Kimentek, megcsinálták, lejöttek, mivan.
Mi lenne? Az hogy nincs hangom, Szabinak meg már jó viszonya nincs a francia szomszédaival.
Abban a hitben voltam, hogy láttam minden idők futball drámáját, mikor a Bayern München 1-0-ról 1-2-re kapott ki a BL döntőben Fergie-time-ban. (Akkor édespám kilátásba helyezte, hogy jó lenne, ha másik hajlék után néznék.) Azt hittem akkor láttam mindennek a tetejét. Egészen tegnapig, mert tegnap megtörtént a dráma, a DRÁMA és az, aminek 0% esélye volt.
Hogy mi az összefüggés a kettő között? Mindkettő a Camp Nouban történt.
Hiába halkul el bennem az eufória és az adrenalin kéjesen mámoros egyvelege így éjfél után, még mindig hihetetlennek tűnik ez az egész. Ez nem csupán egy győzelem volt egy hivatalosan is 0% eséllyel harcba szálló csapattól, ez faszikáim, egy kibaszott nagy történelmi győzelem volt, s talán egy új időszámítás kezdete is... Egy sportesemény, amely bebizonyította, hogy az elcsépelt frázisok Olümposzán székelő "a lehetetlen nem létezik" frázis a megfelelő pillanatban igenis isteni hatalommal bír...
/bendak/
Biztos aludni kell párat (nekem egyet még biztosan), hogy értelmezni is tudjam azt, amire ma zsongó fejjel és fájó-rekedt torokkal nem vagyok képes, úgy értem: elemezni egy kicsit, ami a pályán zajlott, mert ma csak érzelmi és indulatreakciókra vagyok képes.
Pro és kontra érvekként természetesen elő lehetne cibálni - elsősorban - Eméry csalódást keltő taktikáját, vagy nevezze aminek akarja ezt a beszari hozzáállást, amit csapata mágnestáblájára firkantott a visszavágón, elő lehetne cibálni a PSG játékosok folyamatosan összezsugorodó pöcsét, és persze azt is, hogy a csapat és Lucho bátran, ugyanakkor rendkívül fegyelmezetten zárta és gyújtotta rá a budiajtót Thiago Silváékra.. de mindez felesleges szócséplés. Mert abban a pillanatban, amikor Sergi Roberto kilépett a kirohanó párizsi védelemből és a labdafelé nyújtotta a pici lábát, az érzelmek átvették a hatalmat az elméd felett, s Te már csak egy dologra tudtál gondolni.
/bendak/
Ma csak annyi van meg, hogy újabb és újabb italokat töltök, járkálok fel-alá, ülök a kanapé szélén, térdeplek a földön és emberi méltóságom morzsáit sutba vágva ordítok egy ötödik kerületi társasház ötödik emeletén.
Hogy mindenki hallja.
Leszarod a taktikát, leszarod Gomest, leszarod Trumpot, leszarod az összes "hétert", a melód, a munkád, a köcsög főnököd, a gyökér szomszédod és a szeretőd, leszarod a gázszámlát, a kibaszott kormányt, az Oscar-díjat és a globális felmelegedést is.. vagy, hogy Stéga az utolsó 3 percet gyakorlatilag az ellenfél térfelén töltötte.. csak az érdekelt, hogy most az egyszer, ez a mindannyiunk La Masia kölyke így, vagy úgy, de bepréselje a labdát abba a rohadt hálóba....
és akkor felrobbantál.
/bendak/
Meg ott az érzés, hogy ez megtörtént. Meg az érzés, nézni a közösségi felületeken a csökkenő mára PSG szurkolóvá lettek számát. Meg az érzés, úgy általában. Egyszer az életben.
Erre a néhány pillanatra minden eltűnt az életedből, s mégis, minden értelmet nyert. Ott állsz, képzeletben megölelve minden játékost, minden szurkolót, s üvöltesz a világ arcába, mert érezted, hogy élsz, s a szemed láttára történt meg a lehetetlen... Na ezekért a pillanatokért éri meg szurkolni, ezért a pillanatokért éri meg kitartani, ezért éri meg nektek írni... Életben vagyunk.
/bendak/
Ha valaki egy szót mer szólni a Kóklerről, azt megverem. Felmondani is tudni kell jó időben – a formaidőzítés érdekében.
Marc-Andre ter Stegen 8 (valójában 10)
A gólt védeni esélye sem volt, minden más körülmények között a legtöbbet tette. Amikor megláttam a PSG tizenhatosánál tudtam hogy meglesz. Titokban reménykedtem, hogy ő vagy Masche szerzi, de így se rossz.
Javier Mascherano 9 (valójában 10)
Emberfelettit harcolt a kisfőnök, nagyon sok múlt rajta, hogy meccsben tartottuk magunkat.
Gerard Pique 8 (valójában 10)
A Kókler brutális taktikája embertelen nyomást tett a védelemre, nem is fizikailag, sokkal inkább lelkileg. Három középső védővel kiállni tökösség, menő. De ahol Mascherano – Piqué – Umtiti hármas van, ott ezt meg lehet csinálni, ott meg lehet tenni, hogy egyáltalán nincs szélső védő.
Samuel Umtiti 9 (valójában 10)
Nem lennék ma PSG sportigazgató. (Na jó, amíg fel kell venni a fizut, addig lennék.) Mi a pöcsömért nem vettük meg ezt a srácot? – kérdezném. De szerencsére nem kell ezt a kérdést feltennem.
Sergio Busquets 8 (valójában 10)
Busquets formája visszatért, a processzor pedig kattog, számol, kattog, számol, beindul két mag, négy mag, nyolc mag. És megy.
Ivan Rakitic 8 (valójában 10)
Miatta kaptuk a gólt, mondhatnám, ha nem szarnám le.
Andres Iniesta 9 (valójában 10)
Öngólt kierőszakolni menőbb mint gólt rúgni. Mondjuk tegnap este labdát szedni is menőbb volt, mint bármilyen más meccsen akár gólt is rúgni.
Lionel Messi 8 (valójában 10)
Ha elvonod három-öt ember figyelmét, megtetted a dolgod. Ha ennél több kell, hívd Leót.
Rafinha 7 (valójában 10)
Tőle indult Lalyos első, összemákolt találata, sok lehetőség viszont a zsákban hagyott. De ha azokat is kihasználja, most mi lenne? 10?!
Luis Suarez 8 (valójában 10)
Beerőltette, kibrusztolta, kibirkózta, kihasalta. Lehet a kasszához fáradni.
Neymar 10 (valójában 12)
A-rany-lab-da, a-rany-lab-da!
+1
Lalibá 8 (valójában 10)
u.i.: Reggel átmentem és elnézést kértem a francia szomszédoktól. Mivel a férj brit, könnyebb volt a béke.
/grafika: Szabi, annak ellenére is/
