Három kritikus időszaka van egy szezonnak. Az első a nyár: nem elég, hogy folyton seggriszálós haknikra járunk, de olyankor szákoljuk a jobbnál jobb igazolásainkat is. Aztán a télvíz ideje, amikorra általában beköszönt a nyáron elkúrt alapozás miatti hullámvölgy. (Mondjuk ez a szabály egyre inkább megváltozni látszik.) Végül az április-május, amikor a nagy dolgok eldőlnek.
Most aztán meg a roppant sűrű naptárra, a szezon végi fáradtságra, az egyre nagyobb tétre, meg hasonlókra még frankón rákontráz ez a cuki bajnoki sorsolás is: a hat legerősebb ellenfélből hárommal is találkozunk áprilisban (plusz még a végén a tahó Espanyollal is, csak úgy levezetésképp). Ebből lesz az első feladat a Sevilla.
De hiába tűnik vészesen pechesnek ez az erőltetett menet, ha jobban megnézzük, feltűnhet, hogy a Bendak és pulga közös szerelme, Sampaoli által irányított gárda olyan irgalmatlan ramaty formában van, mint még eddig a szezonban soha. 5 meccse nyeretlenek, legutóbb a közelgő húsvét és a nyúl örömére otthon ajándékoztak pontot a kiesés ellen így is egyre reménytelenebb küzdelmet folytató Gijónnak. Kicsit mintha kifogyott volna a szusz.
A Sevilla alapformációja a 4-2-3-1, ami a futball egyik legmodernebb terméke, lényegében a klasszikus tizes poszt kinyírására találták ki azt a futballokosok, hogy két szűrőt tesznek a védelem elé, ezzel megfojtva a középen tevékenykedő irányítót. Én úgy általában is azt gondolom, hogy bármilyen felállásban a legfontosabb csapatrész a középpálya közepe, az itt szereplők gyakorlatilag minden játékhelyzetben aktívan részt kell vegyenek. A Sevilla idei legnagyobb durranása, N'Zonzi is itt, a doble pivotban szerepel.
Épp ezért a 4-2-3-1-re nem jó ellenszérum a 3-4-3. A három védős szisztéma eleve inkább kétcsatáros játék ellen hatékony, úgy könnyű leosztani a szerepeket (kettő embert fog, egy biztosít). Azután a 4 fős középpálya a 4-2-3-1 ötösfogata ellen létszámhátrányban van - pont a pálya számunkra legfontosabb részén. Harmadrészt - és ezért volt a történeti kitekintő - Messit megint betennénk a húsdarálóba, a doble pivot ölébe (Kranevitter a maga 178 centijével még csak-csak, de a már emlegetett N'Zonzi 190, nagy kedvencünk, Iborra meg 195), amiből aztán Leo, ha épp ihletett napja van, akkor bizonyára jól jönne majd ki, ha viszont nincs, akkor csak abban bízhatunk, hogy épségben. Szóval lényegesen jobb ötletnek tűnik maradni a 4-3-3-nál, már csak azért is, mert Rafinha kiesésével megint nincs igazán elfogadható megoldásunk a jobb szélre, ha Messi kimondottan középen játszik. (Illetve van, Paco, ha egy meccs alapján elhisszük neki...)
Apropó, Messi. Jó sokat pihenhetett a különböző eltiltásai okán, reméljük hasznára vált. Lalyos és Neymar láthatóan áprilisra tartogatta az évi Viagra készletét, de legalábbis bíztató volt, amit műveltek. Ha Messi is felpörög (a saját, külön vonatkoztatási rendszerében értve), akkor szerintem jó kilátásaink lehetnek minden fronton. A mai meccsből valószínűleg már lehet majd következtetni: ha LE ragaszkodik a 3-4-3-hoz, az minimum jelzésértékű a későbbiekre. Aztán hiába a pocsék forma, a Sevilla topcsapat, ellenük tesztelhetjük magunkat, valódi visszajelzést kaphatunk az igazi nagyvadak előtt (és most nem extrém körülmények között, 0-4-ről indulva kell helytállni). Végül az MSN általános állapota is teljesen kiderülhet, ez értelemszerűen kulcsfontosságú kérdés. Én azt mondom, ide nekünk az oroszlánt!
