Tot El Camp

Úton a clásicóhoz

2014. február 06. - totelcampblog

Elődöntő vagy sem, a késő esti időpont, a hétvégi szerencsétlenkedés és még ki tudja mi miatt az éppen férőhelynövelésre ítéltetett Camp Nou lelátójának csupán egyharmadát foglalták el a szurkolók tegnap este a Real Sociedad elleni meccsre, ami ez esetben körülbelül 60 ezer üres széket jelentett. Annyira nem is járt rosszul, aki ehelyett mondjuk inkább másik meccsre vett jegyet, mert ugyan végig nálunk volt a labda, mi támadtunk, és a célnak teljesen megfelelő 2-0-ás eredményt sikerült elérnünk, a borzalmas helyzetkihasználás és a sokszor körülményeskedő játék miatt nem élvezhettük felhőtlenül a Barca produkcióját. Ehhez persze kellett egy ilyen ellenfél is, akik a futballozásról teljes mértékben lemondva igyekezték tartani a számukra első perctől fogva tökéletes 0-0-s eredményt, olyannyira, hogy a legszebb helyzetet is csak a saját kapujuk előtt sikerült kialakítaniuk.

Elődöntő vagy sem, a késő esti időpont, a hétvégi szerencsétlenkedés és még ki tudja mi miatt az éppen férőhelynövelésre ítéltetett Camp Nou lelátójának csupán egyharmadát foglalták el a szurkolók tegnap este a Real Sociedad elleni meccsre, ami ez esetben körülbelül 60 ezer üres széket jelentett. Annyira nem is járt rosszul, aki ehelyett mondjuk inkább másik meccsre vett jegyet, mert ugyan végig nálunk volt a labda, mi támadtunk, és a célnak teljesen megfelelő 2-0-ás eredményt sikerült elérnünk, a borzalmas helyzetkihasználás és a sokszor körülményeskedő játék miatt nem élvezhettük felhőtlenül a Barca produkcióját. Ehhez persze kellett egy ilyen ellenfél is, akik a futballozásról teljes mértékben lemondva igyekezték tartani a számukra első perctől fogva tökéletes 0-0-s eredményt, olyannyira, hogy a legszebb helyzetet is csak a saját kapujuk előtt sikerült kialakítaniuk.

A Valencia elleni borzalom után Martino – meglepő módon, a rotációs szokásaival ellenkezően – ugyanazoknak a játékosoknak szavazott ismét bizalmat, mint a hétvégén, eltekintve persze a kupában hagyományos kapuscserétől. Nem is kezdtük rosszul az enpluszegyedik alkalommal kihirdetett válság nemlétezésének bizonyítását, mert magunkhoz vettük a labdát, és később is szinte csak kirúgásra és bedobásra adtuk oda a Sociedadnak. Ennek ellenére az első helyzetet ők alakították ki, amiben a sokat nem javult védelmünknek komoly szerepe volt, de aztán Pinto sikeresen hárította a lövést. Ezek után folytattuk az intenzív támadásépítést, ám a helyzetkihasználásunk cselzielődöntős mértékekben szánalmas volt végig, a 81%-os labdabirtoklás és 27 kapuralövés eredménye csupán egy szöglet után szerzett gól és egy nem is kikényszerített öngól lett. Ez utóbbi nem kicsit volt nevetséges, ehhez hasonló bizarr módon szórakoztató jelenetet legfeljebb magyar válogatott meccsen lehet látni.

Ami az egyértelmű fölény ellenére gyenge helyzetkihasználást súlyosbítja, hogy több, mint egy félidőn keresztül tíz emberrel játszott az ellenfél. Ezzel az előnnyel viszont csupán annyit sikerült elérnünk, hogy több komoly helyzete nem volt a Real Sociedadnak innentől, viszont a mi támadásaink szempontjából nyomát sem láthattuk annak, hogy eggyel többen vagyunk. A tavaly is megfigyelhető problémáink egy része ismét kiütközött, hogy egy kizárólag védekező csapat ellen a helyzeteinket nem tudtuk igazán kihasználni.

A 2-0 a fölényünket nem tükrözi, de kényelmes eredmény, és remélhetőleg túl sok erőfeszítést nem kell majd tennünk a továbbjutásért a visszavágón idegenben. A döntőbeli ellenfél személyét illetően sok kérdés nem maradt, bár a meccs képe alapján ennyire azért nem volt egyértelmű az a meccs sem. Innen viszont már aligha fordíthatja meg a párharcot a bajnokság listavezetője, egyértelműen ráfordultunk a klasszikus kupadöntőhöz vezető útra – úgyis régen volt már olyan.

Egyéni értékelés:

Pinto (7.5) – Egy nagy védése volt rögtön a meccs elején, Griezmann lövését hárította igazán szépen, majd pedig a tizenegyesgyanús helyzetben is sikeresen hárította el a veszélyt. Ezen kívül más dolga nem akadt az emberhátrányban játszó, védekező csapat ellen.

