Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy a tegnapi, Sevilla elleni első félidő vitathatatlanul Ernőbá legjobb 45 perce volt az FC Barcelona élén. Kreatív, dinamikus, lehengerlő támadójáték, s ha Berizzóék 15 perc elteltével egy négyest látnak a nullájuk mellett az eredményjelzőn, egy büdös szót sem szólhattak volna.
Az persze megint egy másik dolog, hogy erről csakis a sokszor fogatlan oroszlánként funkcionáló támadó szekciónk tehet. A taktika tökéletesen fel volt építve: védekezésben a most már szokásosnak mondható 4-4-2, támadásban azonban egy, már általunk is régóta pedzegetett gyémánt alakzatú 4-4-2-vel robbantott a mester. Messi középre vonása szabadabb szerepkörben, a középpálya és a támadósor között nem újsütetű ötlet, a két vérbeli középcsatár szerepeltetése Leo előtt, azonban egy olyan koncepció, amit még Lucho idejében láttunk talán egy, vagy két alkalommal.
Sokan, sok helyen illetik kritikával a jelenlegi csapatot/játákot, ám én valamiért mégis rendkívül bizakodó vagyok a jövőt illetően, mivel azt érzem Ernőbá rutinos rókaként tartalékol. Nem teregeti ki a kártyáit az elején, mivel a csapatnak egyrészt még nincs rá szüksége, másrészt pedig imitt-amott már megvillantotta, amennyiben szükséges, a banda igenis képes teljes pályás letámadásra, ill. domináns játékra. Az építkezés a szemünk előtt folyik, ráadásul egy olyan kerettel, ami messze még a kiegyensúlyozottól, s megannyi helyen „csikorog”. Addig is, amíg Ernőbá a saját szépséges arcára formálhatja az FC Barcelona csapatát, azzal dolgozik, amivel lehet, és azon, ami a legfontosabb: a védekezéssel. Lucho orrnehéz csapatának egyik legnagyobb hibapontja – a Barcától mondhatni test idegen taktikának hála – a védekezés volt. A középpálya a mérleg nyelvét jelentő Xavi távozása után gyakorlatilag súlytalanná vált, s az ellenfelek úgy rohantak át rajtunk, mint libán a.. higany.
Védekezésben a fenn említett 4-4-2 jelentette a megoldást, s gyakorlatilag minden a „biztonságnak” volt/van alárendelve. Igen, még a támadások is. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson, ill. a csapat fejlődni tudjon, a jelenlegi keretnek szüksége van még 1-2 kimagaslóan jó minőségi játékosra, akik képesek arra a stílusú és sebességű labdajáratásra, ami a Barcára jellemző (volt). A tegnapi mérkőzés első félideje tökéletesen prezentálta a hiányosságainkat ezen a területen. Tökéletes tempóban folyó támadásépítés Piquétől kezdve, Busquetsen át, Iniestával, Albával és Messivel karöltve, sőt, még Iván is képes volt felnőni a feladathoz, de amint Pákóhoz, vagy Lalyoshoz került a labda, a támadás egyszerűen meghalt. Ilyenkor, jobb esetben a labda csak lelassul, Busquetsék pedig újra kezdhetik az építkezést, ami máris rengeteg energiába és/vagy potencionális gólhelyzetbe kerülhet, rosszabb esetben pedig jöhet az ellenfél, a csapat pedig kergetheti a labdát. Egy rossz passz, ennyin állhat, vagy bukhat el egy mérkőzés.
