Nem is tudom mikor szippantott be utoljára ennyire mérkőzés, mint a vasárnapi. Nem mint elemzőt, vagy analitikust, vagy szakállsimogató szakértőt, leginkább mert egyik sem vagyok. Mint szurkolót vitt magával. És nagyon jó helyre vitt.

Mind az első, mind a második gólnál kiüvöltöttem a torkom és nem azért mert olyan szép gálatalálatok lettek volna, sőt. Pont azért mert ezek megdolgozott, megszenvedett, kiizzadt, kirakkolt gólok voltak egy olyan csapattól, amely fel tudott állni, összeszedte megát, rendbeszedte a fejét, az idegeit, helyretette a szívét és nekilátott.

Mostantól minden lehetséges. Vagyis olyan jó most ezt gondolni.

Külön dícséret, hogy a 66-68 percek között kifejezetten a Barcelonára megtévesztésig hasonló játékot játszottak az inasok, úgy ahogy valójában az nem is következett a mérkőzésből. Vagy csak elfelejtették, hogy ezt már elfelejtették. Vagy akkorra állt át a csapat tartalmasabban a 3:4:3-ra, amelnynek fáradt madridiakkal őrzött rombuszai már kellően veszélyesek tudtak lenni, többek közt a viszonylag kevés labdaeladás okán is. Vagy jót tett a gól.

A meccs eléjén a teljesen szokatlan 3:1:5:1-ből váltott a csapat 3:4:3-ra, majd védekezésben a kőbunkó 4:4:2-re. Ha szeretem a 4:4:2-t, ha nem, működött, bár hitem szerint ez sokkal inkább Lajosbát nyugtatta meg, semmint hajtott valóságos hasznot.

A ’Ticó mindezt igen magas pressinggel igyekezett szétdarálni, de végül az ö cerkájuk került a szecskavágóba, merthogy játékosállományban és erőnlétben is komolyan kijött a második félidő második felében a különbség a két csapat között.  

Bármi is volt tehát a szándék, a recept működött.

Vagy a számmisztika. Merthogy ez volt Simeone 300. meccse az Atleti padján, Enrique most vitte 100. alkalommal csatába a Barcát, Messi pedig a 400. győzelmét aratta. 

Vak is láthatja.

Marc-André ter Stegen – 8

Egészen kiváló teljesítményt nyújtott a német, konkrétan meccsben tartotta a csapatot meglehetősen sokszor. Jó volt kézzel, lábbal – és bár a gólban volt némi szerepe, ha a védők nem alszanak el, Godinnak a fejesig sem lett volna szabad eljutnia.

Samuel Umtiti – 7

A sötét bástya. Ha bajnokságban pályán van, nagy baj nincs és ez nem csak valami vudu francnyavaja. Ez belőle jön. Egyszerűen jó. Fog majd hibázni, olyat is, amiből baj lesz, de ez a védők játékában benne van. Mindenkiében. Érdekes volt látni, mennyire fent játszott, ami az verszatilitását és a taktikát is jól mutatja, a kulcspassz pedig a gól előtt egészen faszipántos volt.

Gerard Pique – 7.5

Kiváló munkát végzett, számos fontos tisztázás írható fel a neve mellé és az is, hogy szinte teljesen a posztján kívül játszva az egész mező toronymagasan legtöbbet passzoló játékosa volt.

Jeremy Mathieu – 7

Balszélen nagyon hasznosan vette ki részét a támadásokból úgy, hogy közben a védőmunkájára sem lehetett különösebb panasz. Nagyon komoly állás Neymart segíteni, de neki ment. Ugyan a védelem mögé kerülés továbbra sem a croissantja, de az Atléti ellen pont ez nem is hiányzott.

Sergi Roberto – 7

Az első félidei szenvedés után valami történhetett az öltözőben, mert a második félidőre egy másik Sergi futott ki. Sergi 2.0 nagyon jól érezte magát magasan, még Messivel is képes volt játszani, bár többnyire Lalyos jutott neki osztályrészül, mivel Messi gyakorlatilag oldalt váltott, ahogy mindjárt mutatom is.

Sergio Busquets – 7

Futóbolond pozícióból egészen felfejlődött a második félidőre, jól szervezett, jól irányított, kivételesen voltak társai is és csak egyetlen egyszer vesztett labdát.

Rafinha – 7.5

Sokáig úgy tűnt ő lesz a mérkőzés Gomesbe olytott Pácója, mígnem Lalyos elhullajtott lasztijára úgy ugrott rá, mint gyöngytyúk a takonyra, ami megalapozta az estét. Ekkor ő is megkapta az upgradet és egy másik minőségben játszott tovább.

Andres Iniesta – 6.5

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki azt gondolja, hogy mindössze 40 passzal ez a mérkőzés a felejteni valók csoportját gyarapítja majd. Talán ő maga is így van ezzel.

Lionel Messi – 8

Majdnem megrekedt egy hetesen, de bármilyen furcsa (és ez mentségére legyen mondva) a taktika egyik áldozata Leo lett. Ugyan nem tekinthető feltétlen áldozatnak, mert abszolút szabadsága van a hollétét illetően, de azért ezen a poszton nem gyakran látjuk és ezek szerint nem is feltétlen a legjobb. Hatékony mindazonáltal.

És megint bebizonyította: egy villanás elég.  

Neymar – 8.5

Elképesztő meccset produkált a brazil. Az, hogy egymaga több sikeres cselt produkált, mint a komplett ellen, csak egy. A másik a passzmennyiség valamint azok koncentráltsága és taktikai helye. Sok munka, nagy fegyelem, kiváló technika és jelenlét. Ha nem lenne Barca játékos, most kurva irigy lennék.

Atletico Madrid: 5 sikeres csel

Neymar: 10 sikeres csel

Luis Suarez – 6.5

Sokat rakkolt, sokat nyomult, de inkább erővel mint ésszel. Relatíve egyszerűnek tűnő helyzeteket szerencsétlenkedett el, de kétségtelenül a jávára írható, hogy az általa büntetőterületre erőszakolt labda kontrollálatlan összevissza pattogására jött a brazil gyöngytyúk.