1, Mi(k) volt(ak) számodra a szezon csalódása(i)?

JOHN: 
Az adócsalási ügyek. Vagy még inkább az, hogy kiderültek. Név szerint és nem fontossági sorrendben, akikről tudunk: Neymar, Messi, Mascherano, Adriano. Fogalmam nincs, hogy kell ezt okosan csinálni, arról sincs fogalmam, ki mennyit és hogyan lop a futball – meg egyáltalán a nagy pénzek – világában, de az egyenesen röhej, hogy nálunk ezt mennyire amatőr módon művelik a játékosok (ügynökei/ügyvédei/szülei/macskái/kutyái/házvezetőnői). Ne legyünk naivak, valamilyen formában/mértékben minden játékos játszik a számokkal/papírokkal, mégis jellemző a síri csend a sport világában. Nekünk ezzel szemben sikerült akkora ügyeket produkálni belőle, hogy ez érezhetően a szezon rovására is ment. Gondolok itt elsősorban Mascheranóra, aki nemrég be is ismerte, hogy nagyon rossz hatással volt a pályán nyújtott teljesítményére a magánéletének ez a negatív háttere. A másik, ami rosszul esett, a Real elleni hazai vereség. Mert váratlan volt. Én legalábbis nem számítottam rá. Ahogy az azt követő áprilisi hullámvölgyre sem.

VIGVIK:
Csalódásnak igazából csak a nyári felkészülés megszervezését érzem. Annyira nyilvánvaló, hogy hosszú távon marhaság delláért haknizgatni. Röhej, de két hét nyugodt edzőtábor szó szerint csodákra (lett volna) képes. Az elnökség helyében maximum akkor fontolnám meg az ilyen (apró)pénzek felvételét, ha csak a nevünkből élnénk, de erről szó sincsen szerencsére.
Nyilván utólag csalódás még, hogy rosszul sikerült a formaidőzítés. Felteszem, nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy komolyan benne volt a pakliban a tavalyi tripla megismétlése. Másrészről, ha valaki leírja a szezon elején, hogy ez lesz idén, habozás nélkül aláírtam volna…

PULGA:
A rosszul időzített hullámvölgy. Egy szezont nem lehet végigjátszani megingások nélkül, ezt Luis Enriqué-nek is tudnia kellett volna. Az elbaszott nyári alapozás és téli pihenő elmaradása figyelmeztető jel kellett volna hogy legyen, mégis úgy érzem, hogy a szakmai stáb elhitte, ezt a szezont végignyomhatjuk maxon. Aztán olyan váratlanul ütött be a gebasz, hogy majdnem minden odalett, amiért áprilisig megdolgoztunk. A John által említett adócsalási ügyek szintén nem tettek jót a játékosoknak, ha nem is most, de hosszútávon ez még visszaüthet. Felteszem, a túloldalon Florentino, vagy a Juvénál Moggi szó nélkül söpörte volt a szőnyeg alá ezeket dolgokat, szóval a vezetőségünknek is jár a pacsi.

LADLAC:
Az, hogy [i]ez[/i] a Real Madrid [i]így[/i] lett BL győztes. Viccet félretéve sok panaszra nem lehet okunk, bár az elbaltázott előszezon/erőnléti felkészülés erősen éreztette a hatását. Rögtön az elején elcsúsztunk a spanyol szuperkupában, aztán a lehető legrosszabb pillanatban fulladtunk ki tavasszal. Előbb-utóbb minden veretlenségi sorozatnak vége, de egy történelmit ne a legnagyobb rivális vegyen már el haza pályán, emberhátrányban.

BENDAK:
Adóügyeket már gondolom említenem sem kell, valamint az elbukott El Clasico. Egyrészt valameyest váratlan volt, másrészt az a győzelem adott hitet a balettnak az egész hátralevő szezonra, amit tökéletesen ki is maxoltak. 

SZVOB:
Igazából nagy csalódás nem volt, mindössze egy várható esemény bekövetkezése, az áprilisi hullámvölgy. Ha csalódásról beszélhetünk, akkor az a hullámvölgy ideje, mert pont a legroszabbkor jött, február-márciusban jobb lett volna, talán. Bosszantottak az adóügyek meglehetősen, de azok is leginkább azért, mert vagy a játékosmenedzserek nem egyeztetnek az ilyen kérdésekről a klubvezetéssel és többet járnak okosba, mint korsó a kútra, vagy hiába is egyeztetnek, mert a klubvezetés nem segít. Aminek nem örültem, mert többet vártam, az Arda, de benne még bizom. Mondjuk inkább már csak dafke.

2, Mi(k) volt(ak) számodra a szezon pozitívuma(i)?

JOHN:
A Depor elleni győzelem április 20-án. Hosszú idő után az volt az első meccsünk a szezonban, amikor már annyira égett a ház és annyira kellett a győzelem a bajnokságban, hogy igazi felszabadult, őszinte öröm volt látni mind a nyolc gólunkat. Persze hogy jó dolog mindenféle győzelmi szériákban örömködni a csapatnak, de személy szerint hajlamos vagyok a „huszadik” után elintézni egy unott „aha, megint győzelem” megjegyzéssel, esetleg annyi kitétellel, hogy „unalmas volt”, vagy „kicsit érdekesebb”. Aztán sorban jöttek a vereségek a bajnokságban, a kiesés a BL-ből és gyorsan valódi értéke lett egy győzelemnek. Még akkor is, ha a 8-0 matematikailag lehengerlő. Mert érzelmileg számomra igazi bomba volt.

VIGVIK:
Feltétlenül a nagy felállás. Mármint a sorozatos vereségek után. Komoly krízis volt, de sikerült rá jól reagálni. Talán a fő tényező a motiváció volt abban, hogy végül megemberelte magát a csapat. Így végső soron oda lyukadunk ki, amit egyébként is éreztünk, és ugyancsak óriási pozitívum: Luchónak valahogy sikerült felpiszkálnia a tüzet, noha a tripla után egészen biztosan kialvóban volt - lényegében új igazolások nélkül.

PULGA:
Nekem az ősszel felüdülés volt látni a Messi nélküli Barcát. Félreértés ne essék, még mindig Messi=Barca, de Neymar és Suárez olyan könnyedén és felszabadultan játszott, hogy olyat 2009 óta nem láttam a Barca csatáraitól (-Messi, ofkóz). Majd mindezt megfejelték a Bernabéuban, ahol már csak azért küldtük be az argentint, hogy ne legyen annyira égő a Realnak. Suárez egymagában is kiemelendő, 59 gólos szezont csak a legjobb éveit futó CR-től és Messitől láttunk. Ha Eto’o-ra azt mondtuk annak idején, hogy ő a tökéletes csatár a Barcába, akkor azt gondoljuk át még egyszer. A 39 meccses veretlenségi széria még mindig őrülten hangzik, akkoriban tényleg úgy tűnt, hogy elérhetetlen ez a csapat.

LADLAC:
Az én szememben a bajnokság a prioritás, ha az megvan, akkor nagyon jó a szezonunk. Itt hozni kell az eredményeket folyamatosan, nem elég egy-egy meccsre rápörögni, nálam ez az igazi fokmérő. Mivel három csapat szorongatja egymást, észnél kell lenni, darálni kell a kicsiket, hozni a rangadókat. Szerintem tévesen evidenciának vesszük, hogy egy ilyen kerettel 36–37–38 bajnokit kellene hoznunk, ez a FIFA-ban megy, a való életben nem. Ráadásul nyolcból hat bajnokságot nyertünk mostanában, valószínűleg csak sok év távlatából fogjuk látni, hogy mennyire brutális ez a teljesítmény.

BENDAK:
A duplázás. Bármennyire is normálisnak tűnik, még mindig tartom, hogy óriási eredmény. Ráadásul, ha figyelembe vesszük, hogy a két BL döntőst előztük meg mindkét sorozatban, még szebben csillognak a kupák. Ha a csalódásnál írtam a hazai vereséget, akkor a Bernabeuban aratott győzelem mindenképp idesorolható, valamint a veretlenségi széria is "egész szép" teljesítmény.  

SZVOB:
A szezon legnagyobb pozitívuma, hogy megszilárdult egy új játékmodor, amely érdemi előrelépést mutat a Pep-érához képest és hogy ez a játékmodor piacképes. Ami picit aggaszt ebben (üröm az örömben), hogy ez sokkal inkább személyfüggő, mint Pep taktikai csodája volt, de a személyek adottak, bár vérzik a szívem a távozókért. Az, hogy megvan a bajnokság és a kupa jelen, helyzetben tökéletesen elég is. Jövőre majd nyerhetünk BL-t.

3, Ki volt számodra a szezon csalódása?

JOHN:
Nem csalódásnak nevezném, inkább nagyon hiányoltam, hogy Neymar képes legyen a hátára venni a csapatot, miközben áprilisban erősen gyengélkedünk. Persze türelem és persze fiatal még és legfőképpen persze nehéz számára úgy kilépni Messi árnyékából, hogy Leo még nagyon is a pályán van. De ősszel már bizonyította, hogy „csak ketten” Suárezzel is tudnak megnyerni mindent és bármit, így vártam volna, hátha sikerül áprilisban is. Ezzel szemben azt láttam, hogy beáll nála a tipikus „szamba-brazil betegség” és ha egy meccsen nem jön össze az első néhány zsuga, elkedvetlenedik, elbátortalanodik, és csak a végét várja. Azt érzem, hogy egyelőre még nem képes felülemelkedni önmagán és beletenni azt a pluszt, ami a győztesek sajátja.

VIGVIK:
Pedro, természetesen. Aztán, hogy a Barcából is mondjak: Vermaelen, mert tőle vártam azért valamit, de még epizodistának is kevésnek bizonyult. Utána Turan, de igazából csak mérsékelten, mert róla meg soha nem gondoltam komolyan, hogy ő jó lehet nálunk (remélhetőleg jövőre ezt jól az orrom alá dörgölhetitek majd). Meg talán Alba, de a végén persze sok mindent jóvátett…

PULGA:
Turan és Aleix Vidal. Utóbbi talán valamelyst felmenthető, mert a tavasszal gyakorlatilag szóhoz sem jutott. Arda meg lehet akármennyire fifiköl, az hogy 5-0-nál ollóz egy gólt, még nem jelenti azt, hogy Barca-szint.

LADLAC:
Talán Vermaelen. Az elején kifejezetten jól kezdett, győztes gólt lőtt a Malaga ellen, azt hittem idén mutat végre valamit. Aztán egy kisebb sérülés után teljesen kikerült a képből, ha ritkán lehetőséghez jutott abban sem volt igazán köszönet.

BENDAK:
Elsősorban Turan. Sokkal többet vártam tőle. Nagyszerű képességei vannak, de az embernek olyan érzése van vele kapcsolatban, mintha kicsivel lassabban gondolkodna a kelleténél.  A másik pedig Rafinha, de ott természetesen a nyavajás sérülés miatt. Nem tudom mennyien ismerik a történetet, de minden szaki, aki ismeri az Alcantára kölyköket Rafinhát tartotta a nagyobb tehetségnek...  Tartom, hogy ez az év lehetett volna a nagy áttörés éve. Kár érte...

SZVOB:
Turan. De bízom benne, hogy majd valami csak történik, bár nem szokott. Neymar csak picikét csalódás, mert egy ideig felülteljesített, aztán meg alul. Alba is csalódás nekem kicsikét, meg Vermaelen, de Albában bízom és nem úgy mint Turan-ban. A legnagyobb csalódás amúgy az elnök úr. Ő annyira jellegtelen, hogy akár saját esküvőjén is el tudna vegyülni. Márpedig egy tökös csapathoz tökös elnök dukál. Na.

4, Ki volt számodra a szezon pozitívuma?

JOHN:
Választani nehéz, de talán leginkább Rakitic. Tökéletes boksz-to-bokszként érkezett, aztán hamar kiderült, hogy a játékszervezői képességei, amik máshol a legjobbá tették, Busquets, Iniesta, és most már Messi mellett csupán középszerűnek mondhatók. Így érzésre elég gyorsan el is bizonytalanodott, ami aztán a „pitbull” faktorára is negatívan hatott. Láthattuk sorban a meccseit, amiken képes volt szinte észrevehetetlenné válni, de aztán jött ez a szezon és az áprilisi hullámvölgy, ami után sikerült pótolhatatlanná válnia. Nem tartom kizártnak, hogy sikerült tökéletesen beilleszkednie, megtalálnia a helyét és a szerepét a csapaton belül, így jövőre olyan szinten kulcsjátékossá léphet elő, hogy képes lehet a várhatóan egyre több pihenésre kényszerülő Andrést is valamilyen formában kiváltani a pályán. Pótolni képtelenség, ezért már annak is örülnék, ha kiváltani sikerül(het)ne.

VIGVIK:
Suárez, egyértelműen. Kicsit attól tartottam, hogy "nyom egy Henryt" - megnyerte a BL-t, királycsávó most már, hagyják őt békén. Ehhez képest alighanem a legjobb játékosunk volt idén. És ezzel természetesen még véletlenül sem azt akarom mondani, hogy megtanult focizni.
Ezt pedig Bendak írja helyettem, mert ő szerkeszti be a posztot, és poénból beleírkál máséba: Sergi Roberto. Jókor jött az áttörése, tényleg nagyon kellett ő idén, még a csatársorban is talán a leghasznosabb csereember volt (lásd 0-4 a Bernabeuban).

PULGA:
Nem tudnék kiemelni egy embert, talán Sergi Robertot, őt is csak azért, mert tényleg mindenhol játszott a szezonban, de sehol sem okozott csalódást. Inkább az MSN-t mondanám, amiért még a tavalyi góltermésüket is felülmúlták. Egészen addig, amíg nem lesz köztük semmi feszkó (véletlenül a másik gyerekét viszik haza az óviból, vagy az egyiket lecserélik 4-0-nál), nem fognak megtorpanni, és ezáltal a Barca jövőbeni sikerei is garantálva vannak.

LADLAC:
Suárez egy állat volt a szezon során, nem gondoltam, hogy ennyire gólerős lesz. De a tavalyi év után megint Sergi Robertot mondanám. Az előző szezonban Busquets helyére ugrált be remekül, most jobbhátvédként is bizonyított, de a pálya közepén sem vallott szégyent, elég csak a sarkazós, vagy a Real elleni gólpasszára gondolni.

BENDAK:
Sergi Roberto - a többiek már nagyjából elmondták miért. Talán Munirnak is adnék egy pacsit.  A szemünk előtt fejlődött folyamatosan, és középcsatárként még gólokat is szerzett nem csak ratyi ellenfelek ellen. Tényleg óriási benne a potenciál. Talán megemlíteném még Iniestát is. Féltettem őt a kapitányi szalagtól, de megmutatta, hogy ezen a "poszton" is lehet rá számítani.

SZVOB:
Sorban: Suarez, S. Roberto, Busquets, Messi. Mindenki másért persze. Suarez tökéletes munkát végez, nem gondoltam volna, hogy ennyire borzasztóan gólérzékeny lesz itt nálunk. Dagad az önbizalomtól, tökös, erős, kíméletlen, mint azt a szerepe elvárja. Sergi Roberto az all-in-one, sokáig azt gondoltam, hogy majd megtaláljuk a helyét, de lehet, hogy nem is kell megtalálni. Ő a jolly joker. Busquets hihetetlen fontos ember és noha a szezon negyedik negyedében gyengült, nélüle nincs középpályánk. Messi pedig mint az öregedő bor, már nem abban az értelemben, hogy megpimpósodik.

Rövidesen jövünk a második résszel, ahol szó lesz Luchóról, a vezetőségről és a következő szezonról is...