Leganes - FC Barcelona 0:3

Borzasztó egyszerűen el lehet már most is dönteni, hogy Ernesto Valverde jó edző-e, vagy sem. Nézzünka keretre hölgyek és urak. Az elmúlt 8-9 év talán leggyengébb játékosállományával 12 forduló után ott állunk a csúcson 10 ponttal a madridi duett, és egy négyessel(?) a denevérek előtt. Közben jó, vagy rossz játékkal, de szórtunk 33 gólt, míg összesen kapituláltunk négy alkalommal. Ebben már benne voltak a bajnokság másik két legjobb védelmével rendelkező alakulatai is. Jó, ez persze egy rendkívül szimplifikált nézőpont, hisz sorolhatnánk még az eddigi ellenfelek listáját, az érzésem szerint meggyengült La Liga csapatok versenyképességét, a két nagy rivális jelenlegi formáját, és így tovább, de ami a lényeg: vezetünk! Erre pedig Ernőbánál szeptember elején lássuk be, nem sokan fogadtak volna.

A (közel)jövőre tekintve számos kérdés merülhet fel mindenkiben: Mi lesz a zúzósabb ellenfelek ellen? Mi lesz, ha jön egy hullámvölgy? Mi lesz, ha neadjisten kiesik Gomes Messi néhány hétre? Mi lesz velünk a BL-ben? Mi lesz januárban? Millió apróságon jár a fejünk, mert tudjuk, hogy a bárkánk hiába szeli szépen a habokat, sok-sok helyen ereszt, és – amit illene elismernünk – iszonyatos munkába telik a bandának és Ernőbának ott tartania, ahol.. Az aggodalmak tehát adottak, de ezen a hídon majd átmegyünk a mesterrel akkor, amikor odaértünk.

A tegnapi mérkőzés előtt nem hiába riogattak minket a statisztikusok, ennek a Leganésnek bizony nemcsak papíron nehéz gólt szerezni. Garitano előtt le a kalappal a kidolgozott taktikája és csapatának teljesítménye előtt is. A kapusuk egy seggfej, ez tiszta sor, de meg kell adni a dícséretet ott, ahol jár. A taktikájuk egy rendkívül masszív duplafalra és emberfogásra (erről majd az értékelőben) épült, a támadójátékban pedig a csatárok egyéni képességeit igyekezett kihasználni elsősorban.

Leganes: Garitano az eredmény érdekében a háromból két csatárt is feláldozott. A tipikus argentin névvel megáldott Szymanowski – ahogyan a hőtérképről is kiderül – a bal oldalon a Messi előtti(!) területért volt felelős, azaz már a Semedo-Rakitic kettőst igyekezett megakadályozni a labdakihozatalban, így remélve, hogy Leóhoz minél kevesebbszer jut el a bogyó. A másik oldalon El Zhar, aki egy rendkívül gyors és agilis szélső gyakorlatilag árnyékként tapadt Iniesta szépséges valagára. A harmadik számú támadó, aki valóban színtiszta támadót játszott, az Amrabat volt. Garitano viszont, ahelyett, hogy hagyta volna őrlődni a két Barca védő között a marokkói hollandust okosan kihúzta a pálya bal oldalára (pontosabban az ún. „Half space, vagy halbraumba”), aki így egy az egyben maradhatott a „kevésbé fordulékony” Piquével. Nem is csoda, hogy a presidente rövidúton be is sárgult.

Barca: Messi és Iniesta elszeparálása komoly nyomot hagyott a támadójátékunkban, így a Lalyos-Pákó duett vezette passzívan offenzív pöcsölés inkább hasonlított egy eleve félrészegen megkezdett disznótorra, mint Barcás játékra. A minőségi különbségek, egy-egy zseniális villanás aztán idővel hozták a gólt a csapatnak, a cserék beállása és a Leganés nyíltabb játéka pedig esélyt adott további gólszerzésekre is. Három (öt!) pont a zsebben.

Ha tanulságot szeretnénk levonni a tegnapi meccsből, akkor az van dögivel: Leó és Iniesta nélkül nincs támadójátékunk, ugyanakkor Leó és Iniesta „nélkül” is képesek voltunk nyerni. Tavaly gyakorlatilag az ilyen csapatok ellen buktuk el a bajnokságot. A játék döcögött, a gól nem jött, Luchónak meg dögöljön meg a lova amiért rotált és hagyta veszni a tuti három pontot... ugye? Folytathatnánk még a sort, de az az igazság, hogy jelen pillanatban egyetlen dolgunk van: örülni a váratlanul kegyes helyzetünknek, és bízni abban, hogy ez a foghíjas csapat továbbra is fejlődő formát mutat majd Ernőbá kezei alatt.

Umtiti – Le Tank (8)

Pique – besárgult helyzete miatt sokan inkább Vermaelent várták a kezdőbe, Ernőbá azonban a tutira ment, és valahol úgy érzem jogosan. Rendkívül értékes három pontot szerzett a csapat, és Piqué ebből bőven kivette a részét. Egyrészt baromira jól egészítik ki egymást Samuval, másrészt szinte minden szögletet, beívelést Gerard takarított el a kapu elől. Amrabat persze kemény dió volt, néhányszor meg is cibálta a presidente bajszát, de (Stégának hála) csak sikerült nullán tartani. A sárgáért kár, szerintem kissé szigorú volt, de ezen már felesleges filózni. Hiányozni fog a Mestallában. (7)

Jordi Alba – jóval kevesebb alkalommal lépett fel támadásokat segíteni a bal szárnyon, és ez két dolognak tudható be. Elsősorban a Leganés rendkívül masszív, sokat futós, ütközős, letámadós taktikájának, másrészt Ernőbá két középcsatáros rendszerének. Pákóék nem tudták úgy szűkíteni és/vagy széthúzni a pályát, hogy a mókus vígan rohangálhasson be az üres területekre, így maradt a „safety dance” a bal bunkóban, amit szinte hiba nélkül látott el. (7,5)

Semedo – a meccs alatt biztosan sokakban felmerült a kérdés, hogy mi a tapadós nyák kell még ahhoz, hogy bevállalja az 1vs1 szituációkat, és rohanjon el a védője mellett, mint a déli expressz? Két dolog lehetséges: azért, mert még nincs meg az önbizalma, vagy azért, mert Ernőbá a minimumon tartja, ne kockáztass feleslegesen alapon. Ezzel persze nincs is baj, csak hát Messi így szinte egy légüres térben kapálódzott szinte az utolsó 20-25 percig, azaz nem kapott megfelelő támogatás se Nelsinhótól, se Ivántól. Egyszer még akkor is világsztár lesz a srác, az héccencség! (6,5)

Busquets – Oyan a jelenlegi Barcának, mint az alkesznak az ingyen feles. (7,5)

Rakitic – Feljebb már említettem, hogy Szymanowskinak és a Leganés taktikájának köszönhetően szinte alig tudták Semedóval támogatni Leót, ami, hogy őszinte legyek engem rendkívül zavar, és rá is világít a jelenlegi keret hiányosságára... újra. Ernőbá próbálkozott sumákolni vele is, előbb mélyebbre húzta Busi mellé, majd helyet is cseréltek, de Ivánnak a fizikai párharcokon kívül nem sok babér termett. Véleményem szerint már nem sokáig lesz bérelt helye a gálakezdőben... (6,5)

Iniesta – El Zhar lefutotta őt a pályáról. Egyrészt ez az ő „kritikája” is, másrészt pedig a 4-4-2-es hadrendé is. Nem volt partnere, akivel le „egykettőzze” az ellenfelet, nem voltak meg a háromszögek, a lehetőségek, ráadásul Messi is a pálya másik oldalán ette a kefét, így maximum visszafelé tudta pöcögtetni a labdát. A kérdés ilyenkor jogosan merülhet fel: oké, akkor miért nem hozta át Ernőbá Messit a másik oldalról, vagy rakta be őket középre, mint a Sevilla ellen? A válasz egyszerű: Ernőbának a legfontosabb a stabilitás. Ennyi művészlelket egy helyen pedig előbb, vagy utóbb, de felőrölt volna a fizikai párharcokat kereső Leganés. (5)

Messi – Leo akkor is jó, ha sz_r. A második gól előtti kulcspassza Pákónak parádés volt, ahogyan a Pálnak kiosztott hempergés utáni pöckölés is. A legérdekesebb mégis az volt, hogy Palika (majd Denis) beállása után mennyire felélénkült a játéka. Megjöttek a játszópajtások, volt kivel háromszögezni, voltak szabad területek, bemozgások,.. azaz Leóról lekerült a szájkosár. Nem voltak látványos megoldásai, sokszor csak lébecolt a pályán, mégis volt két olyan villanása, ami teljesen megtörte az ellenfelet. D10s Mio. (7)

Pákó – Nem tudom mennyire életképes ez a 4-4-2 hosszútávon vele és Lalyossal elöl, de bízom benne, hogy Ernőbá csak átmeneti, afféle vészmegoldásnak használja. A beadása az első gól előtt tkp szörnyűséges volt, de amíg ilyen jól jön ki ezekből a dolgokból, addig mi is vidámabban nézzük a szerencsétlenkedéseit. A második gól előtt is ő mozgott/indult be nagyszerű ütemben a kényszerítő után, majd lőtt kapura, így mondhatni mindkét Lalyos gólból bőségesen kivette a részét. Kedvelem, szimpatikus, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy Pákónak az FC Barcelonában van helye/jövője... (7)

Lalyos – a szünet alatt dolgozott mint a barom, és kb. lenyúlta Pákó góllövő monyóját. Beletömte abba a szép arcába, és miközben csócsálta pofánröhögte szerencsétlen spanyolt, majd elszaladt még több hambit csócsálni. Komolyra fordítva ilyen nüanszokon múlik egy játékos megítélése, teljesítménye. Az első gólnál beszarás milyen gyorsan reagált, a másodiknál meg az igazi, eredeti, dögös, sunyi, vérszagot fogó Lalyosra emlékeztetett. Pál góljánál azért biztos, ami fix rúgott egy lyukat a maga szerethetően suta módján, de még az is jól sült el. Jóvan dagi, jóvan! (8)

Pál – ez a csávó annyira szerethető jelenség, hogy az valami elképesztő. Nem csak a góljai miatt, de az egész kisugárzása egyszerre szerény, nyugodt ugyanakkor mégis határozott. Az pedig, hogy ennyire érzi és veszi fel Messi ritmusát igazi áldás a csapatnak.

D.Suarez – a beállítása után sokkal játékosabb, látványosabb lett a középpálya játéka, ugyanakkor nem véletlen, hogy a védekezésünk is foghíjasabb lett, ergo a hazaiak is több helyzetet tudtak kialakítani.

Aleix Vidal – nem azért adnám el, mert rossz játékos, hanem azért, mert nincs helye a csapatban. Hátul gyenge, előre egy síkú, ezekre meg így is van már egy Depardieunk 4-3-3-ban, és 4-4-2-ben is. 15 millióért? Valaki?