Mielőtt még a válogatott szünet okozta heveny unalommal spékelt kínlódásunk közepette, két kókuszos süti között feltennénk magunknak a végső kérdést, hogy a herébe keveredett össze a tojás, a nyúl, a Jézuska, a csokoládé, meg a kanna víz, próbáljuk meg összeszedni magunkat a kanapéról, és rápörögni az utolsó nagy menetre. A kulcsfontosságú győzelmek után vége a jól megérdemelt szabadságnak, a következő megálló valamikor június elején várható... , Berlinben?
A szezon ezen pontjára érve általában azt szokhattuk meg, hogy a csapat erőforrásai "kissé" megcsappannak, és a töltöttségi szintet jelző dióda a szemekben lassan és tompán villogva egy bögre kokszért kiállt. A Guardiola érában vált ez igazán "trendivé", de motivációval és az idő múlásával jött a lassú, heroikus talpraállás is. Idén azonban a szakik Spanyolhonban egyöntetűen azt állítják, a Luis Enrique-féle mágia a Barcában is működik, és fizikailag nagyon régen fordultunk ennyire összeszedetten az utolsó 100 méterre. A nemzetközi kötelezettségeknek hála, azért most is kidőlt egy kulcsjátékosunk, de hálát adhatunk a sors(olás)nak, hogy papíron két olyan ellenféllel kezdjük meg a sprintet, akiket azért illene - amolyan maszturbatív jelleggel - néhány kiegészítő emberrel együtt is elverni.
Nem tudom ki, hogy van vele, de a Celta-féle novemberi gyomorrontás emléke még mindig élénken mocorog bennem, pedig a csapat bizony lenyomott azóta néhány egész pofás mérkőzést is. Felelevenítve a játék képét és a végeredményt, az volt AZ a bizonyos meccs, ahol ha másnap estig játszunk, akkor sem lövünk gólt. A jegyzőkönyv szerint az akkor még mondhatni alakulóban lévő Barca tizenkilenc alkalommal próbálkozott bevenni Alvarez hálóját, de vagy a kapufa, vagy a szenzációsan védő kapus, vagy valaki a gólvonalról mindig menteni tudott.
A Celta persze jó csapat, Lucho pedig komoly alapokat tett le Vigóban, amire Berizzo még ma is bátran építhet, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy idényen belül kétszer is megviccelnének minket. Jordi Albán, az eltiltott Mascheranón és a lábadozó Vermaelenen kívül mindenki bevethető lesz, a győzelem pedig jobban kell, mint vigviknek a Donatellácska naptár.
A Nolito vezette kékek, miután ránkhúzták a vizeslepedőt a Camp Nou-ban, rendesen visszaestek a bajnokságban, s jelenleg a 11. helyért kardoznak régi kiskedvencünkkel, a spanyol MTK-val. Hiányzójuk mindössze a tőlünk importált Carles Planas lesz, de a kezdőcsapatban egyébként sem zavar túl sok vizet, szóval Berizzo elméletileg a legjobb sorát tudja kiküldeni ellenünk. Stílusát tekintve a Vigo idén inkább a fizikálisabb ellenfelek ellen képes bravúrokra, aminek ékes bizonyítéka az Atletico elkalapálása hazai grundon. Fontásék egyébként rendkívül kiegyensúlyozatlan teljesítményt hoznak a szezonban, ezért totális zsákbamacska lehet a meccs. A többgólos Barca győzelem teljes kelta széteséssel ugyanúgy benne van a pakliban, ahogyan a kínlódós egygólos meccs is, bármely oldal számára. A szerdai Almeria elleni összecsapást is szem előtt tartva inkább most várható egy erősebb kezdő, hogy néhány alapemberünk tudjon egy rövidet szusszanni a Sevilla-PSG-Valencia-PSG-Espanyol hardcore kombó előtt.
Ami Xavi ügyet illeti, aggodalomra semmi ok, hisz mindez a nagy isteni terv része:
Xavi elmegy levezetni Katarba. (Ahogyan anno Pep.) Laporta visszatér. Xavi visszatér. Átveszi a Barca B irányítását. Visszavezeti őket a 2. ligába. (Ahogyan anno Pep.) Laporta kinevezi őt az első csapat élére, s a kör újra bezárul. Hat kupás szezon az első évben Messivel és Adamával. Aztán jön valami Sandro Rosell formájú barom, és tönkretesz mindent. Adama elkezdi követni a Chelsea-t az instagramon, megvesszük Douglas 2.0-t, stb.
Várható kezdőcsapatok:
Celta Vigo:
Sergio Alvarez - Hugo Mallo - Andreu Fontas - Johny - Gustavo Cabral - Fabian Orellana - Michael Krohn-Dehli - Augusto Fernandez - Santi Mina - Nolito - Joaquin Larrivey
FC Barcelona:
Bravo - Dani Alves - Piqué - Mathieu - Adriano - Busquets - Rakitic - Iniesta - Neymar - Messi - Suarez
kezdés: 21:00
j.v.: Vicandi Garrido
