Nem csak matematikailag, a begyűjthető három pont miatt, hanem a lelki fájdalmak enyhítése, és a csapatmorál helyrebillentése okán is kritikus idegenbeli meccs következik. Nem mondhatni, hogy ideális állapotban futunk neki a kihívásnak: a sokszor teljes harci díszben is sebezhető védelem romokban hever, ráadásul az életéért küzdő kis csapat otthonába utazni mostanság nem jó ómen a Barcának. Pedig nagy perspektívában szemlélve is fontos állomásnak tűnik a mai.
Nem csak matematikailag, a begyűjthető három pont miatt, hanem a lelki fájdalmak enyhítése, és a csapatmorál helyrebillentése okán is kritikus idegenbeli meccs következik. Nem mondhatni, hogy ideális állapotban futunk neki a kihívásnak: a sokszor teljes harci díszben is sebezhető védelem romokban hever, ráadásul az életéért küzdő kis csapat otthonába utazni mostanság nem jó ómen a Barcának. Pedig nagy perspektívában szemlélve is fontos állomásnak tűnik a mai.
Habár ilyenkor az a szokás, hogy olyasmiket nyilatkoznak, írnak - sőt, talán a legjobb szó ide a szajkóznak - a csapathoz közeli kommunikációs hadosztályok, miszerint előre kell nézni, meg csak a következő meccsre koncentrálunk, és túl kell lépni a szerdai kiesésen - mégis teljesen nyilvánvaló, valamilyen módon fogja befolyásolni a szerdai gyufa a csapatot. Úgy érzem azzal, hogy egy papíron, nevek alapján lényegesen gyengébb csapat vert ki minket relatíve simán a BL-ből, talán a szokásosnál mélyebb önkritikát fog gyakorolni az együttes.
Ennek azután vagy az lesz a hatása, hogy diszizszpártááá üvöltéssel kettéharapják először a Granada, majd minden szembe jövő egyéb ellenfél torkát, vagy az egóval jól felszerelt sztárjaink futballdepresszióba esnek, és tocsogósra sírt zsepivel integethetjük el a szezonunkat legkésőbb jövő hét végén. Jó, jó, esetleg előfordulhat, hogy nem lesz teljesen szélsőséges a reakció... Mindenesetre az biztos, hogy a Guardiola-féle, és azóta is többé-kevésbé érvényben levő koncepció része a túláradó, feltétel nélküli önbizalom. Szerintem az utóbbi hat évben nem kapott ekkora fricskát a csapat, és tartok tőle, hogy nem az energiavisszanyerő-rendszer hasznosította a benyelt pofont, hanem az csak egyszerűen károkat okozott.
Főleg azért gondolom ezt, mert a demoralizáló első 20 perc után igazából nem tudtuk felfokozni a tempót a teljesítőképességünk határára. Messi minősíthetetlen hozzáállással játszott - igazán éles meccsen talán először, de a legtöbb kulcsjátékos nem lehet igazán büszke magára. Nagy kérdés, hogy ezek után egy Granada ellen mennyire tudnak majd odakoncentrálni - ha fejben lemondtak a szezonról, mint entitásról, akkor sok jóra nem számíthatunk. Az utolsó, mindent lesöprő ellenérv, hogy ezek a játékosok milyen tapasztaltak, és pikk-pakk, rutinból túllépnek minden problémán megint csak visszájára fordulhat: nem biztos, hogy a fő cél elvesztése után a többi át tudja venni a helyét, és megfelelő motivációs tényezővé válik. Nagyon jól jönne most egy Puyol a pályára, aki egészen biztosan nem lankadna az utolsó pillanatig.
Na, de nem akarok senkit öngyilkosságba vagy depresszióba kergetni a kincstári pesszimizmusommal. A három meccses vereségszériában levő Granadát azért le kell pofozni akkor is, ha éppen a csapatmorál a béka segge alatt van, és idegenben a kis csapatok időnként meg-megtréfálnak minket. Ha motivációt nem is lehet rutinból gyűjteni, de kötelező meccseket nyerni igen. Automatizmusokra támaszkodva, a lehetőségekhez képest maximálisan harcos mentalitással, odakoncentrálva - na meg persze egy jól eltalált kezdővel kiállva. Messire a pihenés is ráférne, meg aztán nevelő célzattal sem ártana neki némi padozás. Sőt, a masszívan tavaszt orrontó, és a teljesítményét megszokásból az évszakhoz igazító Fabregast is mellé tenném.
Tulajdonképpen van azért három minőségi támadónk, akiknek - ha a játéka az utóbbi hetekben nem is volt elsőrangú - hozzáállásbeli problémái garantáltan nem lesznek. Amúgy is jó lenne újra megnézni az egyébként szerintem egyre jobb formában játszó Neymart középen, ősszel volt ott pár emlékezetes produkciója. A középpályán Iniesta szerintem jelen helyzetben kihagyhatatlan, de - bár alapvetően egyre kritikusabb szemmel figyelem - én Xavit sem pihentetném (a pletykákkal ellentétben), egyrészt túlzás lenne Sergi Robertóra pakolni a mai meccs terhét, másrészt a Maestro szerintem a csapat egyik legjobbja volt mostanában. Mindezektől függetlenül természetesen mind Messi, mind Cesc játéka valószínűsíthető Alexis és Xavi kárára.
A védekező részleg Bartra kiválásával végleg leamortizálódott, a három természetes középső védő mindegyike kisebb-nagyobb sérüléssel küzd, így aztán a centrumban várhatóan a három védekező középpályás fog birkózni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Pinto gyakorlatilag bármilyen csínbe kipasszolja a kapu közvetlen előterében is mindenféle szívfájdalom nélkül (és ez még a jobbik eset, mert amúgy meg nekiáll cselezni), akkor engem máris kerülget az agyvérzés. A szélekre a hírek Adrianót és Montoyát jósolják, de én eléggé meglepődnék, ha Jordi Alba kimaradna, nem úgy tűnt, mintha különösebben fáradt lenne.
A mérkőzés természetesen kulcsfontosságú a hátralevő néhány hétre nézve. Ha ma nem sikerül nyerni, az egyszerre fogja jelenti a bajnokság végét (bár-bár egy esetleges döntetlen... de most inkább nem megyünk át kiszámoló blogba), és azt is, hogy tényleg feladtuk lélekben. A nyári generációváltást még esetleg a FIFA megtorpedózhatja, de azt hiszem a hírekből világos, hogy a vezetőség elszánta magát egy radikális keretfrissítésre - jelenleg tehát a "régi" garnitúrából próbáljuk kifacsarni az utolsó cseppeket is (mint valami bizarr japán pornóban - na olyat még persze nem láttam). Ha esetleg a transzfereket tiltó büntetés érvényben is marad, akkor is kijelenthető, hogy Puyol és Valdés távozásával lezárul egy korszak. Én azt gondolom, ezen a mérkőzésen nagyban múlik, hogy ezeket a felejthetetlen éveket méltóképpen tudjuk-e búcsúztatni.
A várható kezdő: Pinto, Montoya (Alba), Song, Mascherano, Adriano, Busquets, Fábregas, Iniesta, Pedro, Messi, Neymar
Kezdés: 20:00, tv: Sport2