A felállást tekintve Busi lépett vissza Samu és Piqué közé, s innen indította a támadásokat. A két szélsővédő, Alba és Semedo, egy sorral feljebb állva húzták szét a területet, ahol Iniesta, Rakitic és Messi(!) kedvükre alakíthattak ki háromszögesdit az ellenfél középpályásainak kárára. Ez a háromszög (természetesen Sergioval kiegészülve) adta a támadásaink dinamikájának sava borsát az első félidőben, és gondoskodott róla, hogy a Sevilla játékosai megzavarodott lőtéri kutyákra emlékeztető mód rohangáljanak a saját térfelükön a labdát kergetve. Egy tökéletes világban ez a taktikai fegyver bőven elég lett volna a mérkőzés gyors lezárására,... amennyiben lett volna még egy életképes, vagy nevezzük gólerős támadónk. S ezzel el is érkeztünk a probléma forrásához: A görög kaland során teljesen egyértelművé vált, hogy Messin kívül jelenleg nincs más gólszerzésre képes támadónk a keretben. Ernőbá, hogy megduplázza ezen a téren karcsúnak mondható gólszerzési esélyeinket, ennek megfelelően két támadót is feltolt a pályára, s a döntése bejött. Igaz, játékban mindkét támadónk rengeteget rontott, rengetegszer lassították a játékot, rengetegszer passzoltak két játékos közé, de sok lúd disznót győz alapon a csodatandemet sikerült annyi alkalommal kiszolgálni, hogy a mi oldalunkra dőljön a mérleg nyelve.
A második játékrész aztán inkább a biztonsági játéknak volt alárendelve, valamint annak, hogy Pákó helyett nézhessük Lalyost, ahogyan egyre mélyebre süllyed az önmaga által kitaposott posványban.
Amennyiben Ernőbának és a csapatnak sikerülne azt a 40-45 percet feltornázni a mérkőzésenkénti 70 perc környékére, és persze megtalálná azt az egy-két embert, akikkel ezt a stílusú, dinamikájú focit játszani lehet, az FC Barcelona játékban is felkerülhetne az európai elit közé. Egyéni értékelő:
Ter Stegen – Elképesztően sokat fejlődött az elmúlt néhány évben, így nem is csoda, ha Ernőbá kérdés nélkül neki szavaz bizalmat Cillessen kárára. Az pedig, hogy ilyen nagyszerű kapusunk va, azt is jelenti egyben, hogy a másik nagyszerű kapusunk már nem sokáig marad meg másik nagyszerű kapusnak. Volt róla vita a blogon is, hogy a srác most akkor TOP 5, vagy sem. (Micsoda gondok..) Szerintem nem. Szerintem jelenlegi formáját tekintve már határozottan a TOP 3 tagja! - 6,5
Semedo – vannak játékosok, akiknek már a mozgása alapján is meg tudja mondani az ember, miféle focistával van dolga. Nelsinhonál pontosan ez a „testbeszéd”, ami megragadta elsősorban a figyelmem. Ehhez jön még ugye a brutális mennyiségű futómennyiség a nem akármilyen sebességgel karöltve, ráadásul technikailag is úgy tűnik mocskosul rendben van a srác. Az is megfigyelhető, ha ő kezd jobb bekkben, az előtte szereplő középpályásnak jóval kevesebbet kell a háta mögé tekintgetnie, mivel a fenn említett tulajdonságok egyvelegének köszönhetően bárkivel képes tartani a tempót, ráadásul taktikailag is fegyelmezettnek tűnik. Mielőtt még szivárványt kezdenénk hányni tőle, azt megjegyezném, hogy nagyon tetszik Ernőbá mennyire fokozatosan építi be a csapatba, azaz nem rak rá túl nagy terhet, nehogy megtörjön a lendülete, így a csapattal együtt ő is folyamatosan, lassan fejlődhet. Volt ugye egy óriási mentése is, ami előtt épp ő követett el szarvashibát, de – azoknak a bizonyos adottságoknak köszönhetően – sikerült korrigálnia. 7
