Tot El Camp

Pedro

2013. szeptember 22. - vigvik

Amikor az ember (radikálisan) új környezetbe kerül (másik országba utazik, meglátogatja az anyósát, stb.), akkor szokás kultúrsokkról beszélni. Például igazi élmény hosszú idő után újra itthon volán mögé ülni, és tapasztalni, hogy mindenki úgy képzeli, szabályoktól függetlenül neki van elsőbbsége. Vagy rácsodálkozni, amikor a ruházati butikban negyedóra téblábolás után sem kérdi meg az eladónéni, hogy segíthet-e. (Ilyenkor oda szoktam menni hozzá, és udvariasan megkérdezem: "Kezitcsókolom! Nem tetszik megismerni?". Majd miután bevallja, hogy ne haragudjak, de nem, közlöm vele: "Hát én vagyok a vevő!".) Mindenesetre a kultúrsokkot a változás idézi elő, és idővel majd elmúlik, nem kell tőle megijedni. Pláne, hogy vannak kellemes oldalai is: 20%-os tejföl, pörköltek, Pedro tripla.

Amikor az ember (radikálisan) új környezetbe kerül (másik országba utazik, meglátogatja az anyósát, stb.), akkor szokás kultúrsokkról beszélni. Például igazi élmény hosszú idő után újra itthon volán mögé ülni, és tapasztalni, hogy mindenki úgy képzeli, szabályoktól függetlenül neki van elsőbbsége. Vagy rácsodálkozni, amikor a ruházati butikban negyedóra téblábolás után sem kérdi meg az eladónéni, hogy segíthet-e. (Ilyenkor oda szoktam menni hozzá, és udvariasan megkérdezem: "Kezitcsókolom! Nem tetszik megismerni?". Majd miután bevallja, hogy ne haragudjak, de nem, közlöm vele: "Hát én vagyok a vevő!".) Mindenesetre a kultúrsokkot a változás idézi elő, és idővel majd elmúlik, nem kell tőle megijedni. Pláne, hogy vannak kellemes oldalai is: 20%-os tejföl, pörköltek, Pedro tripla.

Többen lenyilatkozták a csapatból, hogy ez egy átmeneti időszak, és sok dolog esetleges egyelőre a csapat játékában. Piqué azt is hozzátette, az arányok eltalálása is problémás, hiszen vannak a régi rendszernek elemei, amiket meg szándékoznak tartani, de az újdonságok miatt ezek néha elsikkadnak. Nos, tegnap megmutatták a srácok, hogy nem a levegőbe beszéltek: isten tudja mióta először elbuktuk a labdabirtoklási mutatót, sőt, kisebb sikerességi rátával, minden tekintetben kevesebbet passzoltunk az ellenfélnél. Felteszem, nem ez volt az elképzelés. (Nyilván az ellenfél szerepe sem volt másodlagos ebben, de engedtessék meg, hogy azt higgyem: egy Rayo Vallecanót még azért túl tudunk passzolni.)

Most eltekintve attól, hogy szinte kínszenvedés volt nézni például Xavit, aki mindössze 57 labdaérintést szedett össze, de legalább egyedüliként produkált 90% feletti passzolási hatékonyságot a csapatból, azért ki lehet emelni néhány pozitívumot is. A legeslegelső dolog, ami a meccs után eszembe jutott, hogy Peppel a padon kaptunk volna minimum kettőt egy ilyen összképű meccsen. Egy rögzített helyzet utáni szitut már az első félidőben benyaltunk volna, meg Alvés helyén biztosan átjöttek volna gólt érően legalább egyszer. Nyilván ez egy semmitmondó dolog, hiszen Guardiolával soha nem játszottunk ilyen összképű mérkőzést, de ettől még tény marad: a folyamatosan nyomás alatt játszó védelem elég rendezett volt, és relatíve keveset hibázott, azokat is inkább egyéni butaságok formájában, és bár szemre sokat támadott a Rayo, valódi gólveszélyt nem sokszor tudtak teremteni.

Azután (újfent) kiderült, hogy tudunk lendületből is támadni! Az első gól egy olyan játékhelyzetből született, aminek során a korábbi években már sokkal korábban visszafordultunk volna. Song szenzációs labdaszerzése után tulajdonképpen gólt érő passzt adott, még az is belefért, hogy Messi elsőre átessen a labdán (mer' bakker neki még ez is cselként sül el...). Ehhez kapcsolódóan feltétlenül meg kell említeni, hogy kik azok a játékosok, akik jelenleg húzzák a csapatot: bizony azok, akiknek nem csak barcás tapasztalatai vannak. A legjobb kombónak a visszavásárolt importárú tűnik (Cesc és Piqué), míg a klasszik Barca-suli díszei - a középpályás aranyháromszög triumvirátusa - egyelőre nincsenek csúcsformában.

Összességében azért nekem tetszik, ami a csapattal történik. Teljesen világos, hogy világklasszis kulcsjátékosok (Xavi, Iniesta) játszanak egyelőre messze valós tudásuk alatt, és ennek ellenére ilyen fanyalgós 4-0-kat szórunk. Előbb-utóbb azért bele fognak ők is rázódni (Don Andrés legalábbis egészen biztosan), és a Messi-Neymar kapcsolat is még a tapogatózás időszakában van csupán, tehát valószínűsíthető, hogy ennél csak jobb jön. Következő lépcsőként például kiegyeznék egy 5-0-lal...

