SD Eibar - FC Barcelona 0-2 (0-1)
Annyira, de annyira reménykedtem tegnap, hogy nem lép pályára Xavi. Nem titok, a cím Bendak ötlete, de mennyire menő lett volna, ha ez egy olyan győztes Clásicó értékelőjének címe, ahol Xavi (jól) játszik, netalántán egy görcsölő Barcába hoz megnyugvást, miután becserélik. Azért könnyen kitapintható a dolog gyengepontja, kezdve azzal, hogy a Real Madrid baromi nehéz ellenfél lesz, Schalke drei-vier ide vagy oda. Egészen máshogy készülsz egy egyenes kieséses párharcban kétgólos idegenbeli győzelem után, mint a bajnokságban, pont hátrányban. Ráadásul nekik a döntetlen sem rossz, így egymás elleniben már jobbak, annak meg kicsi a valószínűsége, hogy tökéletesre tudjuk lehozni a bajnokság záró szakaszát. Előjáróban ennyit, remélhetőleg ez is megér vigviknek pár üveg sört, az Eibar ellen egyébként sem történt túl sok érdekes dolog, magabiztosan hoztuk a kötelezőt.
Bravo (6) – A baszkok nem tették próbára, ugyanakkor az utóbbi időben mintha lábbal pontatlanabbá vált volna, a hosszú labdáiból már nem tud építkezni a csapat, mert használhatatlanok.
Montoya (6) – Sokat és pontosan passzolt, de semmi kockázatot nem vállalt, támadásban passzív volt. Emlékszem egy régi utánpótlás cikkben a katalán Dani Alvesként jellemezték, nagyon messze van attól a kreativitástól és robotolástól, ami a brazilt jellemzi. Ilyen meccseken ugyan elfér, de valószínűleg a klubnak is neki is jobb lenne, ha tovább állna, bár idén nyáron talán nem aktuális a kérdés.
Bartra és Piqué (8; 8) – Ahhoz, hogy Bravonak ne legyen dolga, kellett az is, hogy ők ketten közel tökéletes teljesítményt nyújtsanak. Földön, vízen, levegőben uralták a területüket, Piquétől ez mostanában szerencsére alap, Bartra legutóbb nagyon bizonytalan volt a Granada ellen, de úgy tűnik, az csak kisiklás volt.
Adriano (5) – Ez a tegnapi szerintem kifejezetten semmilyen volt, támadásban nagyon messze volt önmagától, nem is nagyon emlékszem elfutására. Az első félidőben meg ha próbálkozott is valamivel az Eibar, azt mindig az ő üresen maradt helyén tette, mondjuk erre legalább reagált(ak) a szünet után. Bár ő legalább egy labdát sikeresen a tizenhatoson belülre juttatott, ez máris több, mint amire Montoya képes volt.
Sergi Roberto (7) – Ha valami miatt érdekes volt még ez a meccs, az ő. A horvátot vártuk erre a posztra, de Lucho mindenkit meglepett, és az egyik legkevesebbet foglalkoztatott játékost tette be az egyik legfontosabb pozícióba. Már mindenki leírta, tényleg úgy nézett ki, hogy vele csak sűrűbben vagyunk a pályán, nem többen, de a tegnapi performansza egy reménysugár volt. Nem tudjuk, mi lesz belőle, de Busquets szerepkörében határozott életjelet mutatott. Egy meccsből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, de nekem ez jobban tetszett, mint Mascherano legutóbbi meccsei középpályásként. Már annyi bajnoki perce van, mint tavaly, fele annyi pályára lépés mellett, lehetséges, hogy ezután rábízzák a kisebb csapatokat.
Rakitic (6,5) – Elképzelhető, hogy nem tudok egyszerre tizenegy emberre koncentrálni, de tőle nem igazán maradt meg semmi, bár a mellel letett labdája elég finom volt. Egy gólpasszt azért kiosztott, amivel lezártuk a meccset.
Rafinha (7) – Ő viszont tetszett, a pontatlanságok ellenére is. Sokat melózott, és a támadójátékra is maradt ereje, Adriano helyett inkább ő tekergette be ballal a labdát. Az elején két gólpasszt is adhatott volna, de először Messit előzték meg, aztán Rakitic nem volt pontos a fejessel. Örömteli, hogy ennyi lehetőséget kap, egy-két éven belül meghatározó emberré nőheti ki magát.
Neymar (6,5) – A villanásai mellett azért sokszor eltűnt, mondjuk a labdába érései élményszámba mentek. Ezek majd valami videóban jól fognak kinézni, de nem lehetett érezni, mint legtöbbször, hogy előrébb vagyunk vele, mint Pedroval. John megjegyezte levlistán, hogy nem feltétlenül jó az állandó cseréje, brazilként fontosabb az átlagnál, hogy mennyire élvezi a játékot, óvatosan kell ezzel bánni. Szerintem amíg ilyen formában vagyunk, addig hamar túlteszi magát rajta.
Suárez (6,5) – Sok használható labdát nem kapott, őrlődött az öt védő közt, két kulcspasszt így is kiosztott. Tavaly a Liverpoolban olyan szlalomokat mutatott, mint Messi, itt legtöbbször egy-egy visszahúzós cselt kajálnak meg tőle. Azért így is nagy hasznunkra van.
Messi (8) – Az elején háromszor egymás után szerelték, meg is lepődtem, mennyire nem jön neki össze semmi. Aztán mutatott egy olyan szólót, amivel valószínűleg magát és minket is megnyugtatott. A büntetőt végre normálisan végezte el, a második gólja is pazar lett, nem igazán szokásos, hogy ő érkezik a szögletnél. Meglepően nem működött, hogy megindul jobbról, és belöbböli, ezeket pedig mindig eladjuk meccsenként egyszer-kétszer.
Xavi (750) – Ez önmagában is brutális szám, de Bendak szerint nagyobbat üt, ha megnézzük, más csapatok legendái mennyi pályára lépéssel fejezték be. Giggs 672, Maldini 647 alkalommal képviselte csapatát, de Totti is csak 581-nél jár, aligha fogja be Xavit. A játéka talán már kevésbé, de a személyisége borzasztóan fog hiányozni jövőre. De ezt csúnyán benéztem, elnézést. Nekem teljesen logikusnak tűnt, hogy leírják mondjuk Giggsről, hogy 1990 és 2014 között mennyit játszott a Unitedben, az minden hivatalos meccsét tartalmazza, de mint a példa is mutatja, nem.