Pique – hosszú hetek után úgy érzem tegnap ő volt a jobb, határozottabb, összeszedettebb középső védőnk, még ha a kapott gólban nyakig benne is volt. A szóló megint elég viccesen nézett ki, ahogyan terelgette a maga suta módján a labdát, plusz ugye a Barca meccs/kapufa is megvolt általa. A szünet utáni komolyabb meccsekre nagy szükségünk lesz egy jó formában lévő Piquére. 8
Umtiti – Mi a fene? Ilyen is van? Samu hibázik? Samu párharcot veszít? Samu reklamál ahelyett, hogy visszaszerezné? Még Lyonban, amikor bekerült a nagyok közé állítólag voltak kisebb gondok a hozzáállásával, de miután a csapat öregjei rákoppintottak a fejére, a srác azonnal leszállt a földre, és melózott tovább. Nem mondom, hogy ez a helyzet, mert messze még a „rossz Umtiti”, de Ernőbának az ilyesfajta nevelésre is oda kell figyelnie a fiatal tehetségeknél... és biztosan figyel is. 6,5
Alba – ha Jesus Navasra kell figyelned, akkor jobban teszed, ha nem hagyod magára a fickót egy percre sem. Támadásban jóval visszafogottabb volt, de ezt tudjuk be annak, hogy Ernőbá vele akarta kihúzatni a sevillai támadások méregfogát. Ez olyannyira jól sikerült, hogy az első félidőben gyakorlatilag nem is hallottuk a villámléptű spanyol szélső nevét, a másodikban pedig Berizzo folyamatosan próbálta váltogatni a két oldalon, de igazából semmi eredménye nem volt. Fene se hitte volna néhány éve, amikor még a Valenciában nyomta a bal szélen, hogy egyszer a Barca egyik legjobb bal bekkje lesz az idegbajos mókusból... 7
Busquets – Az szabad szemmel is látható, hogy Sergio Ernőbá újradefiniált középpályájának ékköve, ugyanakkor nagyon hiányzik mellőle egy olyan kaliberű passzemester, aki kontrollálni képes a játékot. Ez miatt is fordulhat elő, hogy két különböző poszton is fel-felbukkan egy-egy mérkőzésen. Nincs alternatívája, ami egyrészt óriási büszkeség és dícséret, másrészt óriási rizikó is a csapat számára. Nem tudom a szurkolók valóban tisztában vannak-e Sergio Busquets játékának zsenialitásával és fontosságával, ezért minden egyes alkalommal, amikor csak lehet elmondom: Zseni. 7,5
Rakitic – kettő, vagy három év múlva, amikor lejár az ideje a Barcában, a Sevilla újra tárt karokkal fogja fogadni. Sokszor elmondta már, az az igazi otthona, s mint mindenki más, az otthoniaknak mindig meg akarja mutatni az ember, mire is vitte. Már-már tradicionálisan jól játszik a piros-fehérek ellen, a tegnapi meccsen pedig az elmúlt hetek magasan legjobb Rakiticét láthattuk futbalozni. Kellett ehhez persze Semedo, mint „stabil háttér”, ill. Ernőbá okosan kifundált taktikája is. A gólpasszát nem győzöm visszanézni, maga volt a tökéletesség. 8
Iniesta – Nem tudom Ernőbá csak vetített, vagy tényleg nem állt készen a meccsre, de ahhoz képest igencsak jól forogtak a lengéscsillapítói. Hiába na, ennyit tesz egy kreatív középpályás ezen a középpályán. Messinek és Busquetsnek van egy megbízható "harmadik pólusa" a pályán, aki nem csak az alapfeladatokat képes ellátni, de be meri és tudja is vállalni a kulcspasszokat az ellenfél védői közé/mögé. A megfelelő alternatíva, ill. teljes pótlása kulcsfontosságú kérdés lesz a vezetőség számára... remélhetőleg csak jövőre. Hatvan perc foci. 7
Messi – Tarthatatlan volt az első félidőben, a másodikban viszont ő is beleszürkült – a maga zseniális módján – a mezőnybe. Jó hír, hogy a válogatott szünet alatt csak a ruszkik ellen kell majd hakniznia, így remélhetőleg lesz ideje fújni is egyet a nagy menet előtt. 600
ha nem is marad így sokáig, akkor is vicces
Paco – Amikor Lucho leigazoltatta a vezetőséggel, úgy tervezte szorult helyzetben betolhatja majd Suarez mellé, mivel a spanyol bár szintén középcsatár, mégis más képességekkel bír, mint Lalyos. Pákó elsősorban az a fajta támadó, akit érdekes módon mindig megtalál a labda, azaz renkdívül jól méri fel az ellenfelek mozgását, és az üres területeket. Másrészt Pákó elképesztően jól támadja a kapu rövid oldalára belőtt labdákat, azaz Lalyossal elméletben valóban nem lenne rossz páros. Elméletben. Gyakorlatban viszont – jelen pillanatban – nehezen bír el a csapat két, a labdával ennyire (a Barcához viszonyívta) „ügyetlen” játékost. Ez itt azonban a dícséret ideje, Pákó pedig teljes mértékben megérdemli a meccs utáni „bók glóriát”. Az első góljánál dícsérendő, hogy vesztett helyzetben sem kapcsolt le és végigkövette a támadást, majd rendkívül okosan fejezte be az akciót, a másodiknál pedig megmutatta Ivánnak hova kéri pontosan. A golyó meg jött is menetrend szerint, ahogyan Pákó is a rövid oldalon. Minimális számú játéklehetőség mellett mondhatni kimaxolva adta fel Lalyosnak a leckét. A cserét elsőre én sem értettem, de később hőtérképet látva, 4-4-2-ben Pákó gyakorlatilag a jobb oldalon folyamatosan visszazárt, védekezett majd vonatozott a oda-vissza a szél és a középcsatár pozíciója között erősen meccshiányos állapotban. Valahol reméltem, hogy Ernőbá őt hagyja fenn Lalyos helyett, és kanyarinthat egy mesterhármast, mert bizony piszok mód megérdemelte volna. Kösz Pákó! 9
Suarez – Frusztráló. Rettenetesen frusztráló amit csinál. Sok hozzáfűzni valónk nem igazán lehet a játékához, mivel az egy rakás trágya volt: eladott passzok, megannyi megrekedt támadás, elfuserált helyzetek, minimális számú értelmes megmozdulás, stb. Mondanám, hogy legalább nyomott egy gólpasszt, de az is írható inkább az új csávó, ÓvnGól számlájára, mint az övére. Már nem is gödörben van, hanem valahol nicki minaj fenekének bugyraiban, onnan meg még a chilei bányászokat is nehéz lenne kimenteni. Mondanám még azt is, hogy jön most két hét szünet, írassuk be a zalaegerszegi Tankerületi Központ Tófeji "Kincskereső" Általános Iskola hetedik osztályos tanulóival egy egy hetes focisuliba, de inkább csípjék ki azt a rohadt cisztát a térdéből, miközben egy katalán sportpszichológus motiiváló szavakkal és KFC-s csirkecombokkal eteti. Temetni még nem kell, hisz tisztában vagyunk a képességeivel, és tudjuk, ha Lalyos egyszer beindul... A tegnapi viszont egy újabb mélypont volt, amit egy nagyon jóindulatú egy ponttal díjazunk. 1
Deulofeu – Ő és Denis érkeztek volna a megmentésünkre, de Pákó mindenkivel kicseszett, így maradt Depardieu. A nehéz pályára, fáradó ellenféllel szemben mondhatni logikus döntés volt a gyorslábú csere.
Paulinho – utóbbi időben kezd kissé alábbhagyni a „Pál-hype”, ahogyan kezd alábbhagyni a lendülete is. Remélhetőleg csak ideiglenes belassulásról van szó...
Mascherano – ha csapatról kapná a nevét, úgy hívnák, hogy Rotor Volgográd
