Nehezen indult, könnyen ment, gála lett.

Alapvetően négy részre lehetne lebontani a szombati meccset. Az első 25 percben nem tudtam elképzelni, hogy hogy nyerhetnénk, annyira nem volt támadójátékunk. Aztán Suárez gólja után a Sporting is megtört, mi is feljavultunk, miénk volt a félidő második fele. A szünet után volt a legrosszabb, gyakorlatilag a labdát is alig tudtok kihozni, annyira letámadtak minket. Végül ez bosszulta meg magát, a magasan letámadó gijóniak mögött ott volt a terület, ha meg területünk van, akkor kivégzés van.

Igazából, amikor ránéztem a kezdőre, nyomtam egy „Hűhát”, nem Alavési értelemben, de felrémlett előttem az a meccs a felforgatott kezdőnkkel együtt. Aztán ahogy haladtunk az időben, kezdett tetszeni a dolog. Főleg Neymar. Tavaly ősszel is volt egy periódusunk, amikor Messi nélkül a 14 gólunkból nyolcat Neymar, hatot Suárez rúgott. Akkor is megfigyelhető volt, hogy Messi távollétében mennyire más Neymar játéka, és ez tegnap is látszott. Csúnyán mondva az derült ki ismét, hogy Messi korlátozza Neymart. Neymar tegnap a vállára vette a csapatot, beáldozta a gólszerzést, és Suárez mögött ő irányított. Megvoltak ugyanazok a beindulásai, ugyanazok a mélységi gyilkos passzai, amiket Messitől megszoktunk.

Neymar már a félpályánál elkérte a labdát, hogy szervezhessen. A 16-oson belül csupán háromszor találták meg (és mégis lőtt kettőt)

Neymar mellett Arda is felüdülés volt, pláne hogy előzetesen mindenki a támadósorba várta. Ehelyett inkább a középpályán és a vonal mellett tevékenykedett, függően a csapat szerkezetétől, amit megmondom őszintén, fingom se volt beazonosítani. A másik, ami még tetszett, az André Gomes és Busquets állandó helycseréje. Hogy ebből származott-e bármilyen előnyünk, azt nehéz megmondani, de rendszerint előfordult, hogy Gomes ment vissza Piqué és Matyi közé/elé, és Busquets támadta le az ellenfél védelmét. És ugyanez fordítva.

Jó azt látni, hogy Enrique kezd edzőre hasonlítani, meccs közben is variál, és ami még fontosabb, rotál. Ahogy vigvik is mondja, mintha betalált volna neki az a tavaszi visszaesés, és most erőteljesen igyekszik kiküszöbölni egy újabb váratlan hullámvölgyet.

ter Stegen (6,5) – Dolga nem nagyon volt, bár szerintem ez a mi szerencsénk, mert iszonyú bizonytalan volt néhány helyzetben. A Gijón második félidei letámadásával neki is meggyűlt a baja, a bakija meg a 19. percben nem hajmeresztő volt, hanem vérprofi idiotizmus.

Sergi Roberto (8,5) – Bajban leszek a pontszámokkal, mert tegnap sok jó teljesítmény volt. Robi azon túl, hogy kiosztott két és fél gólpasszt, most védekezésben parádézott. Javarészt az ő oldalát erőltette a Gijón, ezért nem is tudta úgy segíteni a támadásokat, ahogy azt eddig megszoktuk, de legalább azt az oldalát is megmutatta, amelyikben egy átjátszhatatlan jobb bekk.

Piqué (9) – Nálam ő volt a MoM. Meccs közben próbáltam jegyzetelni a játékosokat, és hát az ő neve mellé került a legtöbb firka. Tegnap az átlagosnál nagyobb nyomás volt a védelmünkön, ő pedig (a meccs végén már kapitányként) kizökkenthetetlenül és szép csöndben tette a dolgát. Blokkolt, közbeszúrt, messziről becsúszva mentett – nem volt hibapontja.

Mathieu (8) – Az első félidőben ő is és Piqué is gyakran fellépett az ellenfél terfelének feléig, hogy valamit kezdjen a passzív támadójátékunkkal. Védekezésben kiegészítette Piquét, amúgy meg nem emlékszem, hogy bármikor is hibázott volna. Megérdemli.

Digne (7) – Nem volt nehéz meccse (inkább Robi oldalán támadott a Gijón), de támadásban még mindig kevésnek érzem. A leigazolása tényleg csak azt a célt szolgálja, hogy formába tartsuk Albát a szezon egészében. Albának az a legnagyobb erőssége (és a csapatnak az egyik fegyvere), hogy mindig a védelem mögé tud kerülni, na ezt sem tegnap, sem amióta itt van, nem nagyon láttam Digne-től.

Busquets (7,5) – Elvileg betegség miatt cserélték le tegnap és az Atlético ellen is. Ha jól játszik, akkor általában nehéz észrevenni, és tegnap is ez volt a helyzet. Annyit hozott, amennyit kellett (és amennyit a betegség miatt bírt), Gomessel gyakran váltogatták a pozíciójukat, de az első félidei támadójátékunkon ő sem tudott sokat segíteni.

André Gomes (8,5) – Most először láttam jól játszani. Tetszett. Igazából minél defenzívebb szerepkörben játszik, és minél hátrébb kerül a csapaton belül, annál jobb. Az eddigi meccseiből az jön le, hogy vele a középpályás védekezésünk erősödik sokat, de ömagában, a támadások kivitelezéséhez kevés. Az árával viszont még mindig nem vagyok kibékülve, sok a tegnapihoz hasonló teljesítmény kell még, hogy megérje a befektetést. De tegnap piszok jó volt, tényleg!

Arda (8,5) – Mindenki a támadósorba várta volna Messi helyére, ehelyett a középpályán kezdett. És hogy kezdett. Ő volt a legaktívabb a meccs elején, védekezett, cselezett, támadott, mindent, amit egy középpályásnak kell. Talán előrejátékban többet is hozzá tudott volna tenni, ha Neymar nem közvetlenül mellette játszik. Gomes és Busquets mellé is odaírhattam volna, de az látszott az első 20-25 percben, hogy feállt fal ellen kell a középpályára egy Iniesta vagy Denis Suárez szintű kreatív ember.

Neymar (9) – Ahogy már írtam, Messi távollétében ő Messi. Suárez mögött bejátszotta az egész támadóharmadot, a mélységi labdái ugyanúgy ültek, ahogy az argentinnak szoktak, és abban is óriási a hasonlóság, hogy bár alig jutott fel az ellenfél kapujához, mégis lőtt két gólt (Messivel is nem egyszer előfordult ilyesmi). Ja, és a védekezés sem büdös neki!

Az a passz Denistől...

Suárez (8,5) – Gólt lőtt. Már megint. Még mindig.

Rafinha (9) – Az ő szerepköre is wtf kategória volt, és az elején nem is nagyon volt játékban (a gólja ellenére sem). Aztán a második félidőben egyre hátrébb került, Robinak gyakran be kellett segíteni jobb hátvédben, és hát egyből aktív résztvevője lett a meccsnek. A Leganésnek lőtt gólja után Enrique úgy gondolta, hogy jobbszélsőnek is jó lesz (vagy tudatos taktikai húzás volt, mert tudta, hogy a jobb oldalunkon lehetnek gondok??), de vele kapcsolatban is azt érzem, amit Gomesnél: minél hátrébb játszik, és minél inkább a védekezésre kell koncentrálnia, annál jobb.