Tot El Camp

Spanyol bajnokság, 32. forduló: FC Barcelona – Levante UD

2013. április 20. - totelcampblog

Ez a hét Barcelonában nagyrészt azzal telt, hogy seregünk minden lábadozó tagját alávetettük valamiféle titkos katalán gyógykezelésnek, hogy aztán valóban komolyan vehető legyen a néhány nap múlva esedékes hadüzenetünk Németországnak, mert bizony hamarosan el kell majd dönteni, hogy kinek a faluja is lesz London.  Utolsó utáni hadgyakorlatunk alkalmából még meghívjuk magunkhoz a Levantét – pontosabban szólva a hatalom parancsba adta nekünk, hogy őket kell vendégül látnunk e nemes napon, és nekik kellene megmutatnunk, miben sikerült fejlődnünk a döntetlenre megnyert párizsi csata óta. Nyilván nem fogjuk most ellőni minden puskaporunkat, jó lesz az még később.

Ez a hét Barcelonában nagyrészt azzal telt, hogy seregünk minden lábadozó tagját alávetettük valamiféle titkos katalán gyógykezelésnek, hogy aztán valóban komolyan vehető legyen a néhány nap múlva esedékes hadüzenetünk Németországnak, mert bizony hamarosan el kell majd dönteni, hogy kinek a faluja is lesz London.  Utolsó utáni hadgyakorlatunk alkalmából még meghívjuk magunkhoz a Levantét – pontosabban szólva a hatalom parancsba adta nekünk, hogy őket kell vendégül látnunk e nemes napon, és nekik kellene megmutatnunk, miben sikerült fejlődnünk a döntetlenre megnyert párizsi csata óta. Nyilván nem fogjuk most ellőni minden puskaporunkat, jó lesz az még később.

Az egyszeri Barcelona-szurkoló fejében a mai meccs előtt valami olyasmi járhat, hogy Bár még vAn hátra hét forduló, nYugodtabbak lehEtnénk, ha máR most megszerezNénk hároM pontot a bajnoki címhez szÜkséges kilencből, mert Nehéz meCcsek várnak még ránk, és leHetőleg minél előbb szeretnénk mEgnyerni ezt a bajNokságot. Nem, igazából nem könnyű most a Levantéra összpontosítani, ha egyszer szerepelnünk kell ilyen fránya versenysorozatokban is, ahol két meccs dönt életről vagy halálról. Ennek ellenére most már tényleg vágyunk rá, hogy láthassuk a Kapitányt, amint magasba emeli a frissen visszaszerzett bajnoki trófeánkat, hiszen tulajdonképpen augusztusban, két forduló után volt 5 pont előnyünk azokkal szemben, akikkel nem szeretnénk BL-döntőt játszani akiket épp ideje lenne már elvernünk idén a BL-döntőben – igen, így is túl sokáig húztuk ezt a bajnokság-dolgot: ha a két clásicót megnyertük volna, akkor kis híján1 a mai meccs előtt tartanák meg az ilyenkor szokásos sorfalas-körtáncos-katalánzászlós kupaátadási ceremóniát.

Guardiola maximalizmusra nevelt mindannyiunkat, rászoktatott minket, hogy mindig mindent meg kell nyerni, és ilyen irányú vágyaink alól a Levante elleni meccs sem lehet kivétel, de azért nagyon sokat kockáztatni nem érdemes.  Busquets és Xavi immár egészséges, mégis jobb lesz egyelőre nélkülük versenybe szállni, nehogy aztán rosszul süljön el a dolog. Ez a könnyebbik része a frissen felépült játékosok pályán kívül tartásának, a nagyobb feladata Titónak azzal lesz, hogy Messit meggyőzze a lelátón elfogyasztott szotyi kivételes gasztronómiai értékéről, amiről neki is feltétlenül meg kell győződnie, de csakis valamikor szombat este 8 és 10 között. Hiába mondta Roura a sajtótájékoztatón, hogy nem zárja ki Messi játékát mára, jobban járunk, ha ezt csak azért csinálta, hogy a PSG-hez hasonlóan a Levante is sokkot kapjon a Leo név hallatára.

A védelmünk továbbra is egy nagy kérdőjel, miután múlt héten Bartra és Adriano személyében az idénybeli tizenegyedik (szerencsére csak egy n-nel) különböző középhátvédpárost küldtük pályára, és ezek után már eléggé úgy fest, hogy több lehetséges variáció nincsen, így kénytelenek leszünk felhagyni az ilyen mértékű rotálással, hacsak a Villa-Iniesta-Tello-Fabregas sort nem tekintjük potenciális védelemnek. A középpályán Xavi szerepét Thiago veheti át, Busquetsét – a Wenger tanácsára valószínűleg még egy évet nálunk maradó – Song, Messiét pedig ismét Fabregas. Csatárok tekintetében Tito még válogathat is, Alexis, Pedro, Villa és Tello közül aki most kezd, az a Bayern ellen valószínűleg nem fog, tehát valamit talán már ma kideríthetünk abból, hogy mi a terv keddre.

Azok után, hogy a legutóbbi három fordulóban három kiesőjelölt csapat volt az ellenfelünk, a tizenkettedik Levante egy minőségbeli ugrást jelent, még akkor is, ha idén érthető módon nem tudták megismételni a tavalyi sikersorozatukat a bajnokságban. Hazai pályán eddig mindig megvertük őket, de ebben a szezonban ez idegenben sem okozott gondot, hiszen úgy lett 0-4, hogy 18 perc alatt lerendeztük a meccset. Ez mára sem egy rossz ötlet, tekintve hogy milyen kilátásaink lennének a BL-re, ha esetleg még egy védőnk megsérülne, de persze ha szép játékkal, a meccset végig komolyan véve, erőfeszítések nélkül tudunk nyerni, akkor sem fogunk sírni. Lényeg a lényeg: ha már úgyis egy nappal kevesebbet pihenhetünk az elődöntő előtt, mint egyesek2, akkor őrizzük meg a frissességünket, ha még van belőle.

FC Barcelona – Levante UD

Valdés – Alves, Piqué, Bartra, Adriano – Thiago, Song, Iniesta – Pedro, Fabregas, Tello

Múnua – Lell, Ballesteros, Navarro, Juanfran – Barkero, Diop – Ríos, Michel, Zhar, Acquafresca

2013. április 20., 20:00 – TV: Sport1


1 Az Atletico Madridnak még maradna matematikai esélye a bajnoki címre, ha innentől mi mindent buknánk, ezen felül pedig tőlük legalább 4 góllal kapnánk ki. De a Real már nem érhetne utol minket, és erre ment ki a gondolatmenet.

2 Na vajon kitől származik az idézet?

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása