Spanyol-olasz lázban ég a BL, de tegnap este nem olasz volt a csizma, hanem spanyol. Spanyolcsizma, ami kegyetlen, aggresszív eszköz, nagyon tud fájni, és roppant hatékonyan működik: mint Simeone Atlético Madridja. Ám mi jó katalánok módjára túléltünk, és bármennyire is olasz dolog két döntetlennel, idegenben lőtt góllal megnyerni megszerezni egy trófeát, a statisztikákban már csak annyi fog szerepelni, hogy a 2013-as Spanyol Szuperkupa győztese az FC Barcelona. Martino ezen az estén – Neymarhoz hasonlóan – kilépett a trófeátlanság rideg világából, és ez a lépés szükségszerű is volt ahhoz, hogy hamar asszimilálódhasson a barcelonai közegbe. Az utóbbi évek sormintájába illeszkedve idén is a bajnok viheti haza a Szuperkupát, amelyet két mocsok kemény meccs után sikerült elvinnünk az Atlético Madrid elől. Nem aláztuk meg őket, nem játszottunk brilliánsan, de ismét szereztünk egyet a giccses ezüstszínű talpaspoharak legkisebb változatából, a klub történelmében immár tizenegyedszerre.

Spanyol-olasz lázban ég a BL, de tegnap este nem olasz volt a csizma, hanem spanyol. Spanyolcsizma, ami kegyetlen, aggresszív eszköz, nagyon tud fájni, és roppant hatékonyan működik: mint Simeone Atlético Madridja. Ám mi jó katalánok módjára túléltünk, és bármennyire is olasz dolog két döntetlennel, idegenben lőtt góllal megnyerni megszerezni egy trófeát, a statisztikákban már csak annyi fog szerepelni, hogy a 2013-as Spanyol Szuperkupa győztese az FC Barcelona. Martino ezen az estén – Neymarhoz hasonlóan – kilépett a trófeátlanság rideg világából, és ez a lépés szükségszerű is volt ahhoz, hogy hamar asszimilálódhasson a barcelonai közegbe. Az utóbbi évek sormintájába illeszkedve idén is a bajnok viheti haza a Szuperkupát, amelyet két mocsok kemény meccs után sikerült elvinnünk az Atlético Madrid elől. Nem aláztuk meg őket, nem játszottunk brilliánsan, de ismét szereztünk egyet a giccses ezüstszínű talpaspoharak legkisebb változatából, a klub történelmében immár tizenegyedszerre.

Kétszer akkora érdeklődéssel ülhettünk le a спорт 1 streamje elé, hiszen végre megléphette Tata az egész nyár slágertémájául szolgáló Messi-Neymar páros kezdőcsapatba nevezését, miután az orvosi stáb által mindketten egészségesnek lettek csúfolva. Kettejük együttműködéséből ezen az estén nem sok dolog sült ki, az atombomba felrobbanására csak valamely későbbi meccsen kerülhet majd sor. Ennek oka nagyrészt az volt, hogy míg Neymar tartotta a bal oldali támadó pozícióját, Messi edzői utasításra nem ragadt meg a hamis kilences poszton, gyakran húzódott hátra egészen a középpályássorba vagy még az mögé, esetenként pedig a karrierje kezdetén otthonául szolgáló jobb oldalon tűnt fel, így brazil csapattársától a meccs bizonyos részeiben túl távol helyezkedett.

Az Atlético a szabályosság keretein belül és kívül mindent megtett a győzelemért. Simeone tökéletesen felismerte, hogy a Real Madrid által az utóbbi években kijárt úton kell haladnia a csapatával, ha eredményt akar elérni ellenünk. A dupla védőfal, az agresszív letámadás, a precíz és masszív védelem, a kelleténél több szabálytalanság, a gyors támadásvezetés mind a pár évvel ezelőtti clásicók hangulatát idézték fel. Ám míg a Realtól a madridisták elvárták volna, hogy jobbak is legyenek nálunk, az Atlético egészen gondtalanul tündökölhetett a gyenge kisebbik csapat szerepében, akiknek ez a játék az egyetlen esélyük a győzelemre. A bíró (akinek a munkásságáról egy egész posztot is lehetne írni, de minek) tökéletesen passzolt a madridiak taktikájához, a „folyamatos játék érdekében" hagyta, hogy az AtMa folyamatosan megszakítsa a labdajáratásunkat az egyesével kicsi, de együtt nézve durva faltokkal. A Szuperkupa parasztja címet Godín érdemelte ki, aki nem elég, hogy az első meccsen buzdította a társait Messi sérült combjának lerúgására, most még Alves hátát is szőnyegnek használta – nem olyan régen volt valaki, aki kézre taposott, szembetűnő a párhuzam.

Tata Martino szezonkezdete Barcelona-trénerként mindenképp átlagon felüli, és ez a trófea (amelyet az edző természetesen Tito Vilanovának ajánlott) nagy lökést adhat a továbbiakra is. Hiszen még csak augusztus van.

Az osztályzatok:

Valdés (9,5) – Egész évben szidni szokás. Esetleg, ha szerencséje van, nem beszélnek róla. Most viszont duplán jár neki a dicséret: ezt a trófeát bizony nem vihettük volna haza, ha nem mutatja be azt a két kulcsfontosságú védését. Nem jó jel szokott lenni, ha a kapus a meccs embere, de erről aztán igazán nem ő tehet. Ha egész évben így játszik, mint a szezon eddigi meccsein, szépen fog búcsúzni a nyáron.

Alves (6,5) – Kiállítottak róla egy embert, ami lehetett volna kettő is, úgy, hogy mindkét eset valóban szabálytalan volt. Sokszor tudott a jobbszélről beadni, ám veszélyhelyzet ezekből a labdákból nem alakult ki. Rengeteget futott fel-alá jó szokásához híven, küzdött rendesen, de ezzel együtt pontatlanság is jellemezte.

Piqué (6,5) – Most nem volt olyan figyelmetlen és hanyag, mint az első meccsen, voltak fontos pillanatban megszerzett labdái, jól olvasta az Atlético kontratámadásait, és alapvetően jól működött a védelem. Ritka alkalmak egyike, amikor a védelmünk megbízhatóbb, mint a támadósorunk.

Mascherano (7,5) – Megkapta a nyakába Villát, de nem vallott kudarcot, alig hagyta játszani volt csapattársát. A védelem vezére ismételten ő volt, leginkább neki volt köszönhető, hogy a védelmünkön ezúttal nem lehetett minden egyes alkalommal átsétálni, amikor az Atlético labdát szerzett.

Alba (6) – Többször is feltűnt az ellenfél tizenhatosánál, és voltak ígéretes megmozdulásai, de a kulcspasszok a végén általában pontatlanok voltak tőle. Többször kellene kooperálnia a baloldalon Neymarral, egyelőre még nem elég kifinomult a kettejük összjátéka.

Busquets (7) – Rögtön kezdhette volna úgy a meccset, hogy kiosztja az év gólpasszát, de Messi elhibázta azt, ami máskor rutinmunka neki. Jól irányított, a 80% körüli labdabirtoklás nagyrészt neki köszönhető, és többször is sikerült labdát szereznie, megállítva ezzel az AtMa veszélyesen induló támadásait.

Xavi (5) – Nem tudta megmutatni tegnap, hogy miért lett ő 25 trófeával a legeredményesebb spanyol játékos. A passzai többnyire mind oldalpasszok voltak, veszélyes indításokkal nem tudott operálni, a szabadrúgásai pedig veszélytelen voltak. Láttunk már sokkal jobbat tőle.

Fábregas (6,5) – Alapból ördögtől való gondolatnak számítana Iniestát kihagyni a kezdőből, erre a meccsre viszont abszolút jogos volt helyette Cescet nevezni a formája alapján. Nem okozott nagy csalódást, de jóval gyengébben játszott, mint az elmúlt hetekben. Igyekezett minél többször részt venni a támadásokban, aktivitása dicsérendő, de ahogy a csapatból tegnap senki, ő sem tudott igazán jó produkcióval előrukkolni.

Alexis (5) – Nem bírt el az Atlético masszív védelmével, kiszorult a szélre, kevés labdához jutott, és azokat is csak ritkán sikerült veszélyesen megjátszania. Az első félidőben többször kerülhetett volna jó helyzetbe, de végül csak egyszer tudott kapura lőni, a kritikus pillanatokban általában nem sikerült jó döntéseket hoznia.

Messi (5,5) – Százszázalékos állapotban egészen biztosan nincs, már a második félidő elején látszott rajta a fáradtság, kevésbé tudott koncentrálni és szokásosan séta-üzemmódra volt kapcsolva a meccs jelentős részében. Az Atlético pontosan tudta, hogyan tudják őt a lehető legjobban kivenni a játékból, de még így is neki akadt a legtöbb közvetlen lehetősége a meccs megnyerésére. A tizenegyes kihagyása egyrészt megmagyarázható azzal, hogy Courtois a Chelsea-től van kölcsönben Madridban, másrészt remélhetjük, hogy a hiba pozitív hatással lesz a játékára a szezon hátralévő részében.

Neymar (6,5) – A legaktívabb játékos volt a támadóharmadban, sokszor indult meg, kezdeményezett, de végül Courtois kesztyűit nem tudta próbára tenni. Egyre jobb a tiki-takás összjátékokban, egyre inkább érti a Barca játékát, biztató a jövője. A csúszkálást viszont nehogy átvegye Alexistől...

Pedro (5) – Csereként beszállva nem tudta érdemben előremozdítani a csapat támadásait, de miután minden meccsen meg szokott próbálkozni azzal, hogy betör a tizenhatosra 3-4 védő közé felrúgatni magát, most végre tényleg kapott is érte büntetőt.

Iniesta (-) – Majd legközelebb játszik.