedig a dél-spanyol virtuális pályákon némely kiscsapatok négy életet is vesztettek. Jó lenne, ha írhatnánk majd egy mondakört ebből az idény végén: egy olyat, amelyben Tito Thészeusz, Ariadné fonala pedig a Sevilla-Málaga-Córdoba gombolyagra van feltekerve.
...és nagymellű (kigyúrt testű), titkolt szeretőként ránk nevet. Mi élményekkel gazdagon távoztunk, nekünk bejöttek a tradícionális hispán ágyjelenetek a langyos Costa del Sol-i éjszakákban. Utólag értékelve remélhetőleg egy jelentős részidőszakot sikerült lezárni: a nagyibériai labdarúgásban ugyanis nincs regionális kategóriaérték - persze Katalónia mesés határain kívül -, pedig a dél-spanyol virtuális pályákon némely kiscsapatok négy életet is vesztettek. Jó lenne, ha írhatnánk majd egy mondakört ebből az idény végén: egy olyat, amelyben Tito Thészeusz, Ariadné fonala pedig a Sevilla-Málaga-Córdoba gombolyagra van feltekerve.
Többet érdemelne a dolog: ábrák kellenének tán vagy hálózatelmélet; megénekelni az élet történeteinek körforgását és fatalizmusát (Jóéjtatát ismét, s milyen hamar ellenünk; Aranda még életben van; Nolito ejj, de messzire szakadt...stb.), de peregnek a képek és telítődünk. Másnak van fenntartva a hely a gyomorban. "A múlt elmúlt. Ez biztos. A jövő akármilyen legyen is - még nem jött el"*. No de mégis az érdekel minket! Nem? Anakronisztikus napokat élünk, megfordul az idő: a még el nem következett dolgokat olyan nosztalgikus lelkesedéssel és egyben árnyalt félelemmel várjuk, ahogy az ember a múltját szokta kapargatni - finoman, de nem túl mélyre ásva. Közben meg ami mögénk került, azt az idő hiányában fel nem dolgozható feleslegesség polcára rendezzük - éppen mintha még meg sem történt volna.
Rögtönzött osztályzatok:
Valdés (-) - Néhány ölbe jövő fejes, egy a kezéhez érkező kisebb lövés és a gól körüli tehetetlenség. Erre pont nem jár. Viszont! Visszavonhatatlan igazságok pillanatai következnek: meztelenítő hetek állnak előttünk - ideje hát kiöntenem szívemet! Nos. Nálam egy kapus - úgy isten mennydörgő igazából - valahol az ötösön kezdődik, és nem pedig a gólvonal meghosszabbítása a harmadik dimenzióban. Fokozottan igaz ez a történelem legalacsonyabban legjobb csapatának vonatkozásában: most megúsztuk, lehet, hogy szerdán is meg fogjuk - de ki van zárva, hogy ezen ne múljon valami még idén. Nemcsak ritmusérzékről szól ez - de felelős bátorságról: az ismétlődő kapuból kirontások más pszichológiával operálnak ellenfélszemmel is, önmagukban gerjesztő hatásúak. Persze sosem volt ebben ő jó - de mintha a visszaesés itt is - akárcsak az egy az egyek védésénél - tetten érhető lenne. Mintha ezzel egyúttal a fejét is homokba dugta volna. Más: zavar van az erőben is, legalábbis hátul. Pedig ebben az idényben először van talán az, hogy a midikloriánszint megfelelő: az Alves-Piqué-Puyol-Alba (Adriano) jedisor elég összehangoltan mozog - egyenként meg aztán tényleg ideális közelit nyújtanak -, mégis zsinórban a faszomtudjahányadik meccsen nyaljuk el legalább egyszer az aktuális kisbirodalmi fagyit. Összesen negyvenkettőt. Lehet, hogy tényleg ez a válasz? Harminckilenc meccsen. Minden testrész röntgenezve volt, többször is, az egykori repedések tűnőben - gyakorlatlan orvosként egyszerűen nem tehetek hát mást: azt kell gondoljam, hogy a törés ott van valahol hozzá közel.
"Letészed a lantot. Látom. Tőled már nem várhat senki dalt? Nem az vagy, ki voltál egykor, belőled a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: csak, mint reves fáé, világa. Hová lett, mondd, hová lett óh lelked ifjusága?"**
Alves (7,5) - Szépen lassan fű alatt odakúszik egykori formája közelébe és együtt figyelik az évtizedek fái közül a történelem legjobb jobbhátvédjeinek tisztásán lévő kerekasztalt. Persze egyelőre nem ülhetnek mellé! Csakhogy idejük is van még. És ha már nem is lesznek olyanok mint az első Pep-évben: ez a skizofrénia alapmondata, most ő - a meccs egészét tekintve - akkor is egyértelműen a legjobbunk volt. A saját oldalát tökéletesen hedzselte, és igenis jelentős veszélyt teremtett kedvenc helyén, a másik öt és felesnél. Legalább tucatnyi jó bemozgása volt, és ezeket ésszel is játszotta meg: az érkező emberek hiánya nem az ő bűne; jók voltak továbbá a beadásai - és most nem úgy, hogy hoppá: véletlen, hanem 6-8-10 ember közé éppen Thiago fejére - példának okáért. Egyedül talán azért róható meg, amiért a - z egyetlen jogosan visszafújt - lesnél passzolt. Lőjj, Danikám, szarjál Pedróra, lőjj! Ja, majd elfelejtettem: a meccs végi Granada-ziccernél szerintem nagyon kellett az elejtett apróbb testi kontaktja az ikszhez. (CAP=7.)
Piqué (7) - Míves mondatokat tettem félre faragásra, de nem fösvénységből, pusztán óvatosságból: oly nagyon szeretném tökéletesre csiszolni, elővenni és szeretett Babaarcúnkra olvasni őket a közelgő hatos fogat alatt. Vagy után. Hipp-hopp újfent átjátszhatatlanná változott, és ettől a szótól csak azért nem kell félni, mert ez biza a clásicón is kitűnt, nemcsak tegnap. Viszont jó, hogy tegnap is - hogy a mórok ellen is. Hogy akkor nincs különbség. Ne is legyen, Gerard!
Mascherano (6,5) - Egy-egy sutább mentése ellenére is határozottan jobbnak tűnt idei átlagos önmagánál - még talán úgy is, hogy a hőtérkép egy árgus szemmel figyelő-felügyelő tekintetről árulkodik (ld. körülbelül 2,2 cm-rel lejjebb). Az érzékelés szenzorainak ezen megfigyelni vélt folyamata miatt záródik be a Valdés-kör: mert mégis kiben kellene az automatikus gólt keresni, ha már Javier tábornokban sem lehet?
Adriano (6) - Kis amplitúdójú, de ambivalens érzések kerülgetnek itt: az első húsz percben Igásló - jó, jó: ez tényleg gyenge -, szóval Ighalo konkrétan azt csinált vele a támadóharmadban, amit nem szégyellt, így például a gólnál is rendesen lemaradt Correia koma - valahogy nem is a szélen próbált hatástalanítani -; ugyanakkor előrefelé meg igyekezett némi plusz levegőt lehelni az offenzív szervi egység légszomjtól szenvedő tüdejébe - nem is egészen sikertelenül. Egy igazán brazilos labdaátvétel, egy izgatott sóhajt kiváltó lövés, néhány jó ütemű elmozgás: kibírtuk volna vele, na. Kár a kényszerű cseréért: mindkettőjük miatt.
Jordi Alba (6,5) - A saját maga megszokott mókus-hiperaktivitásához mérten egy alvó bölcsődés nyugodtságával szuszogta be a bal oldalt: semmivel nem tűnt ki, de - jegyeztessék fel - hibájára sem emlékezni, pedig azért tagadhatatlanul élt a vonalunk, elől-hátul. Megfelelő erőforrás-allokáció: ha így nézzük, akkor ő nyújtott leginkább olyan teljesítményt, amit előzetesen a ko-mór város bevételének szükséges és elégséges feltétele gyanánt szabhattunk volna.
Busquets (6,5) - Örömmel néztem volna újra Songot, és éltem volna ismét át azt a számunkra szokatlan érzést, hogy valamelyik fiunkról valósággal lepattannak az emberek (igen, rá készültem, letagadni sem tudom) - de tulajdonképpen az előttünk álló szerverleterheltség miatt logikus volt a játéka: az ő posztján érdemes végrehajtani egy biztonsági futtatást a program indítása előtt. Nem villogott éppen, de volt tartásunk, kisegített, ahol kellett (ld. 8,5 cm-rel feljebb), relatíve alacsonyabb fordulatszámon végezte a szokásos aknamunkát. Milánóban természetesen vele kezdődik majd a csapat. (CAP=7.)
Most őszintén, melyik játékos melyik testrészére téved először a szem?
Thiago (7) - Érdekes alakváltozásokon megy át - ebben az évben már Francesc cimbijével is történt hasonló -: a jó Pedro helyett most úgy játszott mint Mascherano idén egy nagyon rossz Busquets - persze ilyen nincs -, mégis közelebb volt saját énjéhez. Miről is van szó? Hát, szóval: kicsit sokszor késett ütemet a középpályán, kiharcolva ezzel néhány granadai szabadrúgást, elengedve ezzel néhány másik kontrának álcázott akciót. Mindemellett igyekezett hajtani és forgatni a gépezetet: kiemelt figyelemmel is kísértük kettősüket (magyarázat: a jövőről csevegtünk már; ez most a távoli és a képletes). Azt azért jelképesnek is tekinthetjük, hogy az első gólhoz Fabregas kapura lövése, a másodikhoz pedig az ő földbe döngölése szükségeltetett. (CAP=6,5.)
Cesc (7,5) - Túlpontozás talán: beismerem. Elvégre a többiek kilencven nyolcvan percnyi játék ellenében kapják itt a tanulmányi ösztöndíjat, ő meg egy szűk félórányi szignifikáns ritmusemelés miatt zsebelheti be a kiemelt tehetségnek járó egyszeri juttatást. Csak hát hiába tette az első félidőben kisnyugdíjas sebességgel és takarékossággal a dolgát, ha a másodikban képes volt Messit felszabadítani a szervezés alól, elméletileg lehetővé téve ezzel M&M's-nek, hogy ő érkezzen a labdákra - megadva ezzel a csapatnak az esélyt, hogy égbe tartott kézzel távozzon Gibraltárról a tett színhelyéről. (Kezeim széttárom:) tetszik vagy sem, de ez döntött.
Sánchez (4,5) - Az úgy volt kérem, hogy hatról indult; megjátszható volt, visszazárt: nyugalom honolt a képernyők előtt. És ím, jött az első labda: egy hangyányival hosszabban vette át a kelleténél, a gól - szerintem - amúgy is bravúrszámba ment volna, de jött Tonhal. A képernyők előtt elsuttogott szitkok. És ím, jött a második labda: fél ütemmel többet várt a kelleténél, oda is ért minden közel álló - ebből gólt kellett volna, Bütyök. A képernyők előtt kidagadó halántékerek, erőteljesen elmorgott kurvaanyádok. És ím, jött a harmadik labda: elszúrta teljes egészében, se lövés, de főleg nem passz - pedig az kellett volna. Az mondjuk kész börleszk, hogy Pedrónak volt pofája széttárni kezecskéit. A képernyők előtt taps és ujjongás - hiszen azonnali csere. Kérdés a homo catalanushoz: gondolkodik maga egyáltalán ugye ilyenkor az is mérlegelésre kerül, hogy ha nincs a két hihetetlenül gyenge partjelzői döntés, akkor ő most hős? (CAP=6.)
(A helyzetek alól persze nem kap felmentést, sőt, utólagos bírósági döntés szerint ezennel kiutalunk mellé egy képzeletbeli közjegyzőt, aki hitelesíti minden lépését - nehogy már azt higgye, hogy akkor ez jól van így.)
