A klub BL-szerepléseit felelevenítő sorozatunkban ezúttal egy kis kitérőt teszünk, egy olyan szezonról lesz szó, ami talán az utóbbi 25 év legfurcsábbika volt. Legutóbb ott fejeztük be, hogy 1995 nyarán a Dream Team hanyatlása után megkezdődött a masszív széthullása is. A következő idény sok szempontból szomorú történéseit inkább nem forszíroznánk, viszont a poszt-Cruyff időszak első évada mellett talán dőreség lenne csupán azért elmenni, mert a csapat nem szerepelt a Bajnokok Ligájában. Az introvertált szurkolók nyaralásához (vagyis a besötétített szobában történő non-stop számítógépezéshez) reményeim szerint tökéletes lesz a poszt, amely az 1996-1997-es szezonba repít minket vissza neveken, meccsjegyzőkönyveken és több órányi videóanyagon keresztül.
A rovatban időrendben soron következő, 1995-1996-os évadra sok szót nem érdemes vesztegetni. A ligában éppen csak meglett a dobogó, egy ocsmány párhuzam a legutóbbi szezonnal, hogy az UEFA-kupa elődöntőjében éppen a Bayern parancsolt megálljt, a kupában pedig a bajnokságot is besöprő, már akkoriban is Simeone által tüzelt, és a jól csengő Pantic-Kiko-Penev trióval rohamozó Atléticó egy heroikus döntőben múlta felül fiainkat, akik így trófea nélkül maradtak. Örökös elnökünk, Nunéz, pedig olyannyira nem volt elégedett az eredményekkel, hogy már az utolsó két mérkőzés előtt kitette az ekkorra a félisten státuszt már bőséggel felülmúló Cruyff szűrét. További negatív színezetet ad a történetnek, hogy a nagy Johan erről állítólag a sajtóból értesült, személyesen pedig a játékosai előtt, az öltőzőben, kutyafuttában rúgta ki későbbi közös kedvencünk, Gaspart. A "méltatlan körülmények között távozott" szófordulat azt hiszem, ide nem elegendő, inkább valami olyasmi stimmel, hogy gusztustalan, gerinctelen féregként viselkedett az elnökség.
1996-1997
Nyilvánvaló volt, hogy Cruyff ilyettén való eltávolítása után nehezebb lesz visszanyerni a szurkolók kegyeit, mint hajnaltájban, talajrészegen bekönyörögni magad az asszony bugyijába. Erre a borzasztóan kellemetlen feladatra egy igazán komoly ember érkezett a néhai Sir Bobby Robson személyében. Vele Nunéz igen hosszú násztáncot járt, hiszen -megszakításokkal- 1980 óta folyamatosan próbálta a szakembert elcsábítani a Barcelona élére, de hol anyagi, hol egyéb okok miatt korábban mindig meghiúsult az üzlet. A '80-as évek viszonylag masszív brit inváziójának valószínűleg ő volt az egyik mozgatórugója, Venablest például bevallottan ő ajánlotta be a kispadra. Az mindenesetre biztos, hogy ekkorra Robson és a klub között már igen szoros informális kapcsolat volt, tehát kinevezése természetes döntés volt.
A játékoskeretet is masszívan átalakították. A nyáron távozott Jordi Cruyff, Kodro és Hagi, valamint a téli ablakban csatlakozott hozzájuk az általunk is megénekelt Bakero, és a széparcú horvát irányító, a Boksic-Suker duó mosolygós fantazistája, Robert Proszinecski is. Helyükre igazán veretes névsort sikerült összevadászni: a kapuba a portugál válogatott sztárja, Vítor Baia érkezett, a védelembe pedig a szintén portugál Fernando Couto, valamint az ekkoriban igen kiváló francia válogatott kapitánya, Laurent Blanc. A középpálya támadó szekcióját a Santostól elcsábított fiatal brazil tehetség Neymarral Giovannival, valamint a Real Madridtól elkobzott Luis Enriquével erősítették meg. A legnagyobb fogások azonban a csatársorba landoltak: a friss spanyol gólkirály Pizzin kívül visszatért itáliai számüzetéséből a már korosodó, de még mindig csípős Sztoicskov, valamint érkezett az PSV-től az aktuális szupersztár, Ronaldo. Télen csatlakozott a gárdához Emmanuel Amunike (a wikipédia szerint Amuneke), akinek a neve ekkoriban igen jól csengett, de karrierje nem sokkal ezután kettétört egy makacs térdsérülés miatt.
https://www.youtube.com/watch?v=fPdqj8oYyGc
Az érkezők mellett természetesen egy masszív mag is megmaradt, a Lopetegui, Ferrer, Nadal, Abelardo, Sergi, Popescu, Guardiola, Celades, de la Pena, Figo névsor a fentiekkel kiegészülve igen jól festett papíron. Robson tehát megkapta a megfelelő alapanyagot, viszont gyorsan kellett főznie valamit, mert türelemből annál kevesebb volt. Ezt a küldetést teljesítette is, hiszen még augusztus végén sikerült bezsebelni a spanyol szuperkupát, méltó bosszút állva ezzel az Atléticón. Külön kiemelendő az új szerzemények kulcsszerepe, valamint hogy az összecsapások látványos játékot és nem mellesleg 11 gólt hoztak (6-5 elosztásban).
https://www.youtube.com/watch?v=3rdaWWPqta4
A szezonnak az azonnal bezsebelt kupa megadta az alaphangot. A bajnokságban ugyan csak a második hely jött össze, de a csapat gólrekordot döntött, és rendre látványos meccsekkel szórakoztatta a nagyérdeműt. Arról, hogy a vitrin se éhezzen pedig a kupasorozatok gondoskodtak. A hazai sorozatban először a két madridi óriást takarították el a fiúk az útból, majd a Las Palmas könnyed kivégzése után a döntőben a Betist is sikerült felülmúlni. Nemzetközi vizeken pedig az ekkor még létező KEK sorozatban indulhatott a csapat (kösznhetően az Atléticó hazai duplájának). Nem árulok el nagy titkot: ebben a sorozatban is győzedelmeskedett a Robson-legénység (erről szól a poszt további része). Egy ilyen szezon után a tolmácsot ki kell rúgni a picsába, ez csak természetes, de hogy miféle agyafúrt megfontolás vezethetett odáig, hogy az angol mestert felállítsák a padról - számomra örök rejtély marad.
https://www.youtube.com/watch?v=fx0HoSIm2IM
A teljes meccset innen eléritek. https://www.youtube.com/playlist?list=PLDA35C5610E383E98
Az utolsó KEK-győzelem
Köztudott, hogy a KEK különösen fontos sorozat a klub történetében, hiszen egyedüliként a világon a Barcelona hódította el négyszer a trófeát
https://www.youtube.com/watch?v=oKmN9gCOD7s
Robert Prosinecki & Ronaldo [FC Barcelona] vs AEK Larnaca 1996/1997 - Cup Winners Cup
12-09-1996 Montjuic, RECOPA DE EUROPA
Barcelona: Vitor Baia, Luis Enrique, Abelardo, Blanc, Sergi, Popescu (Guardiola), Prosinecki (Roger), Figo (Cuellar), Ronaldo, Giovanni, Pizzi.
https://www.youtube.com/watch?v=3jBYXUCW4Wg