Valdés (9) -Már írtam, hogy a védekezés szerintem elég összeszedett volt, és biztos, hogy erre közvetett módon hatással van Valdés teljesítménye. Most(anában) olyan nyugalmat és magabiztosságot áraszt, amit csak nagyon ritkán láttunk tőle eddigi pályafutása során. És persze szenzációsan véd.

Montoya (6) - Kicsit talán izgult, különösen az elején voltak kapkodós megoldásai, könnyelmű egyéni hibái, nem túl vaskos jegyzeteimben négyszer is kiemeltem - mindannyiszor negatív előjellel. Ezzel együtt nem vagyok vele elégedetlen, ehhez a taktikához szerintem jobban passzol az ő habitusa, mint Alvésé, így magától értetődő természetességel döntött többnyire jól arról, hogy fellépjen-e a támadással. Ha játékban lenne, valószínűleg a buta egyéni hibákból is kevesebbet produkált volna.

Mascherano (7) - Tegnap végre megtaláltam a rá leginkább illő kifejezést: a bravúrkapus mintájára ő a bravúrvédő. Minden meccsen bemutat néhány extra szerelést, de megint elkövetett olyan hibákat, amiket egy klasszikus középső védő nem tenne. A legjobb példa erre a tizenegyest megelőző kavarodás kialakulása: Mascherano mélyen a védelmi vonal mögött ácsorgott hosszan, épp csak a free lunch tábla hiányzott a kezéből... Az összkép azért pozitív volt.

Piqué (7,5) - Végre egy olyan meccs tőle, ami után nyugodtan írom le: tekintélyt parancsoló teljesítményt nyújtott. Ő Mascherano ellenpólusa volt, mert talán bravúrmentése egy sem akadt, de a munkáját magas szinten, megbízhatóan végezte. Én mindenképp ezt a típust preferálom inkább a védelem közepén - illetve hát Puyolt, aki (fénykorában) képes (volt) konzisztensen szuperhősködni.

Adriano (6,5) - Rövid időn belül követett el butaságokat (vagyis dögöljek meg, ha láttam, mikor ért hozzá az emberhez, mielőtt sárgát kapott), a tizenegyes adható volt, és mindenképpen feleslegesen kockáztatott. Egyébként védekezésben megbízható, előre a szokásosnál kevesebbet merészkedett, valószínűleg taktikai okokból. Nem sérült meg.

Xavi (6) - A sakkban kulcsfontosságú taktikai elem a centrum (a tábla középső négy mezője) fölötti kontroll. Az oda állított tisztek nagyon hatékonyak, sok mezőt ügyelnek fel egyszerre. Ez a Barca játékában is sokáig kiemelet fontosságú volt, Guardiola nem átallott egyszerre öt emberrel is megszállni a pálya közepét utolsó évében, minden akció sarokpontja volt az itt kialakított fölény. Hosszú idő után most először láttam olyat, hogy ezt a területet egyértelműen elbukjuk, és ebben bizony vastagon benne volt Xavi gyengébb teljesítménye is. Alkalmazkodnia kell az új taktikához, amit egyértelműen nem rá találtak ki. Kétségtelenül nincs könnyű dolga.

Song (7,5) - Végig vigyorogtam, amikor akcióközelbe került. A spori nem épp neki kedvező felfogásban vezetett (lehet úgy szabálytalankodni, hogy meg sem mozdulsz?), ettől függetlenül remek munkát végzett, és idejekorán elszabotált szinte minden veszélyesnek induló ellenakciót. Az első gólunk pedig legalább 50%-ban az ő érdeme, és egyébként is láthatóan tetszik neki, hogy időnként a támadásépítésbe is aktívan bekapcsolódhat.

Fabregas (7) - Nem ez volt élete meccse, de nagyot küzdött, és megvoltak a különbséget jelentő kulcsmozzanatai is, a nagyon fontos második gólban főszereplő volt.

Pedro (8,5) - Elsült a kapanyél - no de háromszor? Szóval akkor nyújtsa fel a kezét, aki a "védekezésben elsőrangú", meg "mezőnyben hasznos" Pedrót visszasírta. Reméljük ránk cáfol, és év végére letúrja Cét a góllövőlista második helyéről.

Messi (7,5) - A cselei ültek, mutatta magát, letámadott, ha kellett, szóval passzivitással nem lehet vádolni. Végig az volt az érzésem, hogy ha az eredmény megkövetelné, akkor három perc alatt vágna kettőt, de minek törje össze magát, amikor ide Pedro is elég. Még Tellót sem üvöltötte le a végén, pedig lett volna rá oka.

Neymar (7) - Látványosan sokan fogták, mintha valami elbaltázott kalandjátékban lett volna a szuperhős, akit üldöznek a zombik, úgy lógtak a nyakán a védők. Ettől függetlenül időről-időre megtalálta magának az üres területet, ilyenkor azonnal jött is a hosszú indítás felé, de sajnos kevésszer sikerült igazán hatékony megoldást választania. Összességében azért megvolt az a 4-5 gólveszélyes momentuma, amit egy csatártól elvárunk egy meccsen - nagyon jót tett volna neki, ha legalább a kapufáról befelé pattan.

Iniesta, Tello, dos Santos (-) - Talán annyit érdemes megjegyezni, nehéz eldönteni, hogy 0-3-ig nem mert, vagy csak nem akart cserélni Tata.

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása