Mondhatnánk, hogy a válogatott szünetek után évek óta gyengélkedünk, vagy hogy a meccs statisztikái alapján nem kellett volna kikapnunk. Hogy a soron következő City-meccs zavart be az Erőbe. Hogy ilyen dolgok előfordulnak. Csak az a helyzet, hogy nem ezt mondjuk, mert ez a vereség minden volt, csak meglepő nem. Egy ideje nincs nagy hírértéke annak, ha a Barca rosszul játszik. Szerencsére egyelőre annak sem, ha jól. Az viszont már csúnyán a szívünkbe mar, amikor egyrészt azt látjuk a pályán, hogy a csapatnak fogalma sincs, mit is akar játszani, másrészt pedig a legidegesítőbb ez az átkozott közömbösség, amit a legtöbb játékosunk tanúsít a meccs iránt. A Valladolid elleni 1-0-s vereség alkalmával megtudtuk, hogy érezhette magát Messi Romániában, amikor felfordult a gyomra, és kidobta a kisrókát.
Mondhatnánk, hogy a válogatott szünetek után évek óta gyengélkedünk, vagy hogy a meccs statisztikái alapján nem kellett volna kikapnunk. Hogy a soron következő City-meccs zavart be az Erőbe. Hogy ilyen dolgok előfordulnak. Csak az a helyzet, hogy nem ezt mondjuk, mert ez a vereség minden volt, csak meglepő nem. Egy ideje nincs nagy hírértéke annak, ha a Barca rosszul játszik. Szerencsére egyelőre annak sem, ha jól. Az viszont már csúnyán a szívünkbe mar, amikor egyrészt azt látjuk a pályán, hogy a csapatnak fogalma sincs, mit is akar játszani, másrészt pedig a legidegesítőbb ez az átkozott közömbösség, amit a legtöbb játékosunk tanúsít a meccs iránt. A Valladolid elleni 1-0-s vereség alkalmával megtudtuk, hogy érezhette magát Messi Romániában, amikor felfordult a gyomra, és kidobta a kisrókát.
Egy-egy játékos gyenge produkciója még nem kellene, hogy vereséghez vezessen, ha az edző a csapat kollektív játékát illetően a lehető legjobb megoldást választja. Hiába is nem megy épp Busquetsnek pontosan passzolni előrefelé: ha az előtte játszó társaknak gyors gondolkodással és gyors mozgással százszor is sikerül olyan pozícióba kerülni, hogy jó helyzetben kaphassák meg a labdát, akkor a rossz passzolási arány egy része így is náluk fog kikötni. Ha Alvesnek épp nem megy a saját térfelén a védekezés, nem lenne nagy baj, amennyiben a védelem szervezetten működne, és több lábon állna az esetleges hibák kijavításához. Jelenleg viszont esetünkben értelmetlen védekezésről beszélni. Ez mondjuk nem újdonság, de hogy támadásban is teljes a tanácstalanság, az azért igen.
„Nem fogok leszidni senkit azért, ha elrontott egy passzt, vagy rosszul fejelte ki a labdát és ebből gólt kaptunk, mindaddig amíg tudom, hogy 100 százalékot beleadtatok. Megbocsátok bármekkora hibát, de nem bocsátom meg, ha nem adjátok szíveteket és lelketeket a csapatért."
Guardiola ideje alatt a legnagyobb csodálatot az váltotta ki az emberekből a Barca láttán, hogy a játékosok látványosan egységesek voltak, a pályán egy tudat létezett tizenegy testben: amikor leesett állal csak annyit mondtunk, hogy ezek csukott szemmel is tudják, hová kell passzolni, mintha időutazásszerűen éreznék, hogy hol lesz a társ a következő pillanatban. Hogy mi változott azóta? Visszatértünk a Földre az űrsétánkból, belesüppedve az átlag elitcsapatok világába. A csapat ugyan kivétel nélkül kiváló játékosokból áll, de egységes csapatról nem igazán beszélhetünk. Nyilván Guardiola volt a kulcs, de hogy az akkori szellemiség végleg elhalványuljon, abban Puyol kiesése is jelentősen közrejátszott, és itt nem csak a visszavonulásra gondolok, hanem a sok-sok sérülés miatti hiányára is.
Minthogy az igazi futball nem egy videojáték, és a játékosok nem virtuális számértékek alapján, gépszerűen játszanak a pályán, igenis komoly szerepük van az emberi tényezőknek. A Barcát pozitív meglepetés alig érte az elmúlt héten, de az elmúlt hónapban, sőt évben sem. Puyol bejelentése még rosszabbul esett a játékosoknak és nekünk, szurkolóknak is, mint tavaly majdnem ugyanebben az időpontban Valdés távozásának híre – és nem is csak azért, mert ő Puyol, hanem mert ez egy kényszerű, akarata ellenére hozott döntés volt. És ráadásul miután a Kapitány miatt amúgy is gyászos hangulat lengte körül a Barcelonát, jött a következő: Iniesta esete, akinek a hiánya még akkor is vereséghez vezethetett volna, ha csak éppen padozik a meccsen és azért nem játszik.
A csapat körüli viták alapvetően hibás elképzelésekről szólnak. Beszélnek új igazolásokról, a csapat teljes lecseréléséről, pedig amikor ennyien egyszerre mutatnak ilyen gyenge produkciót, úgy, hogy kedden-szerdán még villogtak a saját országuk válogatottjaiban, akkor közel sem lehet ez a megoldás. Neymart rossz vételnek tekinteni és visszaküldetni tourist classon Brazíliába ugyanez. Igen, belőhette volna három méterről. Meg Messi is tudhatta volna jobban, hogy hol van a kapufa a Chelsea ellen. És különben is, Puskás gólja szabályos volt. Előfordul. Nem is a részletekben kell keresni a bajt, hanem holisztikusan tekinteni arra a tartós és egyébként teljesen elkerülhetetlen folyamatra, amit éppen megélünk, és aminek ki tudja hol és mikor lesz vége.
Ami a tegnapot illeti, idegenben voltunk, és a focin kívüli körülmények sem éppen kedveztek nekünk, ráadásul a játékosok egyénileg is gyengébb állapotban voltak, mint máskor a szezonban, így veszítettünk. Ugyanúgy, mint Amszterdamban, vagy két fordulóval ezelőtt az Anoetában.
A Manchester City elleni meccs tökéletes tükör volt a csapatnak. Mindannyian el voltak ragadtatva a nagy meccstől, a BL-meccsek előtt felcsendülő „Chaaaampiooons” mágikus hatásait nem nálunk fedezték fel először. Ugyanezt a buzgó hozzáállást láthatta, aki nézte a válogatott meccseket: a játékosok számára valódi kihívást jelent, hogy bekerüljenek a nyári keretbe is. Emellett érthető módon másodlagos szerepet kap egy Valladolid elleni bajnoki, ami újszerű kihívást nem ad számukra. Főleg idegenben, ami korábban azért ennyire nem volt mumus dolog. A szezonban viszont november 10-én fordult elő utoljára, hogy egy idegenbeli meccsen mi szereztük meg az első gólt. Rögtön fel lehet hozni a velünk egy időben játszó Bayern példáját, akik egygólos hátrányból végül 6-1-re győztek, de ha sorozatosan megengednék az ellenfélnek, hogy az előnybe kerüljön, ha folyamatosan hátrányból indulnának, akkor ők is megbotlanának előbb-utóbb, mert mindig lépéshátrányból teljesíteni a lehető legkimerítőbb dolog. Ha valaki esetleg nem tudná fejből, hogy melyik lesz a következő idegenbeli meccsünk, annak javaslom, hogy ne is nézzen utána.
A szubjektív egyéni értékeléstől ezt a meccset illetően a megfontoltság hiányában eltekintek, mivel nem most szeretném bevezetni a negatív számok használatát az osztályzásban, még akkor sem, ha azért akadnak olyanok, akik csak mínusz nullát kapnának.
A whoscored gép alapján meghatározott pontszámai: itt mindenki 6-osról indul, ahhoz kell viszonyítani. Hogy a bajnoki cím ellehetetlenedett a Reallal szembeni korábbi 6 pontos előny ellenére – na azt nem tükrözik ezek a számok.