- Kurvaélet, hát nem kihagytam?
Pedro (4,5) - A végeredmény ugyanaz, de más egyéni matematikával! Támadásban impotens és megjátszhatatlan volt, zavarásban-védekezésben igyekezett hozni magát, és meglepően vissza is ütött***, amikor Roura intésére neki is be kellett bújnia a pufiba. De mindezek ellenére sem lehetett igazán meggyőzőnek érezni: helyenként abszolút kiesett a defenzív ritmusból, és fejetlenül futkározott mint elborult agyú óvodás az IKEA gyermekmegőrzőjében. Morc kedvünkön éppen ezért nem árnyalhat a kapufa: egy szomorú mosollyal megsimogatjuk a fejét, de nem több. Na jó, egy pirospontot is kaphat érte. Színtelent viszont nem. (CAP=6.)
Messi (7,5) - Halványan érzek némi perverz mód mazochista örömöt: pont ezt a vélt kétarcúságát énekeltük meg a közelmúltban. Különbség: most ezt két egymást követő félidőben sikerült prezentálnia. Az első kész remekmű volt: két gólpassz, két helyzet - máskor négy kitombolt gól; a második - na az való a tömegeknek. Abban döntött - amiért is pedig színtiszta örömöt érzek -, két - egyébként szerencsés módon célt ért - láblendítéssel. Más: mindjárt önellentmondok magamnak (ld. eggyel lejjebb), de a Tello elleni kirohanásait valahol megértem. Az esetleges visszapasszokkal ő biztosan rövidre zárta volna a mór áramkört. (CAP=8.)
Tello (5,5) - A hosszú fölsőt célzó lövése után elhatároztam, hogy dicsérni fogom: mert azt tette, amit kellett. Pontosabban szart. Be kellett volna vágni, csókolom, de a dolog így már áll: azt próbálta tenni, amit kellett. Aztán ezt követően eladott legalább három labdát visszafelé a saját térfelünkön - fúúúj, köcsög Sánchez, ugye -, és hatványozottan rossz megoldást választott a második lehetőségénél. Sőt, mintha direkt nem passzolt volna vissza a második vonalba. Így egyszerűen nem megy, sajnálom.
Iniesta (-) - Bő fertályóra: ennyit imádkoztam alkalmi istenekhez, hogy természet feletti hatalmukkal védjék; láthatatlan vattabuborékokhoz, hogy zárják magukba; az ellenfél játékosaihoz, hogy ne közelítsék meg, egy mérnökileg fejlesztett plasztikgolyóhoz - lám, mikre nem képes a féltő szeretet! -, hogy kivételesen haragudjon rá, és kerülje el - hiszen ellenkező esetben az előző pont is dőlt volna; illetve a félig-meddig ismeretlen andalúz talajtani viszonyokhoz; nehogy egy rosszul eldolgozott rög legyen a ...szóval értitek. Szerencsétlenül jött ki ez a csere: éppen a szabadrúgás elvégzése előtt. Fölös tett a szex-tett hajnalán. Az elmúlt esztendők morbid humora miatt őszintén mondhatjuk: ezt megúsztuk (kopp-kopp).
Érzitek a bizsergést? Igen, most fog kezdődni. De Európa legmenőbb nevű repülőteréről nekiindulni a nagy utazásnak - érintve természetesen az otthonédesotthont -, hát az bizony remek kulturális kabala!
* Jim Jarmusch: Hervadó virágok. A Don Johnston féle mosolyogtató életbölcsesség a fim vége féle.
** Arany János: Letészem a lantot. Szomorúan vagdostam ki belőle Victor igazságát.
*** Hatalmas köszönet Cethegus kollégának! Való igaz, hogy éppen a meccset megelőző napi posztban volt szó erről, de én olyan elcsigázott voltam szombat este, hogy az agyam nem perceptálta a cseréket - és így az összefüggésről is lemaradtam - volna!
