Bajnokok Ligája, nyolcaddöntő: AC Milan - FC Barcelona

Facebook Tweet Tetszik

2013. február 20. - totelcampblog

A természet ismeri a megsemmisülést, de jobb szeret átalakulni - kezdődik minden kisgyerekekhez szóló katalán környezettan könyv. S míg előbbire remek példa London egy bizonyos negyedének testet zsugorító agóniája a nem múló francia náthától; addig utóbbit éppúgy ki lehet olvasni a kényszerű téli álmot alvó európai csataterek befagyasztott földjének oly nagyon várt felolvadásából, mint az ostromra és remélt okkupációra ismét nekünk kiosztott észak-olasz falucska mindennapjaiból. Ma estétől fogva ugyanis vége a vakációnak, erotikus álmainkból kénytelen-kelletlen fel kell ébrednünk. A fegyverraktár aranyozott, nyakban lógó kulcsát ideje előbujtatni az ingnyak alól, kézbe venni, elszánt arccal a lyukba helyezni és elfordítani.

Aztán belépni az ajtón a fényes páncélokért és megcsillanó fegyverekért - csakúgy, ahogy mi tesszük egy másikon sörért, borért...stb. Mert ugye, nem felejtettétek el?

Na de lényeg a lényeg! A Milant sose nézd szarba, mert egyszerűen képtelenek arra, hogy túl gyengék legyenek - így pediglen minden katalán középiskolai filozófia könyv emelt szintű fejezetei szólanak! Hasonló életbölcsességeket hallhatok majd még ma este, úgyhogy egyelőre - az olaszokkal sűrű közös közelmúltunk okán egyáltalán nem tiszteletlenül, sőt! - vágjuk ezt rövidre! Igen, aki nem tud jönni, az most duplán hendikeppes, elnézést. Tekintsük csupán át masszív támpontjainkat - és persze figyeljünk az intő jelekre!

Pro:

1. Az egész ősz eleji pozíciós keresés a középpályán - még ha azóta hajlamosak vagyunk meg is feledkezni róla - igazából az ilyen meccsek miatt zajlott -- hogy aztán Tito az ábrára párszor ránézve relatíve gyorsan és mosolyogva megtalálja Fabregas helyét a rendszerben, ezzel megoldva a hogyan-legyen-kvázi-a-négy-legjobbunk-egyszerre-a-pályán túlidentifikációs problémát. Ezt ne kicsinyeljük le! Remélhetőleg most tavasszal fog igazán értelmet nyerni a dolog, mert ez - elsősorban - nem Cesc-ről szól, hanem mindannyiójukról.

2. Tito távollétében - és nyilvánvalóan ez okból - az igazi kulcsmeccseken - Malaga kupa, visszavágó; Galádok, kupa, odavágó - a csapat hihetetlen mentális erőt és egységet mutatott, mintha a belső tartásból fakadó koncentráció fokozásával próbálnák kiküszöbölni ezt a hiányt.

3. Az egyébként nagyon kiszámítható kezdőcsapatunkba a mai ellenfélhez is meg lehetne találni a megfelelő tizenegyedik embert: Sánchezt. És amúgy is: idén mintha több lenne a variációs lehetőségünk (most függetlenül a helyzetkihasználástól).

4. A Milan - bár korszakról korszakra rugalmasan teszi - játszani szeret. Mi is. Ez persze olyan előny, amit mindkét oldal élvez. A Milan - elméletileg - gyengült tavaly óta, mi - szintén elméletileg - nem. Ez olyan előny, ami remélhetőleg meg fog mutatkozni.

5. Nesta Kanadában, Thiago Silva pedig Párizsban őrködik. Seedorf immáron Brazíliában oktat, Gattuso pedig Vanczák labdakezelései miatt tépi a haját.

Kontra:

1. A Milan az Milan. Ezennel azt hiszem kioszthatom magamnak a Zombori-díjat. Sohasem lehet elég gyenge vagy sebzett. Játéka, felfogása Barcelona-kompatibilis.

2. Massimiliano Allegri.

3. Nincs Ibrahimovic.

Továbbá - még ha elsőre az óvatos történelmiség babonájában gyökerezőnek látszanak is a dolgok - érdemes észben tartani, hogy

4. elég ritkán fordul elő olyan, hogy két tradícionálisan ennyire Európa-domináns csapat sűrűn egymást követő párharcaiban mindig az egyik - jelen esetben mi - kerekedik felül. Jobbak vagyunk, valószínűleg a különbség is nőtt - de akkor is!

5. nem jó egy valóban intelligens embernek rövid időn belül hatszor ugyanazt a kérdést feltenni: egyszer netán még megviccel a válasszal. (Lásd még 2. pont.)