Bizonyára sokak csalódást keltő eredményként élték meg a Mestallai fellépést. Az igazság viszont az, hogy a Valencia tökéletesen meccselt, ami láthatóan Luis Enriquét is meglepte. A csapat szabad területek hiányában csak szenvedett, a vezető gól után pedig a vesztébe rohant. Hajtás után Boot room.

Gary Neville távollétében Salvador González Marco, ismertebb nevén 'Voro'  várhatta a bombaformában érkező Barcelonát. Nem volt ismeretlen számára a helyzet, hiszen 2009-ben már hat meccsen irányította a Valenciát, szintén beugróként. Akkor az öt győzelem mellé egy 6-0-ás pofon is becsúszott, éppen a katalánok ellen. A mostani összecsapás sem kecsegtetett túl jó előjellel.

Kezdőcsapatok

Addig, amíg a Barcelona a gálakezdővel futott ki a Mestallába, a Valenciát hiányzók sora tizedelte. A jobb oldalon az eredetileg középhátvéd Rubén Vezo kapott helyet, Abdennour társa a brazil Santos volt, míg a középpályán Javi Fuego pótlását Danilo Barbosával oldotta meg Voro. Elől a fiatal Santi Mina-Alcácer-de Paul hármas feladata volt az üres területek bejátszása.

A játék képe

Az előzetes várakozásokkal ellentétben 4-1-4-1-es hadrendben kezdett Voro, amivel egyértelműen az volt a célja, hogy leszűkítsék a csapatrészek közötti területeket, és az oda belépő Barcelona támadókat azonnal leütközzék. A Valencia két szélsője, Santi Mina és de Paul egészen a saját tizenhatosáig visszazárt, hogy elkerüljék a létszámfölényes játékszituációk kialakítását. Az első félidőre leginkább jellemző meccskép, ahogy Messi a védelmi vonalak között őrlődik, ezzel gólszerzési opciókat veszítve. A jobb oldal gyakorlatilag nem létezik, lendületet venni és kapura törni pedig nincs idő.

Néhány gyors ellentámadást leszámítva csak a bal oldalon tudott helyzeteket kidolgozni a Barcelona. Ezekben főként Neymar vállalt szerepet, direkt vagy indirekt módon, hiszen Rubén Vezót állandó mozgásban tartva szabad területeket nyitott a társaknak.

A második félidőben sem változott sokat a játék képe, leszámítva hogy Messi gyakrabban mozgott ki a szélre. Ezzel Alves is megkapta a maga játszótársát és akítvabban kapcsolódott be a támadásokba. Számottevő előnyt viszont nem tudott kiharcolni a csapat, Suárez gólja is (azon felül hogy les volt) egy valenciai bedobást követően született, rendezetlen hazai védelem mellett.

A probléma csak ezután következett. Luis Enrique Barcelonája nem alkalmas a totális futballra. Hiába a 71%-os labdabirtoklás, a háromszor annyi passz, egyszerűen nincsenek meg azok a mozgások, azok a szerepek, amikkel a magabiztos labdajáratás és a teljes meccs feletti kontroll megvalósítható.

Ugyan ez még a gól előtt készült, de a második félidő egészére jellemző volt, hogy Piqué és Mascherano a felezővonalig fel van tolva, a szélsőhátvédek meg sehol. A Valencia éppen az ilyen helyzetekre volt berendezkedve. Az egyenlítő találatot hasonló szituáció előzte meg.

Konklúzió

Luis Enrique nem volt felkészülve egy ennyire defenzív Valenciára. A szokásos csapatmozgások láthatóan nem működtek a dupla fal ellen, mégsem nyúlt bele a mérkőzésbe.  A vezetés megszerzése után sem változtatott a csapatán, hanem hagyta a vesztébe rohanni. Cserével stabilizálhatta volna a középpályát és a labdatartást, de érthetetlen módon erre nem került sor.

A Valencia tökéletesen végigvitte, amit előzetesen eltervezett. Tisztában voltak vele, hogy a mély csapatvédekezéssel távol maradnak a Barca kapujától, így a támadásaikat az elől lévő hármas sebességére alapozták. Gary way?

Bravo - Ahogy a fenti ábrán is látható, gyakorlatilag nem volt védenivalója. A gólról nem tehet, kiszolgáltatott helyzetben volt.

Alves (5) - A második félidőben mutatott életjeleket, de messze nem tudta olyan mértékben segíteni a támadásokat, hogy az a csapat hasznára legyen. Talán Messi halovány teljesítménye az ő játékára is kihatással volt.

Piqué (5)

Mascherano (6) - Gyakran próbált támadásokat kezdeményezni, de a felállt fallal szemben nem volt használható az előrejátékban. A felezővonalig feltolt szerep nem áll jól neki, a kapott gól után remélem kezet fogott Piquével. Az érkező Santi Minára kiléphetett volna, hiszen Alvácer a kapunak háttal állva (Piquével a nyakán) semmiféle veszélyt nem jelentett.

Alba (5) - Főleg az elején volt aktív, de hatékonyság nem párosult a felfutásai mellé. A gól részben az ő felelőssége is, ha nem kolbászol elől, Alcácer labdájára ő érkezik.

Busquets (6) - Tőle már egy szerényebb teljesítmény is látványos, olyan magas szinten műveli a futballt. Volt néhány labdavesztése, Rodrigo de Paul gólheyzeténél pl ő hibázott a tizenhatos előterében. Megbocsátjuk.

Rakitic (5) - A szokásos robotálás és mezőnymunka most is megvolt, de a kreatív játékban nem sok szerepet vállalt. Mentségére szóljon, hogy a többiek sem. Messihez hasonlóan elveszett valenciai vonalak között.

Iniesta (7) - Neymar mellett benne volt a legtöbb veszély. Az utóbbi időben már a régi Andrés köszön vissza nekünk, de a Rakiticcsel való kombinatív játékon még dolgozhatnának (9 passz volt közöttük).

Messi (5) - Nyilvánvaló, hogy még nincs száz százalékos állapotban. Sem a védők gyűrűjében, sem a vonal mellől indulva nem tudott igazi veszélyt jelenteni. Pár éve ez komoly probléma lett volna, ma már elbírja a csapat.

Suárez (7) - A gólja vérprofi munka volt. Minden találata más és más, teljesen komplex futballista. A modern kor Eto'oja csatára. Az Abdennourral vívott külön magánszáma a fair play határait feszegette, csodálom is hogy megúszta lap nélkül.

Neymar (7) - "Different universe". Visszanézve a meccset ez a jelző ütötte meg a fülemet az angol kommentátort hallgatva. Nehéz belekötni. A betegsége óta ugyanazon a szinten játssza végig a meccseket. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint élvezni az előadást.