Bevallom őszintén, eléggé fáztam a tarajos hülyegyerektől, aki már 18 évesen is akkora játékosnak gondolta magát, hogy összeveszett az edzőjével, amiért az nem engedte, hogy értékesítse a kiharcolt büntetőjét. A respektjét (na meg a Santos vezetőinek ostobaságát) azonban már akkor is jelezte, hogy Dorival Juniort képesek voltak kirúgni azért, mert emiatt egy időre kirakta az npluszegyedik Pelé utódot a keretből. Neymar azonban fokozatosan fejlődött, a válogatottban is egyre komolyabb szerepe lett, a sajtó pedig pedzegetni kezdte, hogy ha Európába igazol az egyik legígéretesebb brazil tehetség, akkor a katalán fővárosba teszi át székhelyét. Mondjuk a dél-amerikai csodagyerek, legjobb európai csapat, Nike, Sandro Rosell vonalon elindulva nem kellett nagy tehetség egy ilyet kitalálni.* Végül 2013 nyarán, hivatalosan 57 millió euróért (amely kapcsán máig vita van) tényleg Barcelonában kötött ki Neymar, aki túlzás nélkül azóta is ámulatba ejti a Camp Nout.

Bevallom őszintén, eléggé fáztam a tarajos hülyegyerektől, aki már 18 évesen is akkora játékosnak gondolta magát, hogy összeveszett az edzőjével, amiért az nem engedte, hogy értékesítse a kiharcolt büntetőjét. A respektjét (na meg a Santos vezetőinek ostobaságát) azonban már akkor is jelezte, hogy Dorival Juniort képesek voltak kirúgni azért, mert emiatt egy időre kirakta az npluszegyedik Pelé utódot a keretből. Neymar azonban fokozatosan fejlődött, a válogatottban is egyre komolyabb szerepe lett, a sajtó pedig pedzegetni kezdte, hogy ha Európába igazol az egyik legígéretesebb brazil tehetség, akkor a katalán fővárosba teszi át székhelyét. Mondjuk a dél-amerikai csodagyerek, legjobb európai csapat, Nike, Sandro Rosell vonalon elindulva nem kellett nagy tehetség egy ilyet kitalálni.* Végül 2013 nyarán, hivatalosan 57 millió euróért (amely kapcsán máig vita van) tényleg Barcelonában kötött ki Neymar, aki túlzás nélkül azóta is ámulatba ejti a Camp Nout.

Neymar fejlődése Barcelona játékosként egészen csodálatos. Mindenki varázslatos dolgokat vár tőle, amióta csak először érintette a lába a stadion gyepét, és ha szó szerint ez nem is mindig sikerül, a beilleszkedését mégis csak hasonló jelzőkkel tudjuk illetni. Mindig arról olvasunk, hogy a dél-amerikai játékosoknak idő kell, amire hozzászoknak a taktikusabb, nagyobb fegyelmet igénylő európai stílushoz, a képzettebb védőkhöz, a szervezettebb ellenfelekhez, a brazil azonban majdnem úgy játszik, mintha a La Masiáról került volna ki.

Ahogyan mindannyian vártuk, David Villa megüresedett helyét foglalata el a balszélen. A sebessége még a leggyorsabb játékosokhoz viszonyítva is kimagasló, és az első perctől fogva úgy érzik egymást Messivel, amitől leesik a nézők álla, az ellenfelek pedig nem győzik törölgeti verejtékező homlokukat. Ráadásul Martino egyre több gyors, hosszú indítást kért a két szélre, a megnövekedett hely pedig nem csak neki, de úgy általában a szélsőinknek is jól jött.

Messi játékának természetes velejárója, hogy a pálya középső területén koncentrálódnak az emberek, ezáltal nagy üres területek maradnak a szélen, Neymar pedig mindig ezeket keresi. Ezzel viszont egy kicsit beszűkült, és valamelyest kiszámíthatóvá vált a támadásépítésre gyakorolt hatása. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna jó – ilyen sebességgel és remek meglátásaival így is sokat tett hozzá – csak azt, hogy nem feltétlenül ideális számára, hogy túl messze került a kaputól.

Szélen helyezkedik, körülötte egy ellenfél sincs, azonban túl messze van a kaputól

Ráadásul a pálya szélén sokkal könnyebben zárják ki a brazilt a játékból. Erre jól példa a Rayo Vallecano elleni (4-0) mérkőzés, ahol 81 perc alatt összesen 49-szer találkozott Neymar a labdával. A Granada ellen körülbelül hússzal, a Celtic ellen nagyjából negyvennel több labdaérintése volt, pedig a nyolcvanadik perc környékén mindkétszer lecserélték. A Rayo elleni meccs egyébként is emlékezetes marad arról, hogy ősidők óta először veszítettük el a labdabirtoklási fölényünket, de idén talán ők oldották meg először legjobban az őrzését, azzal az egyébként nem túl bonyolult húzással, hogy a szélső középpályás elsődleges feladata is az ő felügyelete volt. A 15 meccs alatt összehozott öt gólja és hét gólpassza alapján azért elég jól megoldja ezt a posztot is.

A Rayo szigorúan ügyelt rá, hogy sose maradjon 1v1-es szituációkban

Fejlődésének következő lépcsőfokaként egyre több szabadságot kapott, és sokkal bátrabban támadta a pálya középső területeit, megvillantva, hogy a jó bizony lehet még jobb is. Ott van például az Osasuna elleni 0-0, ahol a szélen kezdett, de sokszor tört középre, és a whoscored-nál is a meccs embere lett nyolc sikeres csellel és 88%-os passzpontossággal.

Szélen kezd, de nagyon sokat mozog be középre

Középre húzza az ellenfelet, a szélek megnyílnak

Majd eljött a nap, amikor Messit a hamis kilences szerepkörében kellett helyettesítenie. Eddigi barcelonai pályafutásának legjobb időszaka volt ez, négy meccsen négy gól és három gólpassz, de a statisztikán kívül is egy élmény volt nézni a játékát. A Valladolid ellen kellett először itt bizonyítania, és egyből megmutatta, mennyire jól tud helyezkedni, milyen jól lát, és több játékos gyűrűjében sem esik kétségbe. Nem mellesleg 101 labdaérintést produkált, abszolút ő volt a támadások középpontja. Azért igazán remek ebben a pozícióban, mert sokkal inkább hasonlít Messire, mint a szintén alternatíva Cesc – jól tartja a labdát háttal a kapunak, képes lefordulni őrzőjéről, és gyakorlatilag a pálya közepe felé vonzza az ellenfelet, ami által a szélsőink is levegőhöz jutnak. Nem mellesleg a sebességénél már csak a robbanékonysága jobb, amivel szintén könnyedén rázza le magáról a védőket, és igazából ez az, amivel Fábregas már nem tud versenyezni.

Ismerős szituáció? Az ellenfél a pálya közepén tömörül, a két szélsőnek bőven van területe

Messihez hasonlóan egy fél csapat ügyel rá, ha ilyenkor sikerül kijátszania a tömegből, majdnem biztos kapura lövés a vége

Nyilván a Celtic elleni meccsen volt a legszembeötlőbb mire képes középen, de a Granada ellen úgy lett a legjobb, hogy gólt nem sikerült lőnie. Mélyen visszalépett, hogy megjátszható legyen, majd onnan gyorsított rá, ezzel igen sok fejtörést okozva az ellenfél védelmének.

Természetesen nagyon örülünk Messi visszatérésének, de reméljük, hogy ez nem jár majd azzal, hogy Neymar szabadsága túlzottan korlátozva lesz. Az mindenesetre nagyon bíztató, hogy ha nem is mindig, és nem is teljesen, de sokkal jobban tudjuk kezelni az argentin hiányát, mint korábban. Nem egyszerű, de viszonylag kellemes feladat vár Martinora: úgy kell összehangolnia a két klasszis játékát, hogy a lehető legtöbbet hozzon ki mindkettőjükből. Az irány már adott, láthattuk, hogy Tata nem esik pánikba, ha Leot ki kell húznia szélre, és jelenleg úgy néz ki, az egy optimális megoldás lehetne, ha felváltva húzódnának be középre – a posztcserék egyébként sem számítanak újnak a játékunkban. A kiszámíthatatlansági faktorunk ugrásszerűen nőne; biztos mindenki emlékszik még, hogy Mourinho néhányszor azzal próbálta csökkenteni a Messi okozta veszélyt, hogy Pepe személyében egy emberfogót állított rá a középpályán. Most viszont lehetőség van rá, hogy bizonyos periódusokban Messi, máskor pedig Neymar lépjen be középre. Védő legyen a talpán, aki ezt megoldja hiba nélkül, már az sem lehet kellemes, hogy az egyik a bal, a másik döntően a jobb lábára cselez. A Barcának egyébként is jellemzője a mentális fárasztás („nyomozzátok csak percekig a labdát”), ezzel tovább lehetne táncolni az ellenfelek idegein is.

Egy pár szót érdemel még Martino munkája is, mert az, hogy a brazil ilyen jól beilleszkedett, nem csak a képességeinek köszönhető. Az argentin edző fokozatosan építette fel a játékost a csapatnál, először kevesebb felelősséggel a szélen, csak később kapta meg a karmesteri pálcát, hogy a támadások origójában legyen. Nem lenne meglepő, ha hasonló utat járna be, mint Messi, és szélről bekerülne középre, a képességei teljes mértékben adottak ehhez, a sokoldalúsága megkérdőjelezhetetlen. Bár a világ legjobbját majdnem lehetetlen lesz kiszorítania onnan.

*Rosell a Nike dél-amerikai részlegénél dolgozott 2003 előtt, Ronaldinho leigazolásában a márka egyik topcsapatához is kulcsszerepe volt.

A képek és a cikk egy részének forrása: http://jenfcb.wordpress.com/2014/01/06/charting-the-evolution-of-neymars-role-in-barcelona/