Alves (7) – Az egyik beadásából Cesc által majdnem gól lett, a többiből pedig az ellenfélt tekintve akár öngól is lehetett volna, mivel általában eltalálta az ötös környékét. Messivel és Sánchezzel jól kombináltak, a tömörülés ellenére sokszor sikerült helyet csinálnia nekik. Az ellenfélről egyszer maradt le, de nem veszélyes helyzetben.

Piqué (6) – Egy jobb csapat ellen valószínűleg kaptunk volna gólt, a védelemnek most sem sikerült maradéktalanul meggyőznie minket arról, hogy nem kell venni ide senkit. A kontratámadások során Piqué bizonytalankodott egy sort, de szerencsére ennek nem lett következménye, mert végül valahogy mindig megoldotta. A jó hír vele kapcsolatban, hogy végre tudatosította magában, mi az, amiben a legnagyobb előnye van a társaival szemben, és most már rendszeresen számíthatunk egy-egy veszélyes fejesére a szögletrúgásainknál.

Mascherano (5) – A meccs első és egyetlen baszk helyzeténél mellette mentek el elég simán és csak a szerencsén múlt, hogy nem kezdtük rögtön hendivel a meccset, majd pedig később Vela lehúzását reklamálták nála. Bár azért az elég kétséges, hogy ez a megmozdulás valóban büntetőt ért-e vagy sem, viszont az biztos, hogy Masch nem állt a helyzet magaslatán.

Alba (6) – Akármennyire is jól tudnak jönni a felfutásai, és akármennyire is igyekezett a tegnapi meccsen kevésbé kihúzódni a szélre, amikor Alvessel együtt vannak a pályán, borzasztóan sebezhetővé válik a védelmünk, ezért egy komolyabb támadópotenciállal rendelkező csapattal szemben biztosan jobb döntés Adriano szerepeltetése (mivel a másik oldalra viszont Alves az egyértelműen legjobb opció a fontosabb meccsekre akkor is, ha éppen rosszabb napja van). Ezen a meccsen gólpassz-szerű labdái nem voltak, viszont komoly védelmi hibái sem.

Busquets (7) – Az valamennyire a csapatot minősíti, hogy egyedül ő volt végül képes kihasználni akár egyetlen helyzetet is, mert onnan belőni akkora művészet már nem volt. Ettől függetlenül persze a dicséret jár neki, mert nem gyakran szokta góllal felhívni magára a figyelmet. A második félidő labdatartó játékában is természetesen szerepe volt, a megbízhatóságát ismét bizonyította.

Xavi (6) – A meccsen végig nálunk volt a labda, és ebből már az is tudhatja, hogy Xavinak kulcsszerepe volt ebben, aki nem látta a meccset. A kapu előtt nem lehetett látni, rendkívül hátulról irányította a csapatot, viszont több említésre méltó trademark indítása is volt annak ellenére, hogy alapvetően a gyakran krizitált „csak labdatartó" játékát részesítette előnyben tegnap is.

Fábregas (7) – Az első negyedórában rögtön kétszer is előnybe juttathatta volna a csapatot, előbb egy közeli lövés, majd egy messziről eleresztett nem végződött góllal. A meccs során többször is előfordult, hogy hosszú ideig előrébb helyezkedett, mint Messi, ami nyilván a Messit övező baszk körülrajongás kényszerített ki, viszont az elméletben kevésbé hatékony felállás ellenére is impozáns passzjátékot és nagyfokú aktivitást jegyezhettünk fel nála.

Messi (7) – Falat építettek köré Sociedad-játékos alakú téglákból, ami majdnem teljesen ellehetetlenítette a kibontakozását a meccsen. Ismét csak a szokásosnál hátrébb játszott az újonnan bevezetett elnevezésű "hamis 6-os" posztján, de volt sok lehetősége a gólszerzésre is. A két legnagyobb helyzete a kapufára lőtt szabadrúgása, és az öt méterről nem sikerült jobblábas lövése volt. A meccsen pedig az öngól utáni második legviccesebb jelenet az volt, amikor Gaztañaga kipróbálta a legújabb ötletét arra, hogy miképpen lehet megállítani Messit.

 

Alexis (5.5) – A Sociedad-busz leparkolása nem engedte meg neki, hogy végig aktívan támadjon, a két legfontosabb momentuma az volt, amikor egyszer közelről csúnyán mellélőtte, pedig akkor könnyen eldönthettük volna hamar a meccset, majd pedig a kapufa, amelyből az öngól is született.

Pedro (6.5) – Az első félidőben a csapat legjobbja volt, rengeteget volt játékban, és a bal oldalról igyekezett minél többször betörni a kapu elé. Kissé más feladatot adhatott neki Martino ezúttal, mint általában, a játéka ugyanis sokkal inkább hasonlított arra, amit Neymar szokott játszani, mint a klasszikus szélsőt játszó Pedróéra. A második félidőben már eltűnt, ahogy a csapat is kezdett szép lassan belealudni a késő estébe.

Iniesta – Legközelebb jó lenne 90 percig a pályán látni.

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása