Negyvenedik alkommal jutott be a csapat a Copa del Rey döntőjébe. Elsőként a spanyol mezőnyből öt egymást követő szezonban is döntőzünk úgy, hogy az utolsó hármat meg is nyertük. Ez alatt az időszak alatt mindösszesen egyetlen vereség szerepel, azaz húsz körön át diadalmaskodtunk az ellenfelek felett. Egyetlen árva mérkőzés választ el sorozatban a negyedik behúzására.
Franco forog a sírjában.
Visszatekintve a két mérkőzésre Valverde taktikai elképzelései teljes mértékben visszaköszöntek a száznyolcvan perc alatt. Teljes kontrol az első perctől egészen az utolsóig, ami egy ilyen elszántságú és stílusú ellenfél ellen rendkívüli eredmény.
Amikor a csapatra, ill. a játékra tekintünk manapság, az első dolog amivel szembesülünk, az a csapategység. Már nincsenek „hárman azok elöl, meg a többiek”. Nincs „majd valamelyik eldönti”. Nincs egyénieskedés. Csapat van. A taktikája talán leginkább a Cruyff-féle stílusra apellál. Gyors, éles, de legfőképp egyszerű. Nyugodtságot és önbizalmat sugall, ami egyensúlyt hozott a játékosok számára gyakorlatilag minden területen. Ez a döntőbe jutás – minden kétséget kizáróan – Ernesto Valverde munkásságanak és egyéniségének legtisztább letükröződése. Ez az ő döntője.
A mesternek, vagy ahogyan a kolumbiai hívja őt, a tanár úrnak (El Profe) megvannak a maga bogarai és a néha kifejezetten furcsának tűnő felállásai, de taktikai felkészültéségéve, rutinjával, karakterével és a csapatba vetett bizalmával néhány hónap alatt is sikeresen maga mellé állította gyakorlatilag az egész Barca tábort. A csapat újra élvezhető, labdajáratós focit játszik, az pedig csak bónusz, hogy már február végén több, mint reális esélyünk van kettő kupára a háromból.
A mérkozés taktikailag pontosan arról szólt, amit nagyjából mindenki várt, elképzelt. A Valencia próbálta mindenáron állni a sarat középen, és a három támadóval zavart kelteni a kontrák során a védelmünkben. Rodrigo, aki önmagához képest idegenebb szerepben találta magát a bal oldalról indulva rendszeresen bukkant fel Busquets mellett a támadások során, és használta ki annak leggyengébb tulajdonságát: a sebességét. A másik oldalon Ernőbá újra labdajáratós, ellenfélfuttatós türelemjátékra, ill. egy-egy védelmi megingásra, neadjisten esetleges pontrúgásra hangolta Messiéket.
Négy védő hátul, Parejo a két keményfiú (Coquelin és Kondogbia) mögött, Rodrigo pedig Vietto és Zaza között szintén kissé hátrébb Busihoz közel helyezkedve zavar ill, várja a labdaszerzést és a lehetőséget egy-egy gyors ellentámadásra.
Az elso félidő után aztán teljesen egyértelmű volt hol lóg ki a lóláb, igy egy 120 milliós cserével orvosolni is tudta a legnagyobb gondunkat, és a vártnál talán jóval korábban jött is beöntés a denevéreknek. A „liverpooli gól” után aztán Marcelinónak nem maradt sok választása, mennie kellett előre. Ernőbá erre fel visszarendelte a szélsovédőket a saját térfelükre (micsoda képzavar), Busquetshez közelebb parancsolta Ivánt és Paulinhót, az ellenfél széthúzását pedig a Messi-Lalyos-Coutinho szabadmozgásos hármasra bízta. A megnyújtott Valencia így aztán a belét is kifutotta, ha labdát akart szerezni, nem is csoda, hogy az utolsó percekre szinte teljesen elkészültek az erejükkel.
Panaszt bár nem illene egy ilyen performansz után címezni, az azért tisztán látszott, akadnak még döntésbeli problémák, amelyek a későbbiekben akár gondot is okozhatnak. Vasárnap máris jön a nem lebecsülendő Getafe, akiket egy rendkívül csonka védelemmel várunk majd - hála az égnek - hazai pályán.
Cillessen – mekkorát fogott ez a benyugtatózott polip. Komolyan olyan, mintha állandóan valamelyik felhőcske tetején ücsörögne 90/60-as vérnyomással, aztán ha kell rutinból tol egy ilyen reflex mozdulatot, hogy a pofám leszakad. B kapus. Érted... (8,5)
Sergi Roberto – Egyrészt nemtom mi van, ha nem Gomessel a jobbján kell harcolnia az elejétől fogva, másrészt nem tudom mi van, ha Guedessel kellett volna harcolnia az első perctől fogva. Úgy fest ezt az évet még ki kell bírnia valahogy jobb bunkóban, de ez legyen a legnagyobb gondunk. (7)
Piqué – már az elején látszott, hogy nincs rendben fizikailag. Az első félidőben egy percen belül kétszer is megelőzték a tizenhatoson belül, de szerencsére nem lett belőle nagyobb gond. A lélekjelenléte, a rutinja és a képességei a labdakihozatalok során kulcsfontosságúak voltak újfent, a második gól után pedig némi kritikus időszak után jöhetett végre a csere is. Még nem tudni mennyit kell kihagynia. (7)
Umtiti – ha ránézek erre a babaarcú teremtésre bármit meg tudok bocsájtani Fernandezéknek. Még Douglast is. (8)
Alba – mivel a Valencia hét játékossal védekezett, nehezebb is volt megnyitni számára a bal szélt. Főként persze védekezésben kellett hoznia magát, ami 1-2 aprócska hibától eltekintve tökéletesen muködött. Lehet máskor is négy sárgával kellene pályára lépnie, mert most bezzeg egy büdös szót nem picsogott a szupermókus. (7)
Busquets – hogy mennyire fontos játékosnak tartom Sergiót, arról tökéletesen árulkodik a tegnapi reakcióm arra a hírre, hogy edzés közben megsérült a meniszkusza és fél évet ki kell hagynia.... Később persze kiderült, hogy Oriol Busquetsről van szó (akinek innen is jobbulást kívánunk), de amíg erről nem szóltak a többiek - mit púderezzem, - elöntött a barna. Messi után a legfontosabb láncszeme a csapatnak. Ez a mozdulatsor meg egyszerűen zseniális volt. (8,5)
Raktic – az év eleji kínlódás után úgy fest Ernőbá megtalálta a számára tökéletes pozíciót Busi mellett, aminek hála a középpálya újra domináns teljesítményre képes támadásban és védekezésben egyaránt. Az első félidőben biztosított, a másodikban pedig a gól után Palikával felváltva jártak fel segíteni a támadásokat. Egy ilyen gól lett, az előtte levő helyzet elherdálását meg testületileg elfelejtjük/megbocsájtjuk. (8,5)
Iniesta – ennyi idősen is úgy bűvöli a játékot és tolja a bokapasszokat, hogy még mindig belebizsereg az ember fia... mindenhol. A hétvégére várhatóan kimenőt kap majd Ernőbától, ill. ha minden jól megy maximum a cserepadról kell majd csak beállnia rekreációs jelleggel. (7,5)
Gomes – vigvik írta a levlistára, hogy „Gomesben az a jó, hogy csak egy van belőle”.. amire ladlac csak annyit válaszolt „Az viszont milyen rossz.” Védeni lehetne még így másfél év után is, de már nem tudom mennyire lenne hiteles. Valószínűleg semennyire. Az egyetlen dolog, amit el tudok képzelni, hogy abban az átkozott órában, amikor elhalásztuk a fővárosiak elől, az ügynöke (Mendes) beletolt olyan klauzulákat a szerződésébe, hogy adott ideig nem adhatjuk el, ill. le kell játszania évente x percet... Amikor már Ernőbát is azon kapta a kamera az egyik elfuserált beadása után, hogy mérgében az égre nézve szitkozódott, az már tényleg jelent valamit. Valami nem jót. (6)
Messi – annyit rúgják, ütik, verik, rángatják a csávót, mint egy orosz zsírégető masszázs alatt. Gyakorlatilag ritmusra vernek.. csak az ellenfelek nem veszik észre, hogy a csodatörpöt ez (is) motiválja. (8)
Suarez – múltkor feltörte a reteszt, ma meg kitárta az ajtaját. Kétszer is. Az első gólnál ahogyan villogó szemekkel bekapcsol a vádaszösztöne, s a tipikus suta mozdulatai közben egy pillanatra felnéz, aztán áttekeri a hosszúra a gyengébbik lábával... Aztán a másodiknál kitartóan megkergette Gabriel Paulistát, mint öregfater a kóborkutyákat a kocsma előtt... félelmetes a csávó. Nehéz elhinni, hogy két hónapja, még úgy nyomta, mint egy analfabéta. Azért meg Ernőbá külön megcirógatta a simlis kis pofiját, hogy sikerült nem pofáznia és nem kisárgáztatnia magát a döntőről.. (8,5)
Coutinho – a gólja mesteri volt. Onnan, kisodródva, olyan labdát, úgy betessékelni.. de ezért (is) fizetett a csapat annyit. Nem volt egyébként különösképpen jó meccse. Néhány eladott labda és elveszített párharc között érezhetően rossz döntéseket is hozott, vagy avatkozott játékba (pl. az Messi-Alba leváltásnál elfejelt keresztpassz), de már most messze jobban mutat a csapatban, mint szerencsétlen portugál 18 hónap elteltével.. Ennek a találatnak több szempontból is kulcsfontossága volt. Elsősorban bármi is volt Marcelino terve a második félidőre, teljesen átírta azt, és kissé meg is törte a hazaiakat. Másodsorban természetesen jót tett az önbizalmának. Harmadsorban pedig a jövőbeli ellenfelek mostantól még egy fickóra kell, hogy figyelmet szenteljenek. Imádom, amilyen bátran nekilódul az ellenfélnek, amilyen gyorsan iránytvált, ahogyan a labdával bánik és lövi el... már most imádom. Funfact: az első gólpassz ugyanúgy Lalyostól érkezett, mint anno Liverpoolban. (7)
Paulinho – kellett a fizikuma a középpályára, de úgy igazán maradandót nem alkotott... igaz nem is ma kellett.
Yerry Mina Escobar – máris egy csomó dolgot megfigyelhettünk rajta: 1, Ez tényleg egy marhanagy lóba**ó állat, hogy még Umtiti is szűz cserkészlánynak tűnik mellette. 2, Eleinte Sergi Roberto küldte vissza a helyére amikor elkóborolt az ellenfél támadója után, de később már próbálta irányítani a védelmet... Mondjuk biztosan jobban látja onnan felülről. 3, Az a fejes/stukkolás az elég nyomorékra sikeredett, de írjuk ezt az idegek számlájára. 4, A csapattársak már szemmel láthatóan most megkedvelték... még asszem mi is.